Feltámadunk!
2009. 07. 29. · Hócipő 2009/15
A kamikazék legalább előtte nekirepültek egy ellenséges hajónak. De amit az SZDSZ nagy öregjei művelnek, az inkább egy szekta csoportos öngyilkosságához hasonlít. Az elmúlt két hétben itt már mindenki lemondott, kilépett, elsiratta a pártját, a szocialistáknál pedig a légüres térben olyan nagy gondolkodók léptek fel, mint Szanyi Tibor és Karsai József. A társadalompolitikai tagozat még hallgat, de a nagy hőségben bizonyára Gazsóék is előjönnek valami világmegváltóval. Pedig lesz feltámadás, elvégre százmilliók hisznek benne kétezer éve, csak az időpontja kérdéses. Addig meghívásos gyászbeszédversenyt hirdettünk lapunk négy publicistája között, akik szabadon választhattak, hogy a szocialistákat vagy a liberálisokat akarják-e temetni, netán mindkettőt. Idejük van, hiszen Orbán Viktor Bálványoson megmondta, hogy az elkövetkezendő húsz évben Európa a jobboldalé. S alig várja, hogy Basescuval közösen megoldják a közös román-magyar problémákat. Addig is lehet olvasgatni a bukaresti szurkolók üzenetét a magyar anyáknak.BALRA EL
Alig találok szavakat. Mint bizonyára már Önök is értesültek róla, a baloldali gondolat és a liberalizmus elvégezte teendőit ezen a Földön, nincs már reájuk szükség, kimentek a divatból, és hamarosan kimúlnak csendesen, úgyhogy mi - jó magyar szokásként - a halálos ágyukon mondjuk el a gyászbeszédet (lásd még a kiváló közmondást: élőmnek mondom, hogy halottam is értse).
Orbán Viktor, a nagyszerű filozófus és emberbarát rájött a nagy bölcsességre, amire még Marosán György is csak célozgatott világosabb pillanataiban: nincs kétféle, netán többféle igazság, hanem csak egy van, és ezt momentán éppen a Fidesz-KDNP koalíció birtokolja, ilyeténképpen nincs szükség a többi pártra sem, minek rontanák az összképet.
A keresztény-kádárista Fidesz valóban sikeresen összegyűjtött önnönmagában minden értéket, végre megszűnt a népies-urbánus ellentét: isten, szabadság, haza, egyenlőség, család, testvériség! - hangzik fel a jelszó, lefedve ezzel mindent, amit magyar ember csak akarhat.
Jogos tehát a felvetés: minek baloldal, ha nincsenek munkások, minek liberalizmus, ha nincsenek liberálisok?
Annyi pontosítás természetesen elengedhetetlen, hogy a megszüntetve megőrzés jegyében (nem, nem Marx) ezek az irányzatok nem kihalnak, hanem szervesen beépülnek a leendő kormánypártba, amely ezáltal önmaga ellenzéke is lesz, szigorúan megkülönböztetve majd építő és romboló kritikát, elvégre vannak ott elegen kommunisták, liberálisok, szociáldemokraták és zöldek, minek hát elforgácsolni az erőket...
Az MSZP nevű (egyébként mind ez idáig következetesen jobboldali politikát folytató) képződmény ellopta saját jövőjét, az SZDSZ pedig... khm, az SZDSZ-ről most nem beszélnék, mert fogalmam sincs, milyen politikát folytat majd, mire ez a cikk megjelenik, de annyit elmondhatunk, hogy voltak szép pillanatai.
Japánt például ötven évig azonos ideológia irányította, és senki sem panaszkodott túl hangosan, kivéve ha mérges gázt engedtek a helyi metróba a Japánok Nyilai.
A többpártrendszer egy lehetőség volt, amit kipróbáltunk, és határozottan állíthatjuk: nem vált be, túl sokat kellett gondolkodniuk a magyar embereknek, azok meg nem szeretik az ilyesmit. Nekik igenis mondják meg, hogy mit kell csinálni, ne terheljék őket gondolkodással, mert az nem volt divat a családban.
Az elkövetkező százötven évben Orbán Viktor fog kormányozni, és ezt minden hónap utolsó péntekén megköszöni neki kétmillió ember az Astoriánál, negyvenmillió pedig otthon a tévé előtt, hálát adnak, hogy nem kell gondolkodniuk, dönteniük, és nem kell hosszú szavakat megérteniük egy-egy törvénytervezet megvitatásánál. Hamarosan visszakapják a magyar emberek mindazt, amit a gonosz baloldali kormányok elvettek tőlük. Azóta, hogy ezt tudom, gyűjtöm a villanyszámlákat, hátha...
Para-Kovács Imre
ÖRÖKKÖN-ÖRÖKKÉ
Tisztelt gyászoló gyülekezet!
Itt állunk elhunyt testvérünk, a magyar baloldal koporsója előtt, amiről legelébb is tudni kell, hogy nem az eredeti koporsó, amit emelt áron a ti pénzetekből csináltattunk, mert azt ellopták. Ne legyenek kétségeink, ezt a másik koporsót is el fogják lopni, mert mint tudjuk, miként Krisztusét, úgy a mi koporsóinkat sem őrzik ingyen, jön tehát valaki, aki többet ígér az őröknek, vagy már eleve oda van vajazva a boríték az őrök zsebébe; kár is a koporsót a sírba leengedni.
Tisztelt, s ahogyan látom, nem is annyira gyászoló gyülekezet!
Ne legyen kétségünk afelől se, hogy a koporsó üres. Kétszeresen is. Eredetileg ugyan az elhunyt földi maradványait őrizte, ám ezt az elmúlt éjjelen ismeretlen tettesek kiemelték, és K. János ismeretlen helyen tartózkodó földi maradványaihoz helyezték, ám az elhunyt lényege, úgymond szubsztanciája ettől függetlenül már hetek, sőt hónapok óta más dimenziókban lebeg, reinkarnációra készen. Ahogyan az Írás mondja, szeptemberben is lesz taggyűlés, amelyen az elhunyt immáron más párt tagjaként, sőt funkcionáriusaként fog megjelenni, hiszen ne feledjük, legnagyobb ellenségének, a fiatal, és immáron korántsem naiv demokraták szövetségének soraiban egykori hűséges kommunisták, PB-tagok és próbált besúgók hajtanak most fejet az oltár előtt, és gyónnak, áldoznak szemrebbenés nélkül.
Mi itt a koporsó mellett tesszük fel a kérdést csöppet sem sajnálkozón: mit veszít a baloldal a baloldal halálával?
Az égvilágon semmit.
Ez pedig az elhunyt mély emberismeretét, emberbaráti szeretetét, egyszersmind nagyvonalúságát hirdeti. Az elhunyt mindent megtett azért, hogy halála ne okozzon soha el nem múló fájdalmat, örökkön-örökké tartó lelki krízist, kilátástalanságot az emberekben. Ennek érdekében életének legfelívelőbb szakaszában, ereje és hatalma teljében a legkevésbé sem volt baloldali. Eredeti fő ellenségének látszott ő maga, mondjuk ki, a Sátán, a hasított nyelvű, kétszarvú, patás Ördög, a Tőke képében tetszelgett, mely kizsákmányolásra, kíméletlen vérszívásra jött ezen árnyékvilágra. Elhunytunk a szolidaritásnak, az összefogásnak, az elesettek iránti részvétnek még a látszatát is elhessegette magától, hogy midőn majd üt az utolsó órája, ne okozzon fájdalmat a szívünkben, mert ami nem volt, nem létezett, az ugyebár nem fájhat, égethet a megszűntében sem.
Tisztelt gyülekezet!
Búcsúzunk tehát halottunktól, s bár porhüvelye az enyészeté, szelleme köztünk marad, és ott él tovább az elkövetkező nemzedékekben, fiatalban, öregben, barátban és ellenségben mindörökké.
Ámen.
Megyesi Gusztáv
HULLA! HOPP!
Tisztelt gyászoló gyülekezet, kedves barátaim, két hulla megy a sivatagban, megszólal az egyik: Hulla! Hopp! Mire a másik: Ne bomolj… Tősgyökeres székely vicc ez, kedves barátaim, két felejthető halottunktól búcsúzunk ez örömteli napon, az európai jobboldaltól, és az európai baltól. Ők most már odaát vannak, ahol az igazság. Közben liberális barátaink is eljutottak az út végére, ami szintén odaát van. Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz, hehe. Jut eszembe egy másik székely vicc, Kohn samesznek jelentkezik Csíkszeredában, de nem veszik fel, mert analfabéta. Kivándorol Amerikába, beáll kereskedősegédnek, aztán saját üzletet nyit, majd egy másikat, harmadikat, dúsgazdag lesz. Bankkölcsönt vesz fel egy újabb vállalkozáshoz, alá kéne írni a szerződést, ekkor derül ki, hogy analfabéta. A bankigazgató meglepődik: - El tudja képzelni, mi lehetett volna magából, ha tud írni?
- Persze. Samesz volnék Csíkszeredában.
Tisztelt gyászoló gyülekezet, kedves barátaim, drága halottaink végképp becsukták a boltot, mennek samesznek Csíkszeredába, a jobboldal is, meg a bal is, a liberálisok úgyszintén. Ha tudnak további oldalakról, most jelezzék, azokat is eltemetem. Ki marad, kérdezik önök, jó kérdés. Haldoklik a székely Grün, együtt a család, Grün a létszámot ellenőrzi: Sára, hűséges hitvesem? Itt vagyok. Ármin, elsőszülött fiam? Jelen. Simon? Benjámin? Mindenki ott van, Grün utolsó erejével fölemelkedik kissé, és elbődül: Akkor ki van a boltban? Drága halottaink, innen üzenem, hogy pánikra semmi ok, az élet megy tovább, business az usual, ami lenyúlható, lenyúljuk fél perc alatt.
A boltban mi vagyunk.
Váncsa István
A TEMETÉSRŐL KORÁBBAN INTÉZKEDTEK
A liberálisnak mondott Szabad Demokraták Szövetsége hosszan tartó, méltóság nélkül viselt agónia után elmúlt. Kimúlását az elnökválasztást követő kilépések sorozata és az érdeklődés teljes hiánya okozta. Ezt a gyászbeszédet is magamnak mondom.
Az SZDSZ az úgynevezett rendszerváltó pártok közé tartozott. Sokan úgy emlékeznek, hogy elveit feladva lépett koalícióra a szocialistákkal. Holott csupán arról volt szó, hogy az SZDSZ-ben úgy látták: akkor tudják leginkább idegesíteni az utódpártot, ha egy kormányban vannak.
Ezt maradéktalanul sikerült megvalósítaniuk. A szocialisták sokkal jobban utálták őket, mint az ellenzéket. Ami az ellenzéket arra késztette, hogy ők is leginkább a liberálisokat utálják.
Kimúlásával sajátos szín tűnt el a pártpalettáról. Nem volt például olyan párt, amelyik saját elnökeit annyira utálta volna, mint az SZDSZ. Megválasztásuk után a legközelebbi munkatársai is azonnal bukásukra játszottak. Az SZDSZ elnökei mellett kizárólag önsorsrontó személyek dolgoztak. Ott sikerélményük lehetett.
Rossz híre ellenére az SZDSZ nem volt benne minden korrupciós botrányban. Ezt most már kétségtelenül sajnálják.
Az SZDSZ-t gyászolja hatvankétezer szavazó. Akik az EP-választáson még nem tudták, hogy éppen utolsó útjára kísérik.
Smuzewitz Ilona