Sziget ajánló - szombat
Hócipő online
2009. 08. 15.
Szombat este 18:30-tól ismét a stand up-osoké a főszerep. Aranyosi Péter és Pataki Balázs szórakoztatja a publikumot a Civil Open Színpadon. Mi, (a Hócipő.hu kis csapata) pedig utánuk ide megyünk még:
THE SUBWAYS
(Nagyszínpad, 15:00)
Ha valaki megkérdezné, hogy mostanában mi Anglia legfőbb exportcikke, akkor én rávágnám, hogy a zene. Azon belül is, a világot szüntelenül elárasztó, gombamód szaporodó rockzenekarok. Olyan sok van belőlük, hogy mire a felsorolás végére érkeznénk, addig megalakulna, és kijönne egy-egy slágerrel legalább két új együttes. Mert be kell látni, hogy ezeknek a zenekaroknak van egy, maximum kettő széles körben is ismertebb zenéjük, a többit meg csak az elvakult rajongók ismerik. Ilyen zenekar a The Subways is. Nem csinálnak semmi újat, semmi extrát, csak épp szerencséjük volt, mert az egyik számuk a Rock ’N Roll Queen a Fifa Street 2 számítógépes játékba és Guy Ritchie Spíler című filmjébe is bekerült. Tíz emberből nyolc biztos, hogy csak azt az egy számot ismeri. És hogy mit várok a koncerttől? Nagyjából annyit, mint tavaly a Kaiser Chieftől. (Balázs)
BELGA
(MR2 Színpad, 21:30)
Emlékeznek még a Pannon Rádióra? Hát, nem lettem volna a zenei szerkesztője helyében, amikor szembesült vele, hogy az általuk agyonjátszott Népnemzeti Hip-Hop Rap nem egy mélymagyar himnusz, sőt, még csak nem is egy komolyan veendő nóta, sőt... Szóval, csángó brékesek, szevasztok!
Másik személyes kedvencem - talán valamelyes érintettség okán - a „Mit parodizálsz?”, ugyanis ilyen „elegánsan” a Guns N’ Roses óta még senki nem küldte el melegebb éghajlatra a zenei újságírókat, akikről Zappa mondta ki, hogy ők azok az írni nem tudó emberek, akik beszélni nem tudó embereket kérdezgetnek, olvasni nem tudó emberek szórakoztatására.
Mindenesetre, javaslom, hogy azok a kedves fizetővendégek, akiknek sűrű zsír nő a hasukban, de mégsem német turisták, alaposan lakmározzanak be már délután, mert a „Fincsi mi?”-t követően nem hiszem, hogy éjfél felé hányinger nélkül rá tudnának nézni a már dél óta sülögető, kolbász jellegű, egykoron sörte nőtte, fehérjedús húskészítményekre. (Bence)
PLACEBO
(Nagyszínpad, 21:30)
Idén ötödik alkalommal fogom látni élőben az angol Placebo zenekart. Rutinos Sziget-fellépőknek mondhatjuk őket, hiszen már harmadjára jönnek el hozzánk. Az első alkalom (2001) felejthetetlen élményt adott nekem akkoriban, amire ma is szívesen emlékszem. Aztán 2003-ban a Pecsában még rá tudtak tenni jó pár lapáttal. A viszonylag kevés, de fanatikus néző előtt egy több mint két órás koncertet nyomtak le, ahol tényleg a legjobb (ez nem azt jelenti hogy csak a legismertebb) számokat szóltak. Ezután jött 2006 koranyara, amikor is a Depeche Mode előzenekaraként egy kritikán aluli produkcióval rukkoltak ki. Hozzáteszem, ezért talán leginkább a pocséknál is rosszabb hangosítás okolható. Ezután ismét a Szigeten sikerült megismételniük a Puskásban adott gyatra fellépést. Olyannyira rossz volt, hogy az egyik legismertebb számukat, csak a dal közepén ismertem fel. A hangosítás egyébként itt is szörnyű volt. Azóta a zenekar túl van egy dobos váltáson, és egy vadiúj albumon, meg sok-sok koncerten (amik eddig csak pozitív kritikát kaptak). Reméljük hát, hogy ez az új lendület kitart még szombat estig, hogy ismét egy remek koncertet láthassunk. És bízzunk a kevésbé rossz hangosításban! (Balázs)
KISTEHÉN TÁNCZENEKAR
(A38-Wan2 Színpad, 01.00)
A lejárt szajbergyerek.hu és kistehen.hu domain neveik ellenére, New York és Berlin után, valamint nagysikerű taskenti és ulánbátori koncertjeik előtt, a szájbertérből kilépve, ismét Magyarországon... Hölgyeim és uraim: a Kistehén Tánczenekar! A doboknál a Hócipő és a Villanyállat Feketebárány-díjas karikaturistája: Czki, azaz Lehoczki Károly, aki a hajdani Kontroll Csoport cinjeit cserélte a Kollár-Klemencz Laci mögötti perkákra és egyéb zajkeltő eszközökre. Azért azt hiszem milliomos lettem volna, ha megteszem egy bukinál, hogy világsláger lesz a „Van egy kék tó a fák alatt, ha beleteszem, lehűti a lábamat” rigmus. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy ez lesz maradandóbb sláger húsz év múlva, vagy a hasonlóan átszellemült, Ákos féle „Majom a ketrecben, igen, ráznám a rácsot, de nem merem” strófa. Mondjuk, a Kistehénre legalább mulatni lehet, és ez nem kevés! Ráadásul a színpadon álló zenébe zárt művész részéről sem elvárás, hogy a közönség folyamatosan partizántudattal kacsingasson egymásra, hogy mi mind mások vagyunk, de nem tudjuk miben, csak érezzük, de azt annyira, hogy az szó szerint elmondhatatlan. Nem, nincs Ákos-fóbiám, csak szeretem, ha a zene az ami: felhőtlen kikapcsolódás és szórakozás, nem pedig örsgyűlés. Ezért játszik a Kistehén a Szigeten, Ákos meg nem. (Bence)