Széttart a sínpár

Lengyel László

2021. 02. 10. · Hócipő 2021/04

A világ valahogy úgy viselkedik, ahogy Petri György írta The rest is silence [A többi néma csend] című kései versében: „Mint egy kétségbeesett villamos / amely alatt széttart a sínpár”. Az egyik sínen elszánt autokraták és önhitt akarnokok döntik kanyarba a villamost, a másikon gyenge demokraták és bizonytalan kormányosok próbálják egyenesbe hozni. A kétségbeesett villamos dülöngél, mi mást tehetne.

Amikor százhatvan évvel ezelőtt, Alexis de Tocqueville megírta Amerikáról, hogy az amerikai demokráciát a rövid távú instabilitás és a hosszú távú tartósság kombinációja jellemzi, vagyis a felszínen kaotikus, a mélyben azonban biztos alapokkal rendelkezik, fontos dolgot látott előre, de könnyen lehet, hogy ma már azt mondaná: Amerikában eljött a hosszú távú instabilitás és a rövid távú egyensúly kora.

Európa nagy kísérlete, az Európai Unió pedig mintha az állandó bizonytalanság és káosz világában élne, amit csak nagy ritkán szakít meg a stabilitás és a konszolidáció rövid korszaka.

A világ népei mintha egyre kevésbé hinnék Churchill igazságát, hogy „a demokrácia a legrosszabb kormányzási forma – nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozik”.

Igen, a népek sorra próbálkoznak a kétezertízes évtizedben a demokrácián kívüli „összes többi kormányzási formával”. Önkényuralmak és önkényuralmi kísérletek szülnek önkényurakat és akarnokokat, hogy azok megszilárdítsák az egyeduralmat és a hatalmi szükségállapotot. A 2020-as év a világjárvánnyal, a gazdasági válsággal és a politikai konfliktusokkal, sajátos módon egyszerre vezette azonos és eltérő utakra az önkényurakat és az akarnokokat – volt, akit megemelt, s volt, akit a bukásba vagy a bukás szélére vitt.

Közös valamennyi autokrata és akarnok stratégiájában, hogy mindent, a számukra nyerőnek tűnő egy lapra tettek fel. A liberális demokraták állandóan ingadoznak, alkudoznak magukkal, számítgatnak, várják a jobb lapokat, Trump és Putyin, Erdogan és Orbán mindig kérnek még tizenkilencre lapot, s merev arccal ülnek, szemrebbenés nélkül nézik izzadó ellenfeleiket. A legrosszabb vagy éppen legjobb esetben csalást kiáltanak, hiszen a nyerő lap mindig náluk volt, van és lesz.

Okos autokraták és akarnokok

Sikeres volt a mindent egy lapra, méghozzá jó lapra föltenni Hszi Kínájában, Netanjahu Izraeljében és Vucic Szerbiájában. Mindhárom országban nagyon rosszul indult a dolog. Hszi Kínai Kommunista Pártjának központja és Kína kormánya először nem értette, vagy nem akarta érteni a járvány veszélyességét, Hubei tartomány és Vuhan pártvezetői még kevésbé. Bizony lehetett volna a vuhani járvány Kína és vezetése Csernobilja. De viszonylag hamar rájöttek, hogy nagy a baj, s ez után a kártyájuk a járvány megállítása, a teljes és könyörtelen lezárás volt. Vállalták a kockázatát a gazdaság összeomlásának és a társadalmi összeütközésnek. Majd a lezárás eredményessége után azonnal nyitottak, és a vállalataikat a túlmunkára, a lemaradás behozására ösztönözték, kényszerítették. Nem tudjuk, hogy az európaiak vagy az amerikaiak elviselték volna-e a teljes leállás kegyetlen formáját, de azt tudjuk, hogy se az amerikai, se az európai vezetők nem ehhez a megoldáshoz folyamodtak.

Netanjahu és Vucic szörnyen kezelték a járvány első hullámát. Mindketten egész idő alatt azon dolgoztak, hogy különböző politikai intrikákkal hatalmon maradhassanak. De valamikor nyár végén, ősz elején mind az izraeli miniszterelnök, mind a szerb elnök megértett valamit. A megértés valószínűleg a szakértők meghallgatásából és politikai meghallásából következett. Elfogadták, hogy jön az elsőnél is súlyosabb második, esetleg harmadik járványhullám, amely ellen az igazi megoldás a vakcina. Felfogták, hogy bármennyibe kerül is a vakcina, mégis olcsóbb, mint a halálozások politikai és a lezárások gazdasági árát megfizetni. Politikai kártyájukat a kellő mennyiségű, akár különböző helyekről származó vakcinák megszerzésére, beszállítására, elosztási és oltási rendszerének megszervezésére tették. Elsők közt keresték a gyártókat, ráígértek, bevállaltak, szerződtek, csak legyen meg minél előbb a mennyiség, és ugyanezzel a rámenősséggel alakították, kényszerítették ki a belső elosztási és oltási rendszert. Netanjahu kilencszer beszélt személyesen a Pfizer vezetőjével az ősz folyamán, Vucic pedig augusztustól tárgyalt, tárgyaltatott az oroszokkal, bevállalva, hogy az oroszok a szerb lakosságon teszteljék a Szputnyik-V-t.

Önhittek és ostobák

Donald Trump ostoba önhittségében a járvány első hullámában egyetlen lapját, összes Twitter-üzenetét a járvány tagadására és a gazdaság leállításának elkerülésére vagy gyors újranyitására tette fel. Érthető. Az amerikai gazdaság viszonylag jó állapota győzelmet ígért Trump számára. (Nem véletlen, hogy Biden – szemben Sanders társadalmi egyenlőtlenségi kampányával –, a járvány kezelésére alapozta kampányát.) A járvány rossz kezelése és a romló gazdaság miatt Trumpnak egyetlen mondása maradt őszre: csalnak, csalnak és még egyszer csalnak! Én nyertem! De azért valamennyien tudjuk, hogy Biden éppen csak hogy nyert, és Trump ugyan elment, de a trumpiánusok maradtak: majdnem fél Amerika. Olyan fél, amelytől van okunk félni: a Capitolium elfoglalásáig jutott.

Sajátos módon, a korábban józan és ravasz Putyin 2020-ban önhittnek és ostobának bizonyult. Az első járványhullámban a járvány és a gazdasági válság kezelése helyett arra használta ki az időt, hogy hatalmát meghosszabbítsa 2036-ig, vagyis élete végéig és még azon is túl, ahol a kurta farkú malac túr. Putyin élt, Putyin él, Putyin élni fog. Ebben senki és semmi nem akadályozta, és úgy nézett ki, hogy nem is fogja akadályozni senki. De nyár közepétől valami megváltozott. Sz. Bíró Zoltán legkiválóbb oroszszakértő szerint Putyin, vagy eltitkolt betegsége, vagy egy általunk nem látott hatalmi megroppanás következtében, elkezdte tervezni a hatalmának átadása (?), elvesztése (?) utáni életét. Hogyan őrizhetném meg személyes biztonságomat és vagyonomat, ha már nem én vagyok hatalmon? Tudjuk, hogy Hruscsov is éldegélhetett egy dácsában bukása után, Gorbacsovot se bántja senki, és Jelcin is haldokolhatott békében, miután elvesztette hatalmát, csakhogy ezek az emberek nem voltak a Szovjetunió vagy Oroszország leggazdagabb emberei, sőt olyan emberek, akik ragaszkodnak is a dollármilliárdjaikhoz.

A titkosszolgálatok sokadik kétbalkezessége miatt Navalnij nem halt bele a mérgezésbe, sőt, nemcsak leleplezte a mérgezőket, hanem halált megvető bátorsággal haza is ment Oroszországba. Sikerült megtalálni a korrupciós fogást a rendszeren Putyin palotájának videójával, s megtaláltatott az ellenálló hős, aki nyíltan gúnyolódik a „gatyamérgező kiskakason”, vállalva a börtönt. Nincs az orosz világban nagyobb hatalom a személyes erőnél, és nagyobb veszély a kinevetésnél. Ma Navalnij, aki kimondja, hogy vállalja, bármi jön is, egyedül a vádlottak padján és a városok utcáin felvonuló sok tízezer tüntetővel erős, a Kremlbe, vagy ki tudja, hová zárkózott, kiállást nem vállaló Putyin és a brutálisan fellépő rendőrei gyengék. És harsány a nevetés a gatyamérgezésen, a szóvivők és a hatóságok valamennyi magyarázatán: na, ne már!

Orbán Viktor mindig önhitt volt, de ravasz. Politikai ösztönei mindig megsúgták, hogy mit várnak tőle választói, és mik ellenfelei gyenge pontjai. Azzal, hogy látszatra megúszta a járvány és a gazdasági válság első hullámát, továbbá hogy tizenkilencre húzott lapot az EU-val szemben és Trump megválasztásának támogatásával, meghatározta a saját maga és rendszere sorsát. Nem gondolta, hogy lesz, vagy hogy komoly a második járványhullám, és nem hitte, vagy inkább nem akarta hinni, hogy fő háttere Amerikában megbukhat és Oroszországban meggyengülhet, illetve nem marad Európában egyetlen nagyhatalmi támogatója sem. Még november után is szeretne hinni a győzelemben, de már látjuk, hogy teljes gőzzel nekilátott egy fél országot felölelő gazdasági birodalom kiépítésének, vagyis a hatalom átadása, ne adj’ Isten vereség utáni élet, jó élet, nagyon jó élet, a lehető legjobb élet keretei kialakításának. A válságkezelési pénzeket, szerintem önhitt és ostoba módon nem a választói gondjainak megoldására, vagy éppen a rendőrök, közigazgatók – hatalomfenntartók – jövedelmének emelésére, hanem saját bankholdingja, energiavállalatai, szállodalánca, földbirtokai feltőkésítésére használta fel.

Hiába fogja a rossz járvány- és válságkezelését Európára, Sorosra, ellenzékre, a saját vendéglősei tüntetnek, a saját rendőrei elégedetlenkednek, a saját balatoni, velencei-tavi középosztályuk kérdi: miért s hogyan vehették el a rendszer urai a partjainkat?

„…Itt / nem sárkányfogak, de a butaság / magvaiból kikelt nép most az úr; / most karddal s tőrrel leskel a bozót, / most veszett farkasok tanyáznak a / faluk alatt és partjaik között / vonaglanak a megrémült folyók” – írta Szabó Lőrinc Rutilius levelében. Talán mégse.