Kis fóti burleszk
Ürmös Zsolt
2009. 07. 24.
Fót Fideszes polgármestere nem szerette volna, hogy a berekesztett önkormányzati ülés résztvevői tovább tanácskozzanak nélküle a hivatal épületében, ezért lekapcsolta az áramot. Amikor visszakapcsolták, nekiállt a főkapcsoló szekrényét feszegetni. Először villával, aztán késsel. A Hócipő riportere villanyszerelőnek öltözött, és a fóti Polgármesteri Hivatalba sietett. Hócipő: Hol az a kapcsolótábla?
Polgármester: Itt van, parancsoljon!
Hócipő: Ezt meg ki piszkálta?
Polgármester: Én voltam…
Hócipő: Mit kontárkodik bele a villanyszerelők dolgába? Magának hogy esne, ha én meg ülést vezetnék? Egyébként is miért pont villával állt neki feszegetni?
Polgármester: Először merőkanállal akartam…
Hócipő: Merőkanállal?
Polgármester: Igen, de Icuka, a titkárnőm épp ebédelt, és nem engedte, hogy kivegyem a leveses tálból. A villa meg a kés pont szabad volt, így aztán azzal hallgattattam el a szocikat.
Hócipő: Ha jól tudom, nem ez volt az első incidense. Nemrég egy fém tárggyal találta el az alpolgármesterét, aki ezután vérző orral ülte végig a testületi ülést, ahol bizonyos gazdasági visszaélésekről akartak tárgyalni… Aú, az orrom…
Polgármester: Elnézést. De ez a fránya toll nem kirepült a kezemből? Csúnyán vérzik az orra…
Hócipő: Ezt miért csinálta?
Polgármester: Nem tehetek róla, de valahányszor kimondják azt a bizonyos kifejezést, a kezem önállósítja magát. Vagy egy mikrofont dob el, vagy egy tollat, vagy villát ragad és nekimegy a biztosítószekrénynek.
Hócipő: Melyik kifejezést?
Polgármester: A gazdasági visszaélést… Áú… Látja, most nekem is behúzott egyet…
Hócipő: Mind ez indok arra, hogy orrba dobja az alpolgármesterét?
Polgármester: Csak egy kis pankrációt akartam, de sajnos az alpolgármester úr nem vette a lapot, csak ült ott vérző orral. Pedig a sarokban már fel volt állítva a szorító, és otthon hetekig gyakoroltam a Hardy féle vállfeszítést.
Hócipő: Ön szerint ezek beleférnek a modern demokrácia eszköztárába?
Polgármester: Persze. Sőt, most akarom egy kicsit frissíteni a fegyvertáramat.
Hócipő: Milyen új eszközökön gondolkodik?
Polgármester: Például ülésterem ajtó kinyitása virágvázával, és az ülésvezetés felmosóronggyal. De tervezem, hogy aki beszól nekem, annak leragasztom a száját Leukoplaszttal. Aki pedig többszörös visszaeső, annak pillanatragasztóval. Sőt, elképzelhető, hogy az üléseken ezen túl kávéscsészével adom meg a szót.
Hócipő: Ezt hogy gondolja?
Polgármester: Akinek megadom a szót, hozzávágok egy kávéscsészét. Persze kockacukrot és tejszínt is dobok majd utána.
Hócipő: Miért csinálja?
Polgármester: Nézze, valahogy be kell kerülni a médiába. Először arra gondoltam, hogy nekiállok pucéran lantozni, de azt sajnos a Benkő Dániel már lenyúlta. Egyébként is, maga szerint, ha kulccsal nyitom ki azt a szekrényt, érdekelt volna az valakit? Tegnap is neki kellett tolatnom egy taxisnak, hogy felfigyeljen rám a sajtó. Látta azt a képet, ahogy a taxis a motorháztetőmre ül, hogy ne hajtsak el? Ezzel rögtön címlapokra kerültem! Egyébként is, már Juvenalis is megmondta az ókori Rómában: „Kenyeret és cirkuszt a népnek!”. Mi egyelőre sajnos kenyeret még nem tudunk adni. Így hát marad a cirkusz…
Hócipő: Ezek szerint ön bármire képes, csak hogy címlapra kerüljön?
Polgármester: Na, azt azért nem! Dobálok, verekszem, koccanok, de egy dolgot biztos nem vállalnék el.
Hócipő: Mit?
Polgármester: Azt, hogy én vagyok a kis Donatellácska apukája!