Kétezer tonna szúnyoggal több

Váncsa István

2022. 02. 23. · Hócipő 2022/05

Egy hónap múlva, Sándor, József, Benedek napján kéne érkezniük a fecskéknek, aztán vagy érkeznek, vagy nem. Én a helyükben máshová mennék, Európának annyi barátságos zuga van, de lehet, hogy a fecskék okosabbja erre már rá is jött. Azt írja az Agroinform, hogy az elmúlt húsz év folyamán a magyarországi fecskeállománynak több mint a fele eltűnt, a csökkenés pedig rendületlenül folytatódik tovább. Ami azt illeti, ez voltaképp érthető is. Eleink a fecskét Isten madarának tekintették, nem ok nélkül, benne van a Bibliában (Zsolt 84,4), hogy Isten oltáránál még a fecske is talál fészket. Ezért vagy másért, nem tudni, mindenesetre tény, hogy régen a lakosság a fecskét barátként kezelte, a Nyárád mentén a gyerekek nagypénteken kitakarították a fészkét és kalácsdarabkákat tettek bele, a kalotaszegi gazdák az első fecskét kalaplevéve köszöntötték, Kisasszony napján pedig ugyanígy búcsúztak tőle el. Akkoriban jó volt fecskének lenni Magyarországon, ma már nem az. Apostoli kormányzatunk galaktikus méretű orcátlanságát, fennhéjázását és égbe kiáltó gaztetteit a magyar ember még csak-csak elviseli, de amikor azt látja, hogy fecske rakott fészket az ő eresze alá, és ráadásul a fal tövébe szarik, akkor vége a türelemnek, hozza a dióverő póznát, fészek volt, nincs.

Dühe érthető. A fecskék gaztette politikai attitűdöt látszik képviselni, méghozzá ellenségeset. A madarak azt akarják, hogy tárjuk szélesre az iskolák, sőt az óvodák kapuit a herélő- és miskárolókéssel érkező LMBTQ-aktivisták előtt, és hagyjuk, hogy gyermekeinket-unokáinkat horrorfilmekbe illő szörnyetegekké operálják át. Mindezt azért, hogy az ezután következő nemzedékek tagjai kellőképp EU-kompatibilisek, azaz nemi és nemzeti hovatartozás nélkül való, akaratgyenge, arctalan, gerinctelen szörnyetegek, a brüsszeli csinovnyikréteg engedelmes kiszolgálói legyenek. Így tanuljuk ezt apostoli kormányzatunktól, ez a tanítás már belénk ivódott, nem csoda hát, hogy az ég látszólag ártatlanul csivitelő madaraiban is képesek vagyunk felismerni Soros ügynökeit, sőt a védekezés adekvát módszereit illetően sincsenek kétségeink. Elő a dióverő póznával, aztán adj neki.

Kormányunk föntebb vázolt narratívája azért ellenállhatatlan, mert színtiszta konfabuláció, aminek a valósághoz egyáltalán semmifajta köze nincs. Óvodáskorú unokáinkkal szemben is megértők vagyunk, amikor képzelet szülte történetekkel állnak elő, és úgy mesélik el őket, mint amit a valóságban tapasztaltak meg, leginkább pedig olyankor örülünk, amikor a gyermeki fantázia ezen produktumai szabadon szárnyaló, fékevesztett kreativitásról tanúskodnak. Közben persze tudjuk, hogy mindez mulandó, idővel ez a gyerek is éppoly unalmas fráterré serdül, amilyenekké a felmenői cseperedtek. Felnőttkori konfabuláció leginkább csak Korszakov-szindrómában szenvedő betegeknél fordul elő, ez a kór pedig nagyon kitartó és masszív alkoholfogyasztás következtében szokott előállni. Kivételt csak politikai életünk legjobbjai képeznek, akik a mentális leépülést anélkül is képesek voltak abszolválni, hogy alkoholra nagyobb összegeket kellett volna fordítaniuk, és lám, mégis úgy konfabulálnak, hogy azt a legvirgoncabb képzelőerejű hároméves is megirigyelhetné. Csodáljuk őket emiatt, és ennek a csodálatunknak a dióverő póznával is jelét szoktuk adni. A fecskék szívnak, de hát mért legyen jobb nekik, mint minekünk.

Kérdés viszont hogy az előre megfontolt szándékkal és aljas indokból történő hazudozás összekeverhető-e a gyermeki fantázia ártatlan tobzódásával, szerintem a legkevésbé se keverhető össze. „Magyarország a szabadság, a demokrácia és a jogállamiság iránt leginkább elkötelezett ország az Unióban, amelynek jelenlegi vezetői – a miniszterelnök, a házelnök és az államfő is – korábban egy diktatúrában küzdöttek a jogállamért.” Nem írom ide, ki mondta ezt, társadalmunk vezető erejének bármely tagja mondhatta volna, a kérdés csak az, hogy egy többé-kevésbé normálisnak született emberi lény hogyan jut el abba a szellemi és erkölcsi állapotba, amelyben ily szók röppenhetnek fel az ajkairól. A házelnök egy diktatúrában küzdött a jogállamért, mondja ő, noha mindenki tudja, hogy a szóban forgó személy az egyetem után először az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete ifjúságkutató csoportjának segédmunkatársaként dolgozott, utána pedig Soros-ösztöndíjasként dagonyázott egészen a rendszerváltozásig. Aránylag ritkán tette tiszteletét a barikádokon.

„Magyarországot valójában a gyermekvédelem miatt akarják megbélyegezni. Brüsszel nem akar belenyugodni abba, hogy Magyarország nem enged a nyomásgyakorlásnak, a gyermekeket célzó LMBTQ-propaganda megállítására is törvényt hozott, sőt még népszavazást is kiírt. Ezért perelték be Magyarországot, ezért indították az egész jogállamisági dzsihádot, ezért akarják megbélyegezni, elítélni és megbüntetni hazánkat”, adta hírül a kormánypárt a luxemburgi bíróság ítéletére reagálva.

A közlemény általános bornírtságától most eltekintek, viszont a „jogállamisági dzsihád” kifejezés mint a politikai blabla világra szóló csúcsteljesítménye, minden tiszteletet megérdemel. A létező szocializmus kormányainak ideológusai se voltak briliáns gondolkodók, hogy finoman fogalmazzak, az újságokból, rádióból, tévéből azidőtt is elviselhetetlen bárgyúság áradt, de ami mostanság folyik, arra szavak már nincsenek is. Igazából persze vannak, de azokat én mellőzöm, ugyanis az alpári beszédmód révén finom tollú kormánypárti publicistákhoz kezdenék hasonlítani, azt pedig nem igazán ambicionálom. Ki-ki maradjon a saját ekéje mögött.

A fecskékről még annyit, hogy a költési időszakban mindegyikük legalább egykilónyi repülő rovart, például szúnyogot fogyaszt. Mária országából a korábbi időkhöz képest kétmillió fecske hiányzik, vagyis évente kétezer tonnával több vérszívó és mind veszélyesebb betegségeket terjesztő rovar zümmög körülöttünk, mint azelőtt. Szerencsére a 2010 óta szemérmetlenül meggazdagodott tányérnyalókat ez se dönti romba. Vérszívók vagyunk mindketten, össze kell tartanunk, mondják a szúnyognak, és agyonütik.