Nem vénnek való liberalizmus
Buzsik Zsolt
2009. 07. 20.
Orbán Viktor a XX. Bálványosi Nyári Szabadegyetem zárónapján megállapította, hogy a liberálisok ideje lejárt. Míg a Fidesz elnökének a Hócipő több kérdésére kellett válaszolnia, a kedves olvasóknak csak egyre kell megtalálniuk a választ: Mikor készült az alábbi riport?Hócipő: Elnök úr, jól mondtam a bevezetőben, ön a Fidesz elnöke?
Orbán Viktor: Igen, de hova akar kilyukadni?
Hócipő: Mindig gondban vagyok azzal, hogy Fidesz, Fidesz Magyar Polgári Párt vagy Fidesz Magyar Polgári Szövetség?
Orbán Viktor: Akkurátus ember maga, tisztelt szerkesztő úr, de maradhatunk a Fidesznél.
Hócipő: Köszönöm. Ön szerint valóban lejárt a liberálisok ideje?
Orbán Viktor: Elöljáróban hadd jegyezzem meg, hogy a liberális szó helyett inkább a szabadelvűt használom, hiszen vidéken semmit sem értenek abból, ha azt mondom, liberális. Másrészt a populizmus élő klasszikusai szájában a „liberális” szó káromkodás, szitok. A liberálisok ugyanis szabadságot követelnek a népnek, hogy vállalkozhasson és választhasson.
Hócipő: Tehát ön szerint valóban lejárt a szabadelvűek ideje?
Orbán Viktor: Nem örülünk a szabad demokratáknál kialakult helyzetnek, de szeretném egyben azt is leszögezni, hogy a Fidesznek nem érdeke, hogy az SZDSZ válsága elmélyüljön vagy elhúzódjon.
Hócipő: Csak nem sajnálja Fodor Gábort?
Orbán Viktor: Hogyne sajnálnám! A hozzám legközelebb állók, Kövér László és Fodor Gábor, velem együtt egyfajta szociálliberális meggyőződésűek.
Hócipő: Mintha ön mégis inkább konzervatív volna.
Orbán Viktor: Igen, mert a liberalizmus mint szabadságharc már rég okafogyottá vált. Ami értéket a liberalizmus a világnak hozott, azt mára már minden normálisan gondolkodó ember és társadalmi erő beépítette értékrendjébe.
Hócipő: Mikor vált mindez világossá az ön számára, elnök úr?
Orbán Viktor: Elérkeztem abba az életkorba, amikor megérett bennem a gondolat: nincs szükségem arra, hogy a világról vallott nézeteimet, gondolataimat, még ha a politika világát érintik is, beleerőszakoljam bármifajta ideológia egy könyvben összefoglalható ketrecébe. Az út, amelyet végigjártam, nem a liberalizmustól vezet a konzervativizmusig.
Hócipő: Nem? Hát akkor honnan hová?
Orbán Viktor: Nézze, a liberalizmus meg a szocializmus ideológia, a konzervativizmus pedig nem az. Gondolkodásmód, észjárás, habitus, talán jellem is, de semmiképpen sem ideológia. Tehát nem egyik eszmétől a másikig vezetett az utam. Úgy vélem, hogy ráéreztem az ideológiák viszonylagosságára, jelentőségük korlátaira.
Hócipő: Értem. Elnök úr, köszönöm az interjút. Nem maradt más hátra, minthogy az olvasókhoz forduljak és közöljem a helyes választ a bevezetőben feltett kérdésre. Tehát ezt az álinterjút Orbán Viktor 1990 és 2009 közötti megszólalásaiból ollóztam össze.
Orbán Viktor: Akkurátus embernek mondtam, de korán dicsértem, tisztelt szerkesztő úr, mert a Kövér Laci, Fodor Gábor és a magam szociálliberális meggyőződéséről tett vallomásom még 1989-ből való.
Hócipő: Elnézést kérek a tévedésért.
Orbán Viktor: Ugyan, semmi gond. Amilyen a marha, olyan a bőgése.