Nem értem - 2004/21

Farkasházy Tivadar

2004. 10. 13. · Hócipő 2004/21

BRISSAGO
Ennek itthon kellett volna történnie, akkor most metróval is mehetnénk. Milliárdokat öntöttek a szemétbe, hogy megyünk Európába, közben nem veszik észre azokat, akik ezt a legjobban el tudnák hitetni a világgal. Most majd küldünk dísztáviratot az új 13 éves karcagi díszpolgárnak, Herskó Ferikének is, akinek eddig valahogy nem volt kedve hazalátogatni, pedig ezernyi karcagi sorstársából még öt család is él. Lelkes jobbunknak egyszer már szembe kellene nézni a magyar Nobel-díjasok ifjúságával. Gyönyörű bajor falvakon át vezet az út, Salzburg után kettős tábla, balra Klessheim, ahol Horthy talán felkiáltott: országomat egy szőnyegért, amibe a fiát Skorzeny betekerte, jobbra Mattsee, ahol Szálasi elásta a koronát. Majd újabb táblák jelzik Berchtesgadent, a sasfészket, a Waldseet, ahonnan a kedves lapok érkeztek Auschwitzból, többnyire kápók diktálták az elgázosítás előtt, nem sokra rá Kufstein mellett suhanunk el.

A negyedik parti második órájára érkezünk, bár órát nem hoztam magammal, minek az sakkversenyre. Péternek sötéttel gyaloghátránya van, ezért keltünk át az Alpokon? Bár Mimi csak egyszer sikoltozott, amikor Attila a San Bernandino-hágón átkelve az egyik szirt szélén óriásit fékez, és kiáll egy tenyérnyi padkára.
- Ott a Rajnád, ennél kisebbet sehol sem láthatsz!

Méternyi patak csobog alattunk, máig vita tárgya, hol ered, itt három is akad, akár a Kőrösök, Hinter-Rhein, Vorder-Rhein, Averser-Rhein, békésen osztozhatna rajta a három sellő, Flosshilde, Woglinde és Wellgunde, Alberich, a csúfos törpe pedig cikázhatna közöttük, mielőtt megátkozná az isteneket.

A kézisekre folyton átkot hoztunk, Bécsújhelyen és Zágrábban is kikaptak a világbajnoki döntőben, amikor ott ültünk, Athénben is csak három ruhát láttunk. A Fradit Pozsonyba, Innsbruckba és Madridba kísértük el, csak a gólarányt mondom, 2:13. A sakknak viszont jó ómen lehetett bledi érkezésünk, mert akkor kezdtek el szárnyalni az olimpián. Talán most is így lesz, minden esetre Péter máris döntetlenre menti a játszmát.
- Úgy izgultunk!
- Nem kellett volna. Persze megértem, neked gyalog az gyalog.

Verőczi Zsuzsa szerint a mondat szenzációértékű, mert én vagyok az első újságíró Pestről, akivel szóba állt, azzal próbálok hízelegni magamnak, hogy neki talán már nem annak számítok. A Hócipő Lékó-Gyurcsányos címlapját egymás kezéből tépik ki az oroszok, s máris küldik haza a neten, csak nem Putyinnak? Kramnyiknak félelmetes a stábja, Barejev, Szvidler és a spanyol Illescas, mind az első húszból, Pétert csak az örmény Akopjan erősíti, meg persze a Petroszjan család, élén a szépséges Szofival. Apósa nővére egy balesetben meghalt, az első parti idején temették, így edzője csak a másodikra érkezett meg. Ráadásul hosszú szónoklatot tartottak az elején, tán ez zavarta meg annyira, hogy bár vezére volt Kramnyik bástyájával és lovával szemben, még akkor is a nyerést kereste, amikor már a döntetlenért kellett volna küzdeni. Így most legalább két meccset kell nyerni. Az ellen a Kramnyik ellen, akit Kaszparov a legutóbbi döntő 16 partija közül egyszer sem tudott legyőzni.

A pénteki szünnapon a milánói dóm tetejére mászunk fel, ahol Alain Delon és Annie Girardot nézte egymást a Rocco és fivéreiben. Leonardo Utolsó vacsorájára viszont egyhetes az előjegyzés, ám mi csak négy napig vagyunk itt, majd Stadlernél Akasztón bepótoljuk, s ott a Brera képtár remek anyaga. Szombaton Péter a világos, előbb egy gyalogot szigetel el középen, majd le is nyeri, neki viszont van egy duplagyalogja. Akkor is, gyalog az gyalog, már nekem, mert Péteréknél az nem számít. Vagy mégis? Mert ez már minőségelőny. Kramnyik viszont mindig hihetetlenül magabiztosan lépdel elő, hja, akinek ilyen stábja van! De aztán a király személyesen gyalogol el a következő gyalogért, s nem marad más, mint a kézfogás. Ebben a pillanatban egy kiáltás töri meg a terem templomi csendjét:
- Szép volt, Peti!
Ilyet se hallottak még sakkversenyen.
Péter mosolyogva néz rám:
- Hja, akinek ilyen szurkolótábora van!

Mimi is hét órát nézte, angyali türelemmel, pedig itt aztán lehetne más látnivaló, a gyönyörű Lago Maggiore partján. De hiszen ezért utaztunk két és félezer kilométert. Meg ezért a fotóért, ugyanis csak az első öt percben lehet kattogtatni, amelyek teljesen érdektelenek, hisz akkor még kottából játszanak, a világlapokban csak ilyeneket lehet látni. Az enyém viszont öt másodpercre rá készült, hogy Kramnyik feladta.
De hol van még az!

JOBBRA ÁT
Nem a Bácsfi Dinka a baj, inkább az, hogy máig se néznek szembe a húszas évekkel, amikor a numerus clausus-szal Hitlert is előztük és világgá engedtünk megannyi zsenit. Ha majd Kerry is - netán már elnökként - ellátogat Pestre, megkeresni a Róth nagyi házát, talán kevésbé fogja összetéveszteni a Ljubjankát Treblinkával.

A Sorstalanság viszont most már tényleg elkészül, bár félek, hogy Koltai Sutyi annyi mindent elárul a filmjéből, hogy a végén még csalódást okoz, Morriconénak se kellett volna említenie még oly viccesen se az Oscart, még ha fájó pontja is, mivel egyszer sem kapta meg. Egy másik Koltai is elmaradt a filmjével, mert márciusban Aigner Szilárd rossz időt jósolt, pedig hétágra sütött a nap, ezért a kirgiz tankosok csak most érkeztek meg, hogy a Szuezi csatornát keressék 56-ban Pesten. Robi egy bohócot játszik benne, de ezt a filmet nem lövöm le, inkább egy másik nagy bohócról, akivel egy szezont tölthettem a Mikroszkópon, akkor döbbenve rá, hogy minden mozdulata mennyire tudatos, mi meg azt hittük, azon röhögünk, hogy vörös. Csala évekig tudta zrikálni a Vidám tévészobájában, valahányszor meglátta Hitlert, lelkesen felkiáltott:

- Jaj, ezt imádom, olyan cuki pofa! Kabos minden alkalommal őrjöngött ezen a mondaton, nem értve, hogy körötte mindenki dől a röhögéstől, pedig ezt megszokhatta. Büszke vagyok rá, hogy a barátjának tarthatom magamat, erről egy nógrádi plakát is tanúskodik, egyszer ugyanis felhívott onnan egy kultúros:
- Farkasházy úr, milyen viszonyban van Kabos Lászlóval?
- Imádom!
- Mondhatni a barátja?
- Mondhatni.

A műsor végén mégis majdnem megvertek, mert ugyan csak egy név hiányzott a plakátról, de az nagyon.
- Megbetegedett?
- Nem, fel se kértem.
- Ember, megőrült, maga kiírja a plakátra, hogy Kabos László és barátai, miközben Kabost nem is hívta?
- Nézze meg jobban, csak az van kiírva, hogy Kabos László barátai. Az és nem szerepel rajta. Magától is, a többiektől is kérdeztem telefonon, mindenki a barátjának vallotta őt.

EGY CSÚNYA ÜGY
Leváltanak valakit, aki szerint Demszky összeférhetetlen. Aztán az utódja is megállapítja. Akkor most vagy az bizonyosodott be, hogy nem azért váltották le, vagy azért állapították meg újra, hogy ne mondhassák Demszkyék, a szocik nem próbáltak meg mindent megtenni érte, de a jog nem engedi. Bár Demszky jogosan mondhatta, ez egy régi törvény, akkor még nem volt európai képviselőség, az Unió különben is régiókból áll, ahol helye van a polgármestereknek. Mások viszont azt mondhatják neki, előbb Pestet kéne tisztába tenni, mielőtt Brüsszelbe és Strassbourgba rohangál. Az ellenzék se lehet büszke, Schmitt Fideszes alelnöksége etikailag legalább annyira összeférhetetlen volt a MOB elnökséggel, mégse próbálták jogilag kimozdítani. S ott van még egy harmadik állása is a NOB-nál.

RÓKÁK A SZŐLŐBEN
Mikola szerint ma a halál kultúrája uralkodik. Orvos szájából még nem hallottam ezt a szót. Néha meg kéne látni, kik készülődnek megint a hatalomra, néhány kivételtől eltekintve a régi csapat. Mondanék neveket, amiket kezdünk feledni, már csak az ízük miatt is: Pepó, Gordos, Szabó, Szabadi, Simicska Kosztolányi, s ha már két utóda is szóba került, akkor Grespik se hagyható ki.

HÁZI ŐRIZET
Rejtő E. Tiborral nemrég a Váci utcában találkoztam. Csak nem azt jelölte ki neki az ügyészség kényszerlakhelyül? Dávid Ibolya szerint a Kulcsár-ügy eddigi fejleményei csökkentik az emberek igazságszolgáltatásba vetett bizalmát. Ettől nem félek, ami nincs, azt nem lehet csökkenteni.

PRIVATIZÁCIÓ
Persze, maradjanak meg. Már a herceghalmi állami gazdaságon kívül. Elvégre milyen jól működött a Szerencsejáték Pősze Lajos korában. És amikor a Posta megvette a Defendet! Az Újpestnek és a Fradinak is remek állami szponzorai voltak. Amikor a Fehérjehasznosító hirdette magát az Üllői úton, utána mindig rohantunk Attilával valami darált dögöt venni. A Malév is akkor volt talpon utoljára, amikor a szaloniki torony felszólította, hogy másodszorra talán nem ártana kiereszteni a futóművét is.

MEGÁLLT AZ IDŐKERÉK
Ebben is biztosan a Gyurcsány keze van, hogy több ideje maradjon!