Vasárnap után
Smuzewitz Ilona
2009. 06. 17. · Hócipő 2009/12
A vasárnapi EP-választások legnagyobb meglepetése, hogy senki sincs meglepve. Sőt mindenki azt mondja, hogy ő bezzeg már évekkel ezelőtt megmondta.Mindenki pontosan tudta, hogy a Jobbik megerősödik, hogy a szocialistákat megbüntetik, hogy az MDF és az SZDSZ nagyon nehéz helyzetbe kerül. Még az időjósok is pontosan megmondták, hogy narancsriasztás lesz érvényben az ország területén. Bár a barna viharról ők mintha hallgattak volna.
Önzetlen segítség
Utólag mindig meglep, mennyi okos emberrel szívhatok egy levegőt. Mindenki előre tudott mindent. Csak az SZDSZ nem. Ezért volt ennyire átgondolt kampányuk. Először 200001 liberális szavazót kerestek. Mert nem tudták, hogy kb. 145000 is elég lenne. Azt meg pláne nem tudták, hogy 63 ezernek is örülnének.
Mert még annyian sem szavaztak rájuk. Ami rejtély. Mert az SZDSZ-t a konzervatívok évek óta a kábítószeresek és melegek pártjaként emlegetik. A radikális konzervatívok pedig a zsidókat és cigányokat sem felejtik ki a felsorolásból.
Felfoghatatlan, hogy Magyarországon nincs 200001 füvet szívó zsidóbuzicigány. Ők vajon hol vannak? Kire szavaztak? A Fideszre? Mert annyira elégedetlenek a kormány teljesítményével? A liberálisokra olyan kevesen szavaztak, hogy egy hosszú hétvége alatt mindegyikőjükkel megismerkedhetnénk. Egy jelentősebb fesztiválra többen mennek el, mint ahányan az SZDSZ-re adták voksukat. A liberálisok nagy tragédiája viszont, hogy ugyan érdekes szólistáik akadtak, de zenekarnak csapnivalók voltak. A muzsikusok partitúra és hangszer nélkül ültek a zenekari árokban. És megértően nézték a nyolc-tíz hangos, gőgös és magabiztos férfit, aki vezényelni akart nekik. Időnként pedig rápisszegtek a közönségre, mert nem értették, azok miért akkor mennek ki a teremből, amikor a küzdelem legérdekesebb része következik.
Az SZDSZ ne menjen fesztiválokra toborozni.
Az SZDSZ nagyjából csak egy helyre mehet.
A vizitdíjas népszavazás után Horn megállapította, hogy a választók Ferit elküldték a picsába. Most mehet utána Horn is.
Hornt ugyanis lenyomta Tito Ortiz, mindenféle durva küzdősportok bajnoka. Horn szerint nem Ortiz képe volt a plakáton, de ez tulajdonképpen mindegy: a titokzatos, gyöngyöző homlokú ismeretlen kiütötte a liberálisokat.
Az SZDSZ úgy bizonyította egészen kivételes nagylelkűségét és liberalizmusát, hogy önként és ingyen vállalta az intézményesülés útján éppen csak elindult Jobbik kampányát is. Persze az SZDSZ lehetőségei sem végtelenek, ezért egy plakáton mindkét párt szerepelt.
Azt kérdezték a választóktól, hogy kit akarnak? Az árpádsávosokat-e? Vagy a szabad, demokrata polgárokat-e?
A választók ezen a kérdésen elgondolkodtak, és megmondták. A Jobbik lett a harmadik erő Magyarországon.
Mi mennyi?
Ehhez most tessék gyorsan hozzátenni, hogy igen ám, de ezek nem is igazi parlamenti választások voltak, és alacsony volt a részvétel. Hát persze. Ez nagyon érdekelni fogja a Jobbikot. Vagy bárki mást, három hónap múlva. Három hónap múlva már senki sem teszi hozzá, hogy az alacsony részvételnek köszönhetően kaphatott tizenöt százalékot a Jobbik. Három hónap múlva csak a vegytiszta tizenöt százalék számít. Meg a tökéletesen laposra taposott SZDSZ.
Magyarország a magyaroké.
Azt még nem tudom, ez azt jelenti-e, hogy Románia a románoké, Ukrajna meg az ukránoké. De nemsokára úgyis kiderül.
Magukba nézve
A szocialisták szótárában a választás egy ideje már a fiaskó szinonimája. Újabban, amikor valamiről véleményt nyilvánítanak a választók, a szocialisták vereséget szenvednek. És tovább kormányoznak.
Közben elmagyarázzák, hogy ez az ország érdeke. Az ország érdeke megköveteli, hogy ők továbbra is kormányon maradjanak. Minden más felesleges indulatkeltés lenne, meg időveszteség és pénzpocsékolás. A legegyszerűbb tehát, ha ők csinálják tovább. Elvégre ők az ország érdekét tartják szem előtt. Míg mindenki más csak a hatalmat akarja. Méghozzá gátlástalanul, meg betegesen.
A szocialisták nagy utat jártak be. Az utódpárttól a törpepártig. Közben volt Gyurcsányuk is. Akiben sokan felismerték a zseniális stratégát. Aki majdnem győzelemre vitte hadászati elképzeléseit. Csak éppen megzavarta, hogy közbejött a háború.
A volt pártelnök nyilvánvalóan egészen kivételes képességű. Rajta kívül még senki sem tudta ilyen rövid idő alatt a választási győzelemtől a megsemmisülés széléig eljuttatni a pártot. Persze igazságtalan lenne azt mondani, hogy Gyurcsány mindenben kudarcot vallott. Csak abban, amibe belekezdett.
A szocialistákra jellemző, hogy egyesek szerint még van mire büszkének lenniük.
A szocialisták a vereségek után azt szokták elmagyarázni, hogy a szavazásnak nem volt belpolitikai tétje. Ez a kísérlet most nagyon erőtlen volt. Szerintem most inkább azon csodálkoznak, hogy egyáltalán rájuk szavazott valaki is.
És nem csodálkozom. Megértem, hogy voltak, akik rájuk voksoltak. Hiszen sokan megrettenhettek a lehetőségtől, hogy Herczog Edit hazatér. Akkor már inkább az ingatlanadó és az áfa-emelés.
A szocialisták most arra készülnek, hogy magukba néznek. Lesz, aki megrémül a látványtól.
Sokan viszont csak egy nagy űrt látnak majd tátongani ott.
Csak attól nem tartok, hogy senki sem akad, aki vállalná a párt megmentését. Az MSZP nem tud akkorkára zsugorodni, hogy valaki ne akarja kirángatni a gödörből.
Arra is van tippem, hogy mit mondanak majd az önjelöltek. Nagyjából azt, hogy nem személyes ambícióból vállalják. Hanem mert megtalálja őket a feladat és a kihívás.
A kihívások igazán békén hagyhatnák a szocialistákat egy kis időre. Hiszen van elég bajuk így is.