Kocsmazárás tízkor

Megyesi Gusztáv
2009. 07. 21.
Most már a Főpolgármesteri Kabinet is kifejezte aggodalmát a Pesti Broadway, de a főváros VI. kerületének kulturális arculatát illetően is, a helyi önkormányzat rendelete értelmében ugyanis a vendéglátóipari egységek szeptembertől kizárólag este tízig lehetnek nyitva. Kékesi Tibor tanácsnokkal, a rendelet előterjesztőjével beszélgettünk.

Hócipő: Záróra este tízkor egész Terézvárosban: ez nonszensz.

Tanácsnok: Nem lesz mindenütt záróra. A benzinkutak és a szállodák például nem kötelesek bezárni. Pedig ha akarjuk, nagyon megfingathattuk volna az autósokat meg a köcsög külföldieket.

Hócipő: Kissé ingerültnek tűnik.

Tanácsnok: Egyáltalán nem vagyok ingerült. Épp ellenkezőleg: nyugodt vagyok, és bizton állíthatom, hogy a képviselők, akik egyhangúlag meghozták ezt a rendeletet, szintén nyugodtak, mert végre megtettük az első lépést a civilizáció irányába.

Hócipő: Hogyhogy az első lépést?

Tanácsnok: Még csak az út elején járunk. Második lépésként be fogjuk tiltani az összes szórakozóhelyet, kijárási tilalmat rendelünk el, hogy maradjon mindenki otthon a fenekén, mert semmi keresni valója ennyi embernek az utcán, pláne, ha még nem is a mi kerületünkben lakik.

Hócipő: Ön amellett, hogy tanácsnok, az MSZP országgyűlési képviselője is.

Tanácsnok: Igen. És tűrhetetlennek tartom, hogy amíg mi válsággal küszködünk, és népszerűségünk a mélypontra zuhant, rablóbandának és idiótáknak tartanak bennünket, addig a lakosság szórakozóhelyekre jár és nagyokat koccint.

Hócipő: A Pesti Broadway mégiscsak idegenforgalmi centrum volna, s az adatok szerint legalább száz vendéglátóipari hely található a kerületben, komoly bevétellel.

Tanácsnok: Lehet tenni engedményeket. Ha például az érintett lakók beleegyeznek, adott esetben a szórakozóhely tíz óra helyett akár negyed tizenegyig is nyitva lehet.

Hócipő: De szeszes italt nem árulhat.

Tanácsnok: Hát az nem elég, hogy nyitva lehetnek?

Hócipő: Nem tudom, tudja-e, de nem tartják önöket teljesen normálisnak.

Tanácsnok: Bennünket, kerületi tanácsnokokat, miként az önkormányzati képviselőket is, megillet az a jog, hogy kevéske szabadidőnkben, amikor kijöhetünk az intézetből, azt tegyük, ami jólesik. Vasárnap este újra visszamegyünk az intézetbe, ahol az ápolók megint fölírják egy nagy füzetbe, hogy miket találunk ki, és amikor megint kijöhetünk, szépen megvalósítjuk, amit kigondoltunk. Azt mondják, ez a munkaterápia jót tesz az egészségünknek.