István megszólal
Majláth Mikes László
2009. 08. 24.
A szlovákiai Révkomáromban augusztus 21-én felavatták Szent István szobrát. Sólyom László köztársasági elnököt nem engedték be az országba. Lovon ülő nagy királyunk szobrát arról kérdeztük, mit szól az eseményekhez.Hócipő: Szent királyunk! Mi a véleménye erről a nemzetközi botrányról?
Szobor: Lehet önálló véleményem?
Hócipő: Kérjük felségedet!
Szobor: Én a mai Szlovákia nagy királya is voltam. Lovasszobrom avatására így illett volna meghívni a szlovák köztársasági elnököt vagy a miniszterelnököt is.
Hócipő: A rendezők csak Sólyom elnököt hívták.
Szobor: Itt volt az első hiba.
Hócipő: Mi volt a második?
Szobor: Tényleg nem túl ízléses az augusztus 21-i időpont, ezen a napon vonultak be 1968-ben a Varsói Szerződés csapatai, köztük a magyarok Csehszlovákiába.
Hócipő: De ezért a magyar kormány már húsz éve bocsánatot kért.
Szobor: Akkor sem kellett volna feladni a szlovákoknak ezt a magas labdát.
Hócipő: A magyar illetékesek azt mondják, hogy már hónapokkal ezelőtt egyeztettek a szlovákokkal.
Szobor: A szlovák illetékesek ezt tagadják, szerintük csak néhány napja vetődött fel az ötlet.
Hócipő: Kinek van igaza?
Szobor: Ezt csak a Jóisten tudja. Én csak egyszerű király vagyok, nem értek a mai diplomáciához. De azt tudom, hogy Sólyom elnöknek már volt egy hasonló incidense a románokkal is. Oda a repülőgépét nem engedték be, de elment kocsival. Révkomáromba már kocsival sem jutott el. Talán jött volna biciklivel vagy gyalog, mint a Tubesre.
Hócipő: Mit szól ahhoz, hogy az első éjszaka már megdobálták tojással?
Szobor: Ki fogom bírni az inzultusokat. Különben is megírtam a Szent Imréhez intézett Intelmeimben, hogy csak a sokfajta népű ország lehet erős és egészséges.
Hócipő: Szombaton már negyven jobbikos és magyar gárdista koszorúzta meg.
Szobor: Nagy király vagyok, de csak szobor. Nincsen mozgó kezem, amivel odaverhetnék. De ezt is elviselem, mint a szlovák tojásokat.
Hócipő: A magyar illetékesek az Európai Unióhoz fordulnak a panaszukkal.
Szobor: Az Unióban nem szeretik, ha a közép-kelet európai országok egymás közötti acserkodásaikkal kell foglalkozniuk. Nem is értik igazán.
Hócipő: Akkor mit tegyünk?
Szobor: Bízzák a szobrokra a dolgot. Mi ércnél maradandóbbak vagyunk. Hacsak néha le nem döntenek.