Sziget ajánló - csütörtök
Hócipő online
2009. 08. 13.
Jól összeszokott duó várja a Civil Open Színpad vendégeit este 18:30 -tól a Hócipő kabaré. Szőke András és Badár Sándor neve garantált röhögést ígér.Mi, (a Hócipő.hu kis csapata) pedig utánuk ide megyünk még:
THE TING TINGS
(Nagyszínpad, 16:30)
Képzeljünk el egy olyan együttest, amiben összesen ketten vannak. A pasi dobol, a nő énekel bőszen és nagyjából ennyi. Az ember erre egyből rávághatná, hogy ez gyakorlatilag olyan, mintha öt játékos futna ki a gyepre egy nagypályás focimeccsen. Ellenpéldaként azonnal fel lehet hozni a The White Stripes-t, ami hasonló felállással lép fel (ott a nő dobol), hatalmas sikerrel. Igaz, ott már Jack White zsenialitása önmagában is elég a sikerhez. Nekünk viszont idén a The Ting Tings jutott. Aggódnia azért senkinek sem kell, mert a zene nem lesz annyira minimál, hiszen minden dalban felcsendül legalább egy-egy gitár, vagy egy szintetizátor. A pluszhangzást nyílván a kissé háttérbe kényszerült vendégmuzsikosok fogják nyomni, mint ahogy az egyik koncertfelvételükön is láttam. Nemrég megjelent albumuk meghallgatása után pörgős kis koncertet várok, ahol felcsendülnek majd a zenekar legnagyobb slágerei. (Balázs)
HÁBORÚ
(Blues kocsma, 17:00)
A zenekar neve talán keveseknek mond bármit is, de talán elhiszik nekem, hogy nem lehet rossz az a társulat, amiben Mohai Tamás és Szappanos György együtt játszik. Ez a zene délután ötkor olyan, mint egy csülkös körömpörkölt a kánikulában: agyonvág egész napra, és nem is térsz belőle magadhoz, csak, ha tisztára mosod valami töménnyel az agyadat. Kár, hogy csak rétegzene maradt, mert így kevesen ismerik, ellenben épp ettől tudott megmaradni igazi örömzenének.
Mi ez a csend? Mi ez a rend? Nem ehhez szoktam... Szóval ha valakinek még eszébe jutna azt az üres lózungot hangoztatni, hogy „ez már nem az a Sziget, mint régen”, meg, hogy a „Sziget el van üzletiesedve”, az menjen csak el a Háború koncertjére és utána lehet sűrűn elnézést kérni. (Bence)
Videó sajnos nincs, de a Myspace-en öt remek daluk is meghallgatható: http://www.myspace.com/haborumusic
FATBOY SLIM
(Nagyszínpad, 21:30)
Volt szerencsém (?) tavaly látni Fatboy (polgári néven Norman Quentin Cook) koncertjét a Balaton Soundon. Balatonakarattyáról próbáltunk átjutni Zamárdiba. A körülbelül félórás utat sikerült megtenni 4 óra alatt, mivel késett a busz 3 órát a vasárnapi csúcsforgalom miatt. Leizzadva, idegesen, pár sör és vodka-Cappy után, nagy elvárásokkal vártam a koncertet, de sajnos csalódnom kellett. Norman barátunk kiállt egy kis keverőpult mögé, elindította a zenelejátszóját, majd másfél óra múlva kikapcsolta. Néha ugrált egy kicsit, de ennyi. Semmi kommunikációja nem volt a közönségével, fénytechnikára sem emlékszem, a hangzás is hanyagolható volt, és még csak egy molinóra sem futotta. Elvárásaim tehát nincsenek az idei fellépésével kapcsolatban. Már akkor elégedett lennék, ha minimálisan jobb hangulatot tudna csinálni, mint tavaly. Ki ne ugrálna szívesen azokra az örökzöldekre, amiket sikerült az évek alatt összehoznia. Mert sajnos a tavalyi koncertjénél még egy vidéki disco-ban is jobb hangulat van, amikor felhangzik a Rockafeller Skank. (Balázs)
QUIMBY
(MR2 Színpad, 21:30)
Életemben kevésszer szórakoztam olyan jól, mint amikor jó pár éve, egy augusztus huszadikai tűzijátékra érkezvén a dunapartra, megláttam egy kisszínpadon a Quibmyt, a hátuk mögött a Dunával és az országházzal, és hátrafordulva kempingszéken ülő, a „nagy csillagszórás ünnepére” kilátást foglaló mámik és taták mosolyogtak kínosan, miközben Kiss Tibiék épp a Bordély Boogiet nyomták az agyukba. Pár hétre rá ellenben igen elszomorodtam, amikor tíz deka parizerrel és két zsömlével álltam sorba egy közértben, és Kiss Tibi előttem éppen két kisüveg dianás sósborszesz üvegbetétjére alkudozott, ki kell-e fizetnie, ha itt helyben megissza. Utána éveken át „festegetett”, én meg nem értettem, hogy miért ordít Livius a Kutya Vacsorájában, ami kicsit halkabban zseniális lett volna. De mindegy, mert Tibi megint van, és ha már nem is táltos neki a víziló, azért hozza a régi formáját, és még mindig arról énekel, hogy neki az élet háttal térdepel. Mi Szigetlakók meg végre jó helyen énekelhetjük vele, hogy „Balra van ma Pest, jobbra meg a Buda, ágyékába csúszik be, ha olajos a Duna!” (Bence)