Nemzeti sírószoba

Para-Kovács Imre

2021. 02. 10. · Hócipő 2021/04

Mint már annyiszor, a magyar kormány most sem bajlódott saját álláspont kialakításával, hanem – mint közzétette – mindenben a lengyel kormánnyal ért egyet az orosz vakcinával, az amerikai elnökválasztással és a nem fajtatiszta kutyák bel- és külkereskedelmével kapcsolatban. Valamint az életképtelen gyermekeiket kötelezően megszülő anyák részére kialakítandó sírószobák létrehozása kapcsán. Témájában. Ügyében. Mentén.

A sírószobák létrehozása mentén a magyar kormány megjegyezte, hogy eredeti célját meghaladva, sőt teljesen mellőzve, Magyarországon a sírószobákat a kormány üldözött tisztviselőinek, illetve szintén zaklatott, folyamatosan támadott, igazságtalanul bántott, hamisan vádolt szimpatizánsainak hoznák létre, és az első évet a budapesti sírószobában már le is foglalta Pokorni Zoltán.

Én férfi vagyok, én egy férfi vagyok, sohasem sírok, ezt jól tudhatod – énekelte a 80-as évek elején az URH együttes, de mindannyian tudjuk, hogy ez nem így van, a kemény csávók is pityeregnek néha, még ha ezt nem is látjuk a nyilvánosságban, és a kemény csávóknál is keményebb Nemzeti Együttműködés Rendszerének ultrakemény tisztviselői és támogatói sem kivételek ez alól. Mi, az Új Magyarország alázatos robotosai is emberből vagyunk. Néha fáj, és akkor sírni kell.

Pokorni Zoltán kedvét az rontotta el, hogy a hatáskörébe tartozó Turul-szobor nem hajlandó betölteni az össznemzeti megbékélés és közös sors jelképének szerepét, illetve a turul még csak-csak, de az emberek továbbra is ragaszkodnak elavult beidegződéseikhez, mert valószínűleg nem látták a Monty Python csoport idevonatkozó tanítását, miszerint nem siratóünnep ez, hanem vidám lakodalom. Kár lenne pörlekedni, áskálódni azon, hogy ki ölt meg kit.

Legutóbbi szabadulási kísérlete akkor kapott gellert, amikor a környék tömeggyilkosságait bemutató dokumentumfilm (Ács Dániel: A gyilkosok emlékműve) újra felkorbácsolta a kedélyeket, és a polgármester kénytelen volt ismét megnyilatkozni a kérdésben. De mivel Pokorni Zoltán, a béke nagy barátja olyan megoldásban gondolkodott, amivel kiengeszteli az áldozatokat és hozzátartozóikat, de nem bántja meg a – turulkérdésben fokozottan aktív és közismerten érzékeny – nyilas und nyilas szimpatizáns szavazóit sem, akik szerint a magyar embernek olyan a turul, mint peruinak a vikunya, vagy hollandnak a tulipán, és aki a turul ellen szót emel, az a magyar nép húszezer éves történelmét veszi semmibe, nem mellesleg sárba tiporja önérzetünk egyik legfőbb forrását, a közös magyar–japán őstörténetet. No de mi az, amiben Kásler Miklós és Heisler András egyetért? Amíg keresik a választ, én finoman jelzem, hogy pontosan ebbe a kérdésbe csavarodott bele annyira a XII. kerület polgármestere, hogy XII hónapra lefoglalta a Nemzeti Sírószobát.

Elképzelése szerint a Turul-szobor egy kumulatív nemzeti emlékműcsoport eleme lenne, benne minden, ami vagyunk és voltunk, mert (lsd. fentebb!). Ezzel csak az a baj, hogy nem mindenki kedvére való, ahogy azt ő elképzeli, hanem éppen ellenkezőleg: mindenkit sért, kiborít és feldühít, mert a felnőtt homo sapiens többek között arról ismerszik meg, hogy állást foglal. Nem megúszni akar, nem mindenkinél bevágódni, nem mindig azt mondani, amit partnere épp hallani akar, hanem véleménye van, és – jobb esetben – elvei, ezek pedig egyértelműen vezetnek döntésekhez, a döntéseknek pedig következményük van, amit vállal.

A polgármester helyzetét egyébként tökéletesen megértem, egyszerre akar polgármester maradni a kormánypárt támogatásával, miközben a Fidesz már régóta vállalhatatlan és visszataszító célokra cserélte egykori ideáit, ha most kéne pártot választania, bottal sem piszkálná meg az egykori Fiatal Demokraták Szövetségét, undor fogja el, ha csak rágondol, mikhez adja áttételesen a nevét, undorodik magától, és az sem emeli a magasba önbecsülési indexét, hogy mindezt gyávaságból és a pénz miatt fogadja el, mert már nem érez magában annyi erőt, hogy újrakezdje, nem lát lehetőséget arra, hogy családját tisztességesen eltartsa, mert onnan, ahol ő ül, elég jól láthatók a pedagógusfizetések.

A sírószobában egyébként lehet, hogy társai lesznek: más kerületi és vidéki polgármesterek, akik nem értik, hogy szeretett pártjuk miért bünteti saját szavazóit is a nagy kapkodásban, miért teszi nekik is a torkukra a kést, amivel a mindenre kiterjedő manipuláció ellenére is megválasztott ellenzéki politikusokat akarja levágni, esetleg odakéredzkedik néhány egykori országgyűlési képviselő is, akik a gazdaságban találtak menedéket a direkt politizálás elől, és még akkor léptek be a pártba, amikor Orbán Viktor a Liberális Internacionálé alelnöke volt, aztán elfordultak, hogy rendeljenek egy kávét, de mire visszanéztek, már a liberális férgek pusztították a gyönyörűséges keresztény univerzumot, ők meg csak néztek hülyén, mint majomcsecsemő a szőranyára.

Még egy év a választásig. A tervek már készülnek a Puskás Stadion átnevezéséről: Puskás Ferenc Nemzeti Sírókatlan lesz, ha minden igaz.