Nem értem - 2004/13

Farkasházy Tivadar

2004. 06. 23. · Hócipő 2004/13

TIZED
Remek a Toyota spotja, a többi reklám hangzavara után egy csiga kezd mászni halálos csendben, majd óriási zúgás közepette egy Forma-1-es kocsi vágtat ki a képből. Csupán az a baj, hogy a kiváló ötlet kicsit visszaütött, és a két Toyota a nagy suskák ellenére is csigaként vánszorog az idén. A tíz istálló két utolsója közül választhattunk fél éve, a Jordan tízmillió dollárt kért, a Minardi "csak" nyolcat Baumgartner beüléséért. Az elsőt elpuskáztuk, legalábbis ezt mondta Frank menedzser, aki a Hornérában már eladott az államnak két tenort, bár a világon nem sok helyen támogatnak tízmilliókkal egy olyan eseményt, ahol nápolyi dalokat bömbölnek a hangszórók egy kihasználatlan stadionban. Most kedvezményt is adott, csupán a Minardi által kértek felét, nyolcszázmilliót kellett volna lepengetni azért, hogy Zsolti egész évben egy Hungary feliratú kocsiban nézze a többiek farát. Lényegében azzal a céllal, hogy minél többször lekörözzék, mert annál többször mutatják. Akkoriban azért lobbiztam, hogy a Lékó-Kramnyik világbajnoki páros mérkőzést Pest rendezze. Egy hónapig tart, ebből 80 milliót már összeadtak hazai magáncégek, 160 millió hiányzott hozzá, de végül egy svájci dohánycég elvitte ennyiért az egészet. Vagyis a Baumgartner-összeg tizedét, 80 milliót kellett volna az államnak hozzáadnia, hogy itthon tarthassuk. Persze megértem, ennyi is sok, ezért azt kértem, hogy fogadjanak egy német szponzort, aki itt finanszírozná, de lemondták. Pedig Lékó a legrosszabb esetben is csak második, és ugyan mit hirdethetnénk a világon, az eszünkön kívül. A Balatonban nincs víz, várainkat Lipót leromboltatta, s a vasfüggönyön túliság izgalma is már a múlté. Van viszont 13+1 Nobel-díjasunk, ez az üzenet a világon mindenütt átjön, a gazdasági tárca tavaly kezdett egy Okos Magyarország programba világszerte. Néztek is rám, mint a hülyére, hogy mit akarok. Semmit, mondtam, csak néha jár az agyam, de majd az orvos felír valami nyugtatót. Lékó mellett ráadásul egy másik világcsodával is rendelkezünk, aki ugyan csak hetedik a férfi világranglistán, de Judit. Helyettük Fásy Ádám egyik szépségével próbáljuk meghódítani a világot. A Lékó-Kramnyik köré egész sakkfesztivált lehetett volna szervezni, a neten pedig több tízmillió követte volna. Helyette Baumgartnerrel kacérkodtunk a tízszereséért. A döntés előtt egy táblázatot közöltem itt, miszerint a tizedik Minardinak annyi esélye van megelőzni a kilencedik Jordant, mint annak a mindenkori elsőt. Vagyis olcsóbb a sárgák által kért tízmillió dollár, mint a feketék által kért nyolc. Akkor azt mondták, hogy már késő, a Jordan elkelt. Igen, a cikkem után pár nappal, ötmillió dollárért.

Azóta is furdal a lelkiismeret, mivel úgy nézett ki, hogy meg akartam fúrni egy óriási lehetőséget, hiszen hol van az megírva, hogy a Minardik mindig utolsók legyenek. Akkor nézzük, hogy az azóta eltelt nyolc futamban hogyan alakultak a dolgok. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a jobbik Minardit egy edzés kivételével Bruni vezette. Azért reménykedjünk, hogy egyszer a versenyben is összejön az utolsóelőtti hely.

S Lékó is marad magyarnak, aki apósára s nejére tekintettel most Kaszparov oldalán örményként verte a világválogatott Anandot.

HÉT CSAPÁS
Mielőtt belekezdenék, ugye emlékeznek Wichmannra, aki simán nyerhetett volna Mexikóban, de egy másik magyar indult helyette egyesben, és győzött is. Azért a nevén egy kicsit gondolkodniuk kell, nem? Wichmann viszont sohasem lett olimpiai bajnok.

Akadunk páran, akik Athénban hat arannyal simán kiegyeznénk, ám ennek is legalább a felének kajakban kéne összejönnie. Ahol három éve a lányok tarolnak, de ne bízzuk el magunkat, emlékezzünk a négy évvel ezelőtti viharra, amely akkor szerencsésen alakult, de hol van az megírva, hogy a híres görög kajaksport egyenlő feltételeket tud teremteni mindenkinek. Mert a hírek szerint pocsék lesz a pálya. Ráadásul két számban olyan drámák nehezítik a válogatást, amelyek a hét szűk esztendő elé néző magyar sportban szinte példátlanok. Valaha egy szovjet birkózónak vagy súlyemelőnek nehezebb volt kikerülnie az olimpiára, mint ott nyernie, most így néz ki a lányoknál. Kovács Katalin három évig utcahosszal nyerte a világversenyeket, két éve az év női sportolója, mire az idei első válogatón megveri a Szerbiából áttelepült Janics Natasa, aki pár hete kapta meg a NOB-tól az esetleges athéni indulás jogát, s aki ráadásul szintén tiszaújvárosi. Így az idei Európa-bajnokságon Janics indul az olimpiai távon, és simán meg is nyeri. Kovácsnak elég lenne a második válogatón győzni, de azon is kikap egy arasszal. Az eredményhirdetésre ötször hívják, hiába. Egy órára rá viszont összeül Janiccsal, és két hosszal megverik az athéni helyért csatázó két másik párost. Az se egy mindennapi történet, Bóta és Szabó két éven át világelső, aztán Kati néni Tiszaújvárosból elküldi Paksyit, aki Benedekkel összeülve a tavalyi válogatón veri a legyőzhetetlennek hitt újvárosi párost, majd az egész világbajnoki mezőnyt, hiszen azt évek óta könnyebb nyerni, mint magyart. Ugyanez történik az első olimpiai válogatón, majd a másodikon is fölényesen vezetnek, ám a vége előtt száz méterrel feltűnik Janics és Kovács alkalmi párosa, és elfüstöl mellettük. A múlt pénteki szétlövésen hasonlóképpen. Igen ám, de Angyal kapitány hónapokkal előbb kijelentette, aki egyesben indul, az nem indulhat párosban, mivel Athénben csak egy óra a különbség a két futam között. Ám a szegedi válogatón is annyi volt, Janics és Kovács egy órával kettejük öldöklő csatája után is simán verte a pihent Paksy-Benedek duót. Akkor most melyik ujját harapja Angyal, az igazmondót vagy az okosat? Vegyük sorra:

1. Kovács három dicsőséges év után kikap egy arasszal itthon.

2. Janics áttelepül, s apja halála után nem sokkal egy verhetetlennek hitt klubtársát megfosztja élete álmától.

3. Majd összeülnek, és legyőzik azokat, akik egy másik kétszeres világbajnok tiszaújvárosi párost marasztaltak itthon tavaly.

4. Közülük Paksyt tavaly dobta ki a tiszaújvárosi edző, Rozsnyói Kati néni már csak így szokta, Benedek párja elég nemes bosszút állt érte.

5. Angyal vagy a válogatási elveit és az adott szavát rúgja fel, vagy a jobbiknak tűnő párost hagyja itthon. Végül kínjában kitalálja, ha Paksyék fél másodpercre megközelítik Janicsékat, akkor ők utaznak.

6. Ráadásul Janics kijelenti, ha nem engedik indulni Kováccsal párosban, akkor feladja az egyest, amiben akkor Kovács sem indulhat, egy harmadik viszont esélytelen lenne.

7. S ne kerteljünk, a többségnek Kovács azért sokkal magyarabb magyar lett volna egyesben, mint Janics.

Miért írom mindezt? Azért, hogy gondoljunk az itthon maradottakra is, ha majd a többieket remélhetőleg ünnepeljük. S rájuk is, amikor a politikusi vállveregetések és jattok után zord tavaszokon és őszökön a hideg Tiszán lapátolnak, míg mi azon vitatkozunk, hogy az egész évi tiszaújvárosi büdzsé duplájáért vegyen-e a Fradi egy féllábú románt.

TÖRÖKÖT FOGTAK
Mindenki azt jósolta, hogy Mattháus megy a Besiktashoz, miután Filipoviccsal szövetkezve már a fél válogatottat megvették, pontosabban csak azokat rakja be az év eleje óta Lothar, akiket a szerb előtte már olcsón leszerződtetett az istállójába. A német- magyar előtt a Sport Plusz engem is kérdezett, mire azt válaszoltam: Én az utolsó pillanatig hiszek Mattháusnak, számomra még mindig egy 150- szeres válogatott világklasszis. Ezt az utolsó Hetesben is megismételtem, de kivágták, pedig Havas percekig röhögött rajtam, és ott az ilyet szeretik.

Nem kérkedni akarok, magam is sok pletykát hallottam, s azt is tudom, hogy évi egymillió euró valamivel több, mint százötvenezer, de az ember a sok valósnak vélt információt néha dobja félre, és hallgasson a józan eszére. Ha Mattháus a Partizán után nálunk is idő előtt feláll, akkor lehet egy valamikori nagyság, de kezdő edzőként az egész világ óvakodni fog tőle. Ott nem mindig számít a játékosmúlt, a Portóval mindent megnyert Maurinho pár éve még Robson tolmácsa volt, most viszont Csukcsföld kormányzója iszonyatos pénzért viszi a Chelsea sztárjaihoz. Mellesleg szent meggyőződésem, hogy az orosz emigráns csak azért szereti ennyire a focit, mert úgy véli, az ismertség a legjobb védelem a hazulról jövő kritikákkal szemben, és akkor finoman fogalmaztam.

Krétán ültünk egy kocsmában, a német vendégek kivetítőn élvezhették Torghelle két gólját, de végül csak mi rendeltünk még egy rundot. 24 éves Attila fiam a végén megszólal:
- Én még nem értem meg, hogy a nagyok közül valakit legyőzzünk!

Szóval elhiszem, hogy Lotharnak mi csak egy dobbantó vagyunk, de a világon másodiknak jegyzett cseheket legyőző, amúgy húsz között lévő Japánt akkor is vertük, Kínában is elég sokan élnek, bár ott ők kaptak egy lejm büntetőt az utolsó percben, Cipruson nyolcan indultunk, s döntőt játszottunk, a brazilok ellen is volt egy jó fél óránk. Ettől még semmi keresnivalónk se lenne Portugáliában, de ugyan kiben bízhatnék Mattháuson kívül?

KESERŰ PIRULA
Nem hiszem, hogy akad ember, aki érti, hogy a gyógyszerfronton hol az igazság. Egy biztos, iszonyatos pénzek mennek a szemétbe be nem szedett tabletták, feleslegesen felírt szerek formájában, kandidátusok hagyják ott a pályát, hogy az egykori beteglátogatók mintájára orvoslátogatóként beszéljenek rá dokikat sokkal drágább szerekre, lejárt licencű, ma már fillérekbe kerülő orvosságokat hoznak forgalomba más néven, alig kevesebbért, mint az elődöt, ha nem többért, a vezető gyógyszergyárak profitja pedig az egekbe szökik. A HVG szerint a Richter Gedeon adózás előtti eredménye tavaly elérte nettó árbevétele 30%-át, a Chinoiné 20 volt, a Biogal 2002-ben pedig majd 50-et produkált. És ha valami biztos piac, akkor a magyarok pocsék egészségi állapota. Kedvelem Orbán Istvánt, de a szimpátiám most az államé. Legyen néha nagyképű, néha fölényes, néha egy töltött revolvert az asztalra kirakó. Nem beszélve arról, hogy a zsebünk is közös.

FELHÍVÁS
Orbán Viktor pár éve felszólította híveit, fizessenek elő a Magyar Nemzetre, most Kovács László tette ezt a Népszavával. A nagy pártok eszerint elkeltek. Miután a Hócipő és a humor alapvetően kisebbségpárti, kedves Dávid Ibolya, kedves Kuncze Gábor, most hogy ismét bekerültek a pikszisbe, nem akarnak előfizetni ránk? Azért a kívül rekedtek kíméljenek.

EGY TÁL DÖDÖLE
Most viccelődhetnénk, hogy a Fidesz feljelentette Demszkyt, aki szerintük a szerdai vihar után pénteken azért tornádózott, hogy az emberek vasárnapig bezárkózzanak. Továbbá arra biztatták a híveiket, hogy magyarságtudatot erősítő dalokat kérjenek a kereskedelmi rádiók vasárnapi kívánságműsoraiban. De a másikak baklövései ehhez képest százszorosak. Senki se foghatja rám, hogy most kezdek el werberezni és tóbiásozni, de azért újra felvetném, hogy egészen más valakinek az MSZP Gusztos Pétereként huszadmagával akciózni, és más egy egész választási kampányt levezényelni. Kissé durvábban fogalmazva, Tóbiásból egyelőre azt se nézni ki, hogy egy hadgyakorlatot képes lenne megnyerni, nemhogy egy csatát. Talán ha kis időre visszavonulna Rába Tímea médiatanácsadójának, akkor kevesebb kárt okozna. Igaz, csupán azt rombolta szét, ami miatt oly sokan a zavaros múlt ellenére is a békésnek hitt MSZP-t választották.

Ennél még nagyobb baklövés volt az a hiedelem, hogy a kis részvétel a szociknak kedvez. Ez az ostobaság az utolsó pillanatig tartotta magát. Pedig ez ellenfél két éve folyamatosan gyakorlatozott. Számomra régóta vérlázító, hogy olyanok nevetgéltek a Kossuth téri másfél millión, hogy az maximum háromszázötvenezer, akik még az életben nem tudtak ezer embert sem összehozni. Most aztán szépen bekapták a másfél milliót. Csak legyintgettek a polgári körökre, a folyamatos utcai autodafékra, a nemzeti ünnepek és szimbólumok kisajátítására, nem számít. Nem kevésbé hunyó ebben az SZDSZ, amely október 23- át is rég átengedte, pedig olyan aprószentjeik vannak, mint Göncz Árpád, Mécs Imre, Méray Tibor, Kende Péter, Litván György, Darvas Iván.

Félreállítva oly szónokokat, mint Konrád György, Vitányi Iván, Tamás Gáspár Miklós, lidércnyomásos rendezvényeket hoztak össze, idejétmúlt, színpadra alkalmatlan emberekkel, homokozóval és műjéggel takarva a semmit, hagyva, hogy lélektelen píárosok szabaduljanak rájuk a nagy pénzek reményében, akik azt is hagyták, hogy a kormányfő ötven unatkozó falusinak prédikáljon közjogi javaslatairól, meg hogy nem hátrál meg.

S míg a jóképű Schmitt Pál és Dávid Ibolya igazi vezér volt, itt egy lózungot dobtak be ellenük: Újra MSZP. Pedig Lévai Katalin alkalmas lett volna rá, az emberei szlogent is terveztek neki: Nő az esély, de ez aztán MDF falán tűnt fel. Csak Horn járta a aggokat, pedig a jó dumájú Hiller és Gyurcsány elérhette volna a Dunántúlt és a fiatalokat is.

Majd ahogy 98-ban, szinte sugallták, nem olyan fontos elmenni, nem is mentek el. Már vasárnap délben tudtam, mekkorát buknak, miután az alacsony részvétel különösen a szociknak elkönyvelt megyékben volt érezhető, estére aztán mindegyik besárgult. A városok közül tíz olyan akadt, ahol az MSZP meghaladta az ötven százalékot, sorrendben: Kazincbarcika, Ózd, Mezőhegyes, Oroszlány, Sajószentpéter, Borsodnádasd, Dorog, Komló, Záhony, Bátonyterenye, vagyis az állami vagyon romjai. Ennyit a jövőről.

Amit október 15-ére tűztek ki, Szálasi napjára. Igaz, az előtte és utána lévő hét, az aradi vértanúkkal és az októberi forradalommal se lett volna sokkal jobb.

Azért egyben bízhatnak, Orbán Viktor azt mondta, hogy aki otthon marad, az az MSZP-re szavaz.

MÁS VILÁG
Egy krétai hotelben nézzük Thatchert, a szunyókáló Charlest, Blairt, Cartert, Clintont, Kissingert, Afganisztán és Irak új elnökét. Ifjabb Bush egy történetet mesél: Robert Cumming emlékezett egy esetre: A forgatás helyszínén ültünk, és mindannyiunkat lebilincselt Ronnie beszéde. Kérdeztem tőle: Ronnie, gondoltál arra valaha, hogy elnök légy? Azt kérdezte: Minek az elnöke? Az Egyesült Államok elnöke - válaszoltam. Mire ő: Mi történt, nem tetszett az alakításom?

A washingtoni templomban mindenki nevet, pedig egy embert temetnek. Egy nagy embert, akinek része van abban, hogy életem rosszabbik felében legalább szabadon írhatok, pedig húsz éve egy lenézett westernszínész volt mifelénk. Gorbacsov is ott ül, akinek még többet köszönhetek, bár azt hiszem, ő sem érti, hogy mit csinált.