Hogyan nem lettem koronás

Para-Kovács Imre

2022. 02. 09. · Hócipő 2022/04

Darabos alvás, nehéz, lassú ébredés, mintha egész éjjel nemzetbiztonsági okokból indokolt megfigyelési kérelmeket kellett volna aláírnom, miközben a végrehajtói kar elnöke rángatta volna a vállam, hogy adjak a tengerimalacának közgazdasági diplomát és kék villogót. Kitántorogtam a fürdőszobába, és belenéztem a tükörbe. Gulyás Gergely arca nézett vissza rám, majdnem felsikoltottam, és ha spániel lettem volna, azonnal örökbe fogadom magam. Ennek a fele sem tréfa – gondoltam, de a gondolkodás is fárasztott, valahogy eljutottam az ágyig, és ledőltem. Vártam, hogy leperegjen előttem az életem, de csak egy macska lépett a mellkasomra, és nagyon közelről belenézett az arcomba, hogy szokásos diszkréciójával arra figyelmeztessen, rohadt gyorsan adjak nekik enni, különben keményebb eszközökhöz folyamodnak.

Nem akartam tudni, melyek ezek a keményebb eszközök, úgyhogy bizonytalan járással a konyhába mentem, megpróbáltam felemelni egy 400 grammos macskatápkonzervet, ami félig-meddig sikerült is, de amikor elkezdtem kinyitni, erősen döntetlenre állt a meccs, félidőben még úgy volt, hogy a konzerv nyit ki engem, de aztán mindent beleadtam és legyőztem.

A macskák jelezték, hogy rendben, most már mehetek lefeküdni, én pedig vágyakozva néztem a kávéfőzőre, de tudtam, odáig már semmiképpen sem jutok el. Lázam is volt, éreztem, illetve nem is a lázat, hanem a láz nyomát, ami egész éjszaka tombolt, most pedig finoman befészkelte magát a bőröm alá, hogy ne tudjak teljesen megfeledkezni róla, és ha kell, gyorsan vissza tudjon térni. Az ízületeim recsegtek és ropogtak, az egész gyerek fájt, aki én. 37.2. Ha meg kell halni, hát meg kell halni, nem fogok nyüszítve, magzatpózban kegyes halálért könyörögni, hanem állok, pontosabban fekszek elébe, gyerünk, mi ez a 37.2?, tudsz te ennél jobbat is! Eközben az orrom mintha másé lett volna, nem éreztem sajátomnak, és szomorúan gondoltam arra, milyen lesz hátralevő életemet leélni más orrával.

Mivel biztos voltam benne, hogy közel a vég, értesítettem közeli hozzátartozóimat és munkaadóimat, hogy ennyi volt, délre egészen biztosan felveszem a néhai nevet, úgyhogy alkalmazzanak helyettem valaki mást, aki ugyan egészen biztosan nem lesz ilyen tehetséges, de majd belenő, szeretett családom pedig nyugodjon bele, hogy szép és teljes életet éltem, de egyszer minden véget ér, ne ejtsenek könnyeket, és ha erre járnak, hozzanak 6 császárzsömlét, márványsajtos vajkrémet és 30 deka marhapárizsit, hátha megéhezem még halálom előtt. Ne borjút, mert az túlságosan édes, és ha lehet, császárzsömlét se a tegnapiból, mert mindig azokat rakják előre, hanem nyugodtan túrjanak bele a halomba, és hátulról vegyék ki a frisseket. Esetleg valami savanyúság. A jelzáloghitelemet a lányomra hagyom, a többi tartozásomon osztozzanak igazságosan! Nem kell megköszönni.

Nagyjából idáig jutottam végakaratom megfogalmazásában, amikor felötlött bennem, hogy megbizonyosodom arról, a Covid-19 terített-e le, vagy valami – még annál is súlyosabb – vírus, ami csak nemrégiben került át az emberre a fakúszó sülről, és kegyetlen, mint a Bagi-Nacsa show. A megbizonyosodás eszköze a teszt, első körben a nem annyira megbízhatónak tartott, de legalább olcsó nyálelemző, amit szintén felírtam a bevásárlólistára, és hamarosan meg is érkezett.

Nem jelzett semmit.

Sehol egy csík, sehol egy vészjósló elszíneződés, sehol a jel, ami feltenné a Imre a pontot, csak a nagy büdös fehérség. Pontosan erre a célra alkották meg a 14 000 forintos PCR-tesztet, ami máshol ingyen van, de csak azért, mert Ausztriában és Belgiumban szegények élnek, és nem tudnák megfizetni. Gondoltam is, hogy berontok a gyógyszertárba, és „ide nekem nyolcat a legjobból, angyalom, ha mindjárt az ingerért is!” kiáltással sokkolom a személyzetet, de inkább maradtam ágyban, és vártam, hogy a teszt megérkezzen, addig pedig bekapcsoltam a tévét, amit utoljára 2018-ban, pedig Netflix is van benne, de valahogy eddig nem akaródzott, most viszont arra készültem, hogy tavaszig lábadozom, úgyhogy érdeklődve szemléltem a kínálatot. Emberek, rossz hírem van, ti vagy teljesen hülyék vagytok, vagy teljesen hülyének vagytok nézve, de ami ott megy, azt nem lehet szavakkal leírni. Behorpadt a távkapcsoló, olyan erővel próbáltam véget vetni a műsorfolyamnak álcázott borzalomnak, de nem voltam elég gyors, így is meg kellett tudnom, hogy Zanzibárban kiváló a kávé, és a lakosok lelkesednek Orbán Viktorért, mert megmenti a családokat, valamint öntestével védi Európa keresztény gyökereit a felvilágosodástól.

A PCR-teszt is negatív lett. Ráadásul a fájdalom eltűnt, hideg nem rázott, a fenyegető 37.2 36.7-re csökkent, és az étvágyam is visszajött. Még egy kicsit eljátszottam a gondolattal, hogy ismeretlen, ám halálos betegség támadt reám, csak épp mielőtt végső rohamra indulna, kicsit megpihen, de a gondolat nem tűnt túlzottan értelmesnek, úgyhogy elkészítettem a macskák vacsoráját, és aludni tértem.