Rossz hírek hava

Lengyel László

2009. 08. 26. · Hócipő 2009/17

Olvasom a Washington Postban Anne Applebaum publicisztikáját arról, hogy mennyire alkalmas az augusztus a rossz hírekre. Általában nem történik semmi. Mindenki elmegy nyaralni, kongresszus és elnök. És az ilyen augusztusi „úgyse történik semmi” hangulatban tört ki az első világháború, készítette elő Hitler a másodikat, szállta meg Szaddám Kuvaitot, tervelte ki az al-Kaida szeptember 11-i támadását a tornyok ellen. Minket mindig akkor ér meglepetés, amikor az elnök szabadságon van - mondja Applebaum. Így aztán az irániak nyugodtan perbe foghatják az ellenzékieket, mert az amerikai kormány A terve van életben: „találkozzunk az irániakkal és tárgyaljunk velük emberi hangon”. De mi a B terv? Ahogy nincs B terv az orosz-grúz viszályra, az elszabadult afgán háborúra, az újraéledő iraki csatározásokra se. Boldog augusztust, én szabadságra megyek - üzeni Applebaum.

Jó hónap ez Magyarországon is. Ilyenkor célszerű belelőni egy szerencsétlen cigány asszonyba és a lányába. Ha 1998 tavaszán 52 robbantásos merényletre, benne az Aranykéz utcai, három halálos áldozatot okozóra nem sikerült A, B és C tervek szerint egyetlen gyanúsítottat találni, miért sikerülne most a roma merényletekre. Augusztus már csak ilyen, szeptember még ilyenebb. Na és akkor jön Gombár Csaba e-mailje, hogy olvastam-e a London Review of Booksban Slavoj Zizek írását, a „Berlusconi Teheránban” címűt, mert az olyan képet fest elénk, hogy a rémlátó Szilágyi Ákos tíz ujját megnyalhatja. Hű, mondom magamnak, akkor ez valóban rémisztő jövő, mert Szilágyi Ákosnál állandóan trappolnak befelé az Armageddon lovasai, a végítélet tegnap eljött, csak még nem voltunk hajlandók tudomásul venni. Úgy látszik, a halál lovasai Zizek londoni szállása felé robogtak. Magam elé veszem Zizek írását, s valóban nem lettem boldogabb. A halálozási rovat biztonságával közli, hogy a „kapitalizmus és a demokrácia közötti kapcsolat végleg megszakadt”, és a világra alighanem a Berlusconi-modell árnya vetül: elöl a színpadi burleszk, háta mögött a tekintélyelvű kapitalizmus.

A választó örvendezve választja a tekintélyelvű kapitalizmust, legyen az Rómában a komikus Berlusconi, vagy Moszkvában a tragikus Putyin, ne adj isten Teheránban a mesterkélten túlfűtött Ahmadinezsád személyében. Berlusconi Itáliája ügyesen egyesíti a megengedő-liberális technokratizmust a fundamentalista populizmussal, megállapodást kötve a néppel: én követem a magánérdekemet a kormányban, te követheted a magánérdekedet otthonodban, munkahelyeden. Én szórakozom és szórakoztatlak, te is szórakozz nyugodtan - nem szégyen az. Kicsit - nagyon - korrupt vagyok, te is lehetsz, szeretem a nőket, miért, te nem szereted őket? A kommunisták és az idegenek nem hagynak minket békén, akadékoskodnak, kigúnyolják az igazi olasz értékeket. Ideje, hogy rendet csináljunk.

Zizek leírja, hogy Berlusconi, Európa közepén, 2008 nyarán - megint ez a nyár! -, szükségállapotot vezetett be, a bevándorlók rémtetteire hivatkozva. Tömeges letartóztatások, perek - a kutya nem vette észre. Itália napfényben fürdött, a kávéházak teraszán fehér öltönyös, színes és csíkos inges öregurak itták tovább a vörösboraikat, szidták vagy dicsérték az Intert, a Milant. (2009 nyarán egyetlen dolog miatt kellett aggódnia Berlusconinak - bocsánatot is kért érte -, hogy a Milan hagyta elmenni Kakát. A fiatal modell ügyében a legszórakoztatóbb az igazságügy-miniszter volt, akit főnöke megbízott a vizsgálattal, mire így nyilatkozott: a miniszterelnök úr becsületszavát adta, hogy egy ujjal sem ért az ifjú hölgyhöz, ez nekem elég.)

Slavoj Zizek nem átallja a francia háborús bűnös író, Robert Brasillach 1938-as írását felidézni: „Mi megengedjük nekik, hogy tapsoljanak a félzsidó Charlie Chaplinnek a moziban, hogy csodálják a félzsidó Proustot, tapsoljanak a zsidó Menuhinnak, és Hitler hangját azon a hullámhosszon hallgassák, amelyet a zsidó Herzről neveztek el… Mi nem akarunk senkit meggyilkolni, nem szervezünk egyetlen pogromot se. Mert mi jobb útnak gondoljuk, ha az alkalmi antiszemitizmus eseti akciói helyett az észszerű antiszemitizmus szervezésébe fogunk.” Igen, igen, az „ésszerűtlen” populista rasszizmust elutasítjuk, hogy „ésszerű” rasszista intézkedéseket vezethessünk be. A direkt barbarizmus helyett a berlusconis emberarcú barbarizmus.

Sétálunk a kozárdi domboldalon, és Szilágyi Ákos a 2010-ben eljövendő kormányzati „ésszerű” rasszizmusról és rendcsinálásról beszél. Nem kell a Jobbik „ésszerűtlen” és alkalmi, gyilkos rasszizmusa, mégiscsak jobb, az emberarcú, ésszerű rasszizmus. A jövő elkezdődött. Beszélhetek én az eszére hallgató, a polgárosult választóról - néznek rám, mint a szegény félkegyelmű Miskin hercegre. Nem ész, értelem, közérdekre figyelő gondolat választ toleráns, párbeszédet folytató, megértő és együttműködő hatalmat. Ugyan dehogy! Hit, érzelem, düh, mámor, sértettség, hisztéria választ majd ésszerű és könyörtelen erőszakhatalmat. Miért oldódnának meg előbb a problémák, mint amennyi idő alatt kialakultak?

„Ágyában dohányzott borsodbányai lakásán Haris Márton vájár. Miután végigszívta cigarettáját, lámpát oltott, falnak fordult és elaludt.” Vajon jó vagy rossz ez nekünk? Nekem jó, neked rossz. Nekünk rossz, nektek jó. Nekik mindegy. Jó éjszakát!