Oly távol, messze van hazám
Varga Ferenc József
2009. 07. 11.
Magyarország Tajvantól nagyon messze van! Csak a repülőút 16 óra, plusz 30-40 perc kijutni a budapesti buszállomásra, ahonnan Bécsbe megyek - az 3 és fél óra. Aztán itt Tajvanon a repülőtérről el kell jutni a gyorsvasút-állomásra (kb. fél óra), ahol Kaohsiung városába kell jegyet váltani és az út kb. 2 óra... Szóval egy jó 24 órát, (vagy többet) rá kell szánni az útra úgy mindenestül, hiszen néha várakozni is kell a különböző járművekre. Aztán kimegyek az utcára, nézem a házakat, az embereket, a metrót, és érzem, hogy az én hazám nagyon messze van!Budapest
- A tartósellemet egy százasé a tartósellemet! A tartósellemet a tartóssat az ellemet!
- Bocsika, pár forintot nem tudná adni? Jóvanbzmgakrvnydt!
Budapest II.
- Jó napot kívánok!
- Jegyet bérletet!
- Köszöntem.
- Én meg kértem a jegyét meg a bérletét.
- Nincs... na jó, csak blicceltem!
- Jó, személyit kérek.
- Össz-vissz egy megállót mentem.
- Azt én nem tudhatom.
- Biztos hazudok.
- Térítésmentesen próbálta meg igénybevenni a szolgáltatást, ami lopásnak minősül, szóval örüljön hogy csak megbírságolom, és nem hívom a biztonsági őrt meg a rendőrséget. Személyi igazolványt kérek lakcímkártyával...
- Mindezt egy megállóért és egy koszos, büdös, összefirkált, sötét, nyikorgós, háborús metrókocsiért?
- Nem kell rá felszállni, autóval is lehet menni.
- Persze! Egy megállót. És fizessek a parkolásért ezreseket, a benzinről már nem is beszélve.
- Nem kell bejönni a „nagyvárosba”.
- Magának sem a malacok mellől!
- Hívhatom a biztonságiakat, ha ennyire akarja!
- Azok után, hogy úgy kezel, mint egy kutyát?
- Kutyáknak is kell jegyet lukasztani!
- Nem tudtam, mert még most is tele van a kezem meg a zsebem a szórólapokkal.
- Nem kell őket elvenni.
- Unom, hogy mindenre tud valamit mondani! És utálom a maguk stílusát!
- Nem kell metróval utazni.
- Magyarország, 2009!
- Nem muszáj itt élni, el is lehet menni!
- El is megyek!
Tajvan, Kaohsiung
(Magyar szinkronnal, és budapesti alaphangulattal)
- Szakaszjegyet a Formosa Boulevardig!
- Ni hao, jó napot, uram, természetesen, tessék parancsolni.
- Mennyi?
- 15 dollár, kérem.
- Ellenőr van?
- Nincs, kérem, itt az automatánál tudja érvényesíteni a jegyet.
- Hogy?
- Tessék odaérinteni a szenzorhoz!... Pardon! A hamburgert nem szabad levinni a metróba!
- M'ér'? Kikapja a kezemből egy csöves?
- Nálunk nincs csöves a metrón, és hamburger sem. Kérem szépen tisztelettel, ne egyen a vonatunkon!
- És ha eszem?
- Akkor 1500 dollár lesz a bírság. Elnézést, de ez a szabály.
- Szarok a szabályukra! Talán még inni se lehet a koszos, büdös metrójukon?
- Sajnos nem. És bocsánat, de nem koszos és nem büdös. Bizonyára először utazik velünk!
- Igen. És akkor mi van?
- Tisztelt uram, a kaohsiungi tömegközlekedési eszközökön ügyelünk a rendre és a tisztaságra.
- Jaj, hogy oda ne rohanjak!
- Nem kell rohanni, pontosan járnak a vonatok, hétköznap 2-3 percenként. De ne haragudjon, kérdezhetek valamit?
- Mit akar?
- Ugye Ön Magyarországról jött?
- Igen. Honnan tudja? Kémhálózat működik a külföldiek ellen?
- Dehogy uram, hogy képzeli? Én is sokat utazom szerte a világban.
- Akkor biztos az akcentusomból jött rá.
- Nem, nem az akcentusából.
- Akkor mi a francból?
- A stílusából! A magyar stílus - igazi unikum. No mindegy. Tisztelettel, jó utat kívánok!