Műdugó New Yorkban

Bartus László

2009. 06. 03. · Hócipő 2009/11

A hetek óta önmagát ünneplő internetes újság hírül adta, hogy New Yorkban műdugót alakítottak ki a Times Square-en, ami hasonlít a budapesti tervekhez (melyek - hála a Magasságosnak - azóta már meg is buktak). A híradás szerint „jól fogadták a New York-i műdugót”. Először is szögezzük le, hogy a New York-iak sehogy nem fogadták a műdugót, mert New York-iak nem járnak a Times Square-re. Oda turisták járnak, akiknek fogalmuk sincs, hogy ma másmilyen a tér, mint tegnap volt. A New York-iak ezt a zsibvásárt eddig is elkerülték, ha tehették. Ők a Central Parkban sétálnak, nem a Times Square-en. A cikk tévesen ír arról is, hogy „a Broadway négy sávjából kettőt levágtak”, mert a Broadwaynek nincs négy sávja. A Times Squarenél a Broadway és a 7th Avenue három-három sávja keresztezi egymást, ami állandó dugót okozott, és most a keresztezést megszüntették, ezzel az északról délre tartó utat kiegyenesítették. Vagyis nem műdugót csináltak, kedves Fővárosi Önkormányzat, hanem a dugót megszüntették, így a forgalom akadálytalanul (a két út keresztezése nélkül) képes lezúdulni a Downtown felé. A Broadwayt nem szűkítették, hanem teljes egészében kivágták a forgalomból, és átadták a gyalogosoknak. Ezzel két legyet ütöttek egy csapásra, mert eddig a gyalogosok sem fértek el a járdán. Vagyis ott is megszüntették a dugót. Műdugónak ezt csak akkor nevezhetjük, ha a Váci utca is egy műdugó, és ha kereke van a nagyanyámnak.

Az egészben a legszebb az idill: „Az emberek nyugágyakon vagy kitelepült kávéházi teraszokon üldögéltek a dézsás pálmák alatt, jó hangulatban, utcai zenészeket hallgatva.” Mint egy téeszriport a sikeres aratásról. Hogy ezt honnan vették, nem tudom, de ennyi baromságot rég olvastam egy helyen. A Broadwayen nincsenek se nyugágyak, se kávéházi teraszok, se dézsás pálmák, egy Coca-Cola feliratú alsógatyában, mínusz 15 fokban gitározó cowboykalapos fickón kívül utcai zenész sincs. Ezzel szemben baromi ronda sárga csíkos rendőrségi terelők vannak, ezek közé elhelyeztek néhány műanyag széket, amire leültek a turisták, akik nem kaptak helyet a Bubba Gump nevű rákászétteremben, aminek ötletét egy okos ember a Forest Gump című filmből vette, és meggazdagodott belőle. Megnéztem: ezeket az ócska székeket estére össze is szedték, és leláncolták az út mellé. Ha van valami, ami Amerikából hiányzik, az a sznobizmus. Továbbá, a járókelők nem boldogan vették birtokba a felszabadult úttestet, mint egy ötvenes évekbeli filmhíradóban, hanem besodródtak a járdáról, ahol eddig egy lépést sem lehetett tenni, akkora tömeg volt. Aki nagyon elfáradt, lerogyott az ócska székre, hátha nem szakad össze alatta. A mostani lezárás ugyan New Yorkban is egy teszt, de nem az emberek idegeit tesztelik, ahogyan Pesten tervezték, hanem arra kíváncsiak, hogy a két sugárút keresztezésének megszüntetésével felgyorsul-e a forgalom. Nem lassítani, hanem gyorsítani akarják. New Yorkban nem azt gondolják, hogy ettől kevesebb lesz az autó, mert egy amerikai nem úgy gondolkodik, mint egy magyar önkormányzati tisztviselő. Egy amerikai nem tart autót, ha nem kell neki, akkor sem, ha egyedül van az utcán. És nem hülye, hogy dugót csináljon ott, ahol nincs. A New York-iak felszíni tömegközlekedési eszköze a taxi, ami egy autó. A taxik számát pedig nem egy műdugó fogja meghatározni, hanem a kereslet. Vagyis az egész tudósítás úgy baromság, ahogy van.

Mindezt nem csak azért írom le, hogy képet kapjunk a magyar tájékoztatás színvonaláról. A tévedések koncepciózusak. Hagyján, hogy aki ezt a cikket írta, az fényképet sem látott New Yorkról, de a hírt tendenciózusan úgy forgatta, hogy manipulálja a budapesti műdugó körüli vitát. Mindezzel azt akarom mondani, hogy a borzalmas magyar közállapotok nem Isten előre eltervezett csapásai, hanem azok kialakulásában kitüntetett szerepe van a médiának. A mostanság divatosnak tartott bloggerstílus jótékonyan elfedi a korrektség hiányát. Ilyesfajta elemzést majdnem minden cikken el lehetne végezni, ugyanezzel az eredménnyel. Senki nem kívánja a tisztánlátást, de a tárgyszerűségig talán el lehetne menni.

Mi történt a konkrét esetben? Úgy állították be, mintha New Yorkban is az történne, mint Budapesten, dugókat építenek utak helyett, és lám, az emberek jól fogadták. Persze, egy fáradt turista jól fogadja, ha valahova leteheti az ülepét. Azt a látszatot keltették, mintha New Yorkban is kísérleteznének az emberekkel, és annak alapján döntenek, hogy a kísérleti alanyok mit mondanak.

Először is, Amerikában kifinomult módszerek vannak arra nézve, hogyan befolyásolják az emberek szokásait. Ha magas a benzin ára, és nincs hol parkolni, miközben olcsó a taxi, akkor a New York-i nem tart autót. A vasúti társaság ingyenparkolót ad az autósnak New Jersey-ben, ahol leteheti a kocsiját, és olcsóbban beviszik Manhattanbe, mint amennyi a Lincoln Tunnel kapudíja. Hobokenből menetrend szerinti hajójárat visz a Citybe. Nem dugóval oldják ezt meg, nem szívatnak senkit. Ellenkezőleg: Manhattan mindkét oldalán autópályán lehet száguldozni fel és le. Eszébe nem jut senkinek, hogy mesterséges dugót építsen oda, pedig milyen jó lenne. A Hudson partjára járunk focizni a 40-es Pier műfüves pályáira, és sokkal könnyebben átjutnánk az út másik oldalára, ha lenne egy műdugó. De miért éppen dugóval akarnák jobb belátásra bírni az ott lakókat? Ennyi erővel lövöldözhetnének is rájuk, hogy ne autózzanak. Másrészt Amerikában nem közfelkiáltással döntik el, mint Magyarországon, hogy legyen dugó vagy ne legyen. Ahogy azt sem, hogy legyen adó vagy ne legyen. Hanem megmondják, hogy ennyi az adó, és azt behajtják. Aki például nem tudja az ingatlanadóját fizetni, az egyetlen szó nélkül kisebb házba költözik, ahogyan azt Bajnai Gordon megmondta, vagy másik városba megy, ahol kisebb az adó, esetleg a napfényes Kaliforniát Alabamára cseréli. Aki bocsánatot kér azért, mert ezt merészelte javasolni, az holnap „monnyon le”, mert alkalmatlan a feladatára. Vagyis nem azt tesztelik a Times Square-en, hogy ki mit szól hozzá, hanem arra kíváncsiak, hogyan működik. Nem fognak népszavazást tartani róla. Magyar embernek nehéz elképzelni azt, hogy olyan döntést hozzanak, ami neki nem tetszik. De Amerikában a gazdasági válság miatt sem volt egyetlen tüntetés sem, pedig minden innen indult. A Wall Streetre sem állt ki senki táblával, hogy „Hova tettétek a pénzünket?”, pedig talán lett volna miért. Arról nem beszélve, hogy nem szidalmazzák kórusban az ország vezetőit, nem kívánják őket a Dunába (East Riverbe). Náci egyenruhában sem kiáltozott senki a tőzsde előtt, hogy „mocskos zsidók”, pedig némely amerikai magyar részéről lett volna rá igény. Igaz, ilyet büntetlenül csak Magyarországon lehet megtenni.

Magyar ember erre azt mondja, hogy ezek birkák, mert szó nélkül fizetnek. Azt viszont nem érti, hogy a gazdasági válság közepette honnan vannak az amerikai kormánynak dollárszázmilliói segélyre. És a segélyt miért nem „a szegény amerikai nép” kapja, hanem a gazdag bankok. Az előtt pedig kiváltképpen értetlenül áll, hogy Amerikában miért nincsenek megszorítások. Áruljuk el: Amerikában azért nincsenek megszorítások, mert olyan esztelen juttatások, amilyeneket eddig ők kaptak, és amelyekért körömszakadtáig harcolnak, itt soha nem is voltak. És reméljük, nem is lesznek. Mégis jobban élnek, mint a magyarok, akik nem fizetnek semmiért, amiért ők igen. Valamit azért mégis jobban tudnak.

Ezért hülyíthetik egymást, mondhatják, hogy minden lukba dugó kell, de ehhez a sok baromsághoz ne használjanak fel normális országokat, azt a látszatot keltve, hogy mindenhol éppen olyan hülyék vannak, mint ők. Mert ez nem igaz. Ha jól körülnéznek, láthatják, mennyire egyedül vannak.