Tajvani kultúrsokk

Varga Ferenc József
2009. 08. 08.
Az ázsiai országokba történő utazások alkalmával gyakran emlegetik a „kulturális sokk” jelenségét, merthogy itt kint minden olyan más. Nos, hosszú évek „ázsiázása” után azt kell mondjam, hogy ez valamennyire igaz, de sok szempontból nem. Az ember ugyanis ember - mindenütt. Egy faj. Egy idő után itt Ázsiában észre sem veszed, hogy valakinek másképp áll a szeme. Sőt, felfedezed az otthoni figurákat: az informatikust, az unatkozó bácsit, a hülye fiatalt, a munkahelyi nyalizót, a renitenst, a bűnözőt, az egyszerű embert, a hivalkodót, stb. És felfedezed ugyanazokat a jelenségeket: segítőkészség, mosoly, próbálkozás, veszekedés, pletykálás, önzés, és sorolhatnám tovább. Na de inkább nézzük, miben is áll az a bizonyos kulturális sokk.

Bármely távol-keleti országba is utazunk, fel kell készülnünk a nedves melegre, ami napsütéses időben akár 36 fokos is lehet. A nagy nedvességtartalmú levegőnek köszönhetően jó két fokkal melegebbet érzünk, izzadunk, mint a ló, és egy papírfecni árnyéka már megváltásnak tűnik. A meleg elleni védekezés legfőbb módjai:

Légkondicionáló
Ez itt a képen a miénk, de van ezer másféle, mindenféle árakon. Mindegy milyet veszünk, mert mindegyik ezerrel tekeri a villanyórát, és a végén azon vesszük észre magunkat, hogy elhűsültünk egy business classra szóló repülőjegyet.



Érdekes jelenség Ázsia-szerte, hogy aki a kinti 451 Fahrenheitből belép egy üzletbe, hirtelen az északi sarkon érzi magát. Ez a ránknedvesedett ruha miatt akár egy komoly náthát is okozhat. Nem tudom, az itteniek hogyhogy nem fáznak meg.

Ventillátor
Na ez már csak egy fapados árát forgatja el, és sokkal hatékonyabb. Nem csinál mínusz 600 fokot, csak egészséges pár fokkal csökkenti a hőérzetünket. Azt hiszem, a legnagyobb biznisz Tajvanon. Ráadásul a forgólapát autisták számára kiváló szórakozás.


Nem hiszem, hogy ennek látványa kimeríti a kulturális sokk fogalmát.

Fejfedő
Miután sok ázsiainak érzékeny a bőre a napfényre, így kénytelenek védekezni ellene. Az ernyő elegáns megoldás, de csak hölgyeknek. Ha manapság férfi létére valaki ernyővel flangál, az minimum toleráns. A sapka viszont mókás megoldás mindenkinek. A kovbojkalaptól kezdve a rizsszedősig mindenféle kapható. A képen látható csodák valóban a „Made in Tajvan” kategóriájába valók: a macisból nincs gyerekméret, csak felnőtt! A másik kettő a kezemben szintén főfödő: elasztikus darabok, melyeket szétnyitás után rakhatunk a fejünkre. Gyerekméret ezekből sincs!



A meleg lustít és romba dönt
Japán alapvetően tisztának mondható, bár ott nem sok vidéki települést láttam. Tajvan Japán kevésbé tiszta utánzata. Kellemes utcácskák, házak, kertek - mindezek élményét tönkreteszi a csatornaszag, bizonyos ételek vallatásra is alkalmas levegője, és a sok helyen ottfelejtett maszat. A nagyvárosok már kezdenek ráébredni ennek hátrányára, és pl. Taipei vagy Kaohsiung néhány utcája a japánokat is megszégyeníti. (Bár mondjuk tömeges harakirire emiatt ne számítsunk!) Vidéken azonban még sok az ingerszegény köztér... illetve ezek a helyek is ingergazdagok, de hogy itt milyen ingerek vannak, arról most inkább ne beszéljünk!



A tajvani nők általában elegánsak, tiszták, és (nincs itthon az asszony :p) nagyon szépek. (Igen a feleségem is szép!) Jó, akad egy-két olyan, akivel gonoszul kiszúrt a természet, de orkot ritkán látni. Na és mi a helyzet a férfiemberrel? Hát... a szépségről itt nem tudok nyilatkozni, mert konzervatív az ízlésem, ám a tisztaságról és eleganciáról van némi mondanivalóm.

A tanult férfiak, és persze a divatozó fiatalok kellemes megjelenésűek, semmi kétség. Tőlük eltekintve a kínai pasas lustasága és igénytelensége világmárka. Deng Yingen felül dizájnosan elmosódott feliratú póló, újfajta nyakkidolgozással, amely hol a jobb vállat, hol a balt, hol pedig a mellkast villantja elő. A pólóhoz az általános iskolás évek tornaóráira retrózó fekete klottnadrág dukál - a helyi divatnak megfelelően a póló félig beletűrve. A látványt egy kék strandpapucs dobja meg, egyedüli(!) bizonyítékként arra, hogy viselője időnként vízzel is kapcsolatba kerül.

Xiung Ping Pong már polgáriasabb megjelenést képvisel kockás pólóingjével, élére vasalt, de buggyos selyemnadrágjával - benne aranyszínű övcsattal - és a zokni nélkül viselt bőrszandival.

A legszebb figura egy sapkás biztonsági őr volt, akin felül ott lifegett a vállpántos szürke egyening, alul sötétkék naci, és a lábán...(!): rongyos szandál, természetesen a melegre hivatkozva mezítláb!

A boltok, a vásárlás
A fenti okokból sejthető, hogy a férfikozmetikumok piaca deficites lenne, így marha nehéz hozzájutni egy-egy parfümhöz, és a dezodor- illetve aftershave választék is elég szoci.

Más téren azonban elképesztő a bőség. Igen, sok a „Made in Tajvan” cucc, de bizony örülnénk, ha otthon Sampo vagy Tatung márkájú dolgaink lennének! Ezek a tévék, mosógépek, vagy telefonok ugyanis simán utolérik a náluk sokkal drágább japán sztár-márkákat.

Ruha is van - olcó, drága, van róla afasz szamla, és persze nem azt kapjuk itt, amit otthon a kínai piacon. Tesszék venni, olcó. És sok mosás után is ugyanolyan marad!

Egy dolgot azonban mindenképp figyelmen kívül kell hagyni, ha élvezni akarjuk a vásárlást. A boltok díszítése ugyanis nem az európai ember ízléséhez van igazítva. Hacsak a barokk kor kezdeti éveit nem hozzuk vissza. Maci, cica, kutyus, baba, lufi-kitty, karácsonyfadísz, és hasonló elmebajok díszítik a kirakatokat. Sőt, sok esetben ezek nem csak díszek, hanem portékák is!

Íme néhány csoda - Made in Taiwan!


Eddig ismeretlen lényt formáló játék, amely minden kirakatban megtalálható, és egy komoly parkinsonkórost meghazudtoló módon ing a feje.


A vásárló zoológiai félrevezetése, avagy a kutyaszámba menő maci.


Hello Kitty (Made in Japan!!) - a H1N1-nél is komolyabb fertőzés.


Mindig, mindenütt dúl a karácsony!


Elég frusztráló érzés 40 fokos kánikulában a Jézuskát várni!

Közlekedés
A beszámoló végén ejtsünk néhány szót arról, hogy hány ima után lehet eljutni az egyik oldalról a másikra. Ateistáknak nincs esélyük a tajvani utcákon! Érdemes megtérni mindenféle irányba: Buddha, Jézus, Allah, Shiva, vagy az indián totemistenek mind jól jöhetnek a forgalomban!. Az utakra felfestett, nemzetközileg is elterjedt jelzések funkciója itt egyelőre ismeretlen. A zebrán nem a közlekedési szabályok, hanem a darwini törvények érvényesülnek: aki gyorsabb, aki erősebb, az mehet. A záróvonal - eddigi tapasztalataim szerint - pont arra való, hogy 180 fokban megforduljanak rajta. A legelterjedtebb közlekedési eszköz a robogó: olcsó, gyors, mindenhol elfér. Kocsi is van, de robogó vagy háromszor annyi. A gyalogosok mindennapi életét elsősorban a robogósok teszik izgalmassá, pláne hogy a legtöbb utcán nincs járda! A közlekedés kalandos mivolta ellenére mégis kevesebb kurvanyázással találkozom az utakon, mint otthon, igaz ennek az is lehet az oka, hogy nem ismerem a kínai nyelv káromkodástárát.


Teljesen természetes hogy a kiscsákó anyuka előtt állva száguld négyezerrel - akár az autópályán is!


Survivor!

Felmerül a kérdés: és a kaják? Nos, annak egy külön cikket kell szentelni! Coming soon.