Kielégítés
Smuzewitz Ilona
2009. 08. 26. · Hócipő 2009/17
A liberálisok nem adják fel. Megalakult a Szabadelvű Polgári Egyesület. A jelenség most még a makramészakkörök és az önkéntes tűzoltózenekarok között helyezkedik el, de ha lesz rá igény, párttá is alakulhatnak.Szerintem lesz rá igény. Hiszen Magyar Bálint és Kuncze Gábor is az alapítók között van. És ők nyilván tudják, hogy rájuk nagy igény van. Ha senki sem mondja nekik, akkor is tudják. Ha valamire van igény Magyarországon, akkor az Magyar Bálint és Kuncze Gábor.
Sikereik számosak. Elég csak megnézni, milyen állapotban adták át az SZDSZ-t. A Szabadelvű Polgárok elégedetlenek azzal, ami az SZDSZ-ben zajlik. Különösen Retkes Attilával, a magyar liberalizmus legújabb hullócsillagával elégedetlenek. Akinek legfőbb bűne az, hogy megválasztották. Korábban is választottak ugyan elnököt az SZDSZ-ben, de azokat a sikerkovácsok rendszerint jóváhagyták. Ha nem, akkor gyorsan kicsinálták.
Én készséggel elhiszem, hogy Retkes Attila borzasztó választás. Viszont a korábbi időszakot jól jellemzi egy másik név: Kóka János.
Most tényleg: nem mindegy?
Ellenállás
Valami megbomlott az univerzum tökéletes rendjében. Hiszen nagyjából három napja semmilyen új botrányról nem érkezett hír a BKV-ból.
Vidéki olvasóink kedvéért el kell mondanunk, mi az a BKV. E nélkül ugyanis soha nem fogják érteni, miért van az idegösszeroppanás szélén a budapesti sógor. Soha nem értik meg, miért motyog órákon át az eszelős tekintetű keresztanyjuk, és ki az a láthatatlan villamosvezető, akit ilyenkor emleget. Igaz, a BKV-ról budapesti olvasóink sem tudnak sokkal többet. Ők évtizedeken át abban a hitben éltek, hogy a BKV-ban ellenőrök és buszvezetők dolgoznak.
Az ellenőröket viszonylag egyszerű definiálni: ők a társadalom azon kiábrándult rétegeiből kerültek a vállalathoz, amelyek igazából soha sem tudták feldolgozni, hogy megszűnt az ÁVO és feloszlatták a Munkásőrséget is, így megszűnt a kínzás minden legális formája. A buszvezetők pedig azok az emberek, akik szürke nadrágot és rövid ujjú fehér inget hordanak, nyakkendővel. Lábbelijük szandál, világos színű zoknival, frizurájuk a hetvenes évek alsó-szászországi divatját idézi, kedvelik az arany karkötőket, zenei ízlésük pedig meghatározhatatlan. A buszvezetők tehát vállalkozók is lehettek volna, ha több bennük a kezdeményezőkészség.
Idővel feltűnt a budapestieknek, hogy a BKV-val baj van. Nyilván korábban is baj volt vele, csak akkoriban a bajok feltárása legjobb esetben is izgatásnak számított, és büntetés járt érte.
A rendszerváltás és a demokrácia nagy diadala, hogy a bajokról immár nyíltan lehet beszélni. Ami nem egyenlő a megoldással - de legalább már tudjuk, mi az a baj, amit sohasem lehet orvosolni. Kiderült, hogy a BKV bajait csak egyféleképpen lehet orvosolni. Több pénzt kell rá szánni. A pénzből kifizették a veszteségek egy részét, a maradékból pedig vettek autóbuszokat, villamosokat és trolibuszokat.
A gondos munkának köszönhetően a budapesti trolik esőben ráznak. A villamosokba utólag szereltek légkondicionálókat. A buszok pedig leégnek. De csak azok, amelyeknek a fékrendszere nem a lejtőkön romlott el.
Feszütség
Váratlan és elképesztő fordulat: kiderült, hogy a BKV-nak még több pénz kell. A politika ugyan sohasem annyit adott, amennyit a BKV kért, de jó okunk van feltételezni, hogy a BKV sem annyit kért, amennyire szüksége volt: Magyarországon nagyon sokat kell kérni, hogy nagyjából annyit kapj, amennyire szükséged van.
A nehéz helyzetére hivatkozva a BKV megkezdte működésének racionalizálását. Ami azt jelentette, hogy járatokat szüntetett meg. Minél több pénz kért, minél racionálisabban igyekezett működni, annál több járat szűnt meg. Nyilván a tömegközlekedés fenntartása okozta a BKV veszteségeinek legnagyobb részét.
Ha sikerült volna elérni az ideális állapotot, hogy a BKV csak egy éjjel-nappal nyitva tartó, lakótelepi miniközértet és egy duguláselhárító gyorsszolgálatot működtessen, a veszteség jelentős része eltűnt volna. Az ingatlanspekuláció ötlete még haszonnal is kecsegtetett. De a rohadt buszokat nem adhatták el.
Nemrég kiderült, mire kell a BKV-nak a sok pénz. Végkielégítésre. A BKV dolgozói olyan keveset kerestek, hogy végkielégítésekkel kellett ösztönözni őket. A szerencsétlen humánpolitikai igazgató elment nyugdíjba, és búcsúzóul százmillió forintot utalt magának. És kisnyugdíjasként kénytelen volt dolgozni is, havi alig több mint egymillió forintért. A BKV-nál. Az országban nála jobban senki sem káderezte az ellenőröket.
A politika vizsgálatot követelt, továbbá a konzekvenciák levonását. Kocsis István, a BKV vezérigazgatója megállapította, hogy az ügyekben az ő felelőssége zéró. Elődei átverték. A politika pedig nem látja Hagyó Miklós felelősségét. Így mindenki marad. Hagyó Miklós a baloldal fiatal reménysége. Sajnálom, hogy nem láthattam a pillanatot, amikor Hagyó Mikós felfedezte magának a baloldali értékeket. Nyilván azért nem jut belőlük másnak.
Így van egy csőd szélén imbolygó főváros, egyre rosszabb tömegközlekedéssel. A BKV a korábbi teljesítményeiből mára csak egynek tud megfelelni: maradéktalanul összegyűjti a büdösen munkába igyekvő férfiakat. De legalább drága a vonaljegy. Az ellenállás már szerveződik. Nemrég megtámadták az ellenőrök nagyobb csoportját.
A BKV vezetése nyilván komolyan veszi a helyzetet. És elkezdi a rendcsinálást. Megszüntetnek majd néhány járatot. Valamint máris elfogták a korrupt ellenőrt, aki külföldiektől kenőpénzt fogadott el.
Vajon honnan jöttek a külföldiek, hogy eszükbe jutott lefizetni az ellenőrt?
És vajon mikor derül ki, hogy a végkielégítésekről is a korrupt ellenőr tehet?