Ribizli, a hörcsög
Váncsa István
2009. 05. 20. · Hócipő 2009/10
Ribizli, a magyar hörcsög lett az EU reklámarca - végre egy újsághír, aminek az ember örülni tud.A hazai tehetség ismét utat tört - nyilatkozta a hírrel összefüggésben Szent-Iványi István liberális EP-képviselő. Most ne avval törődjünk, hogy tulajdonképp mi szüksége van az Európai Uniónak reklámarcra, közelebbről, hogy mely uniós termékekkel, szolgáltatásokkal vagy egyéb javakkal összefüggésben fog Ribizli, a magyar hörcsög nemes arcéle feltűnni a képernyőnkön, hanem lépjünk gyorsan tovább. Reklámarca az Adidasnak is van, pedig az Adidas csak egy vállalat, mondhatni suszteráj, az Unió viszont hatalmas államszövetség, vagyis illő és indokolt, hogy megfelelő reklámarca legyen. Az Adidashoz David Beckham való, az EU-hoz pedig Ribizli, a magyar hörcsög, nincs evvel semmi gond.
De mért éppen ő, mért nem inkább Csősz Bogi, a világhírű szupermodell, kérdezhetné a nyájas olvasó, és nyilván kérdezi is.
Ribizli egy kisfilm főszereplője, a filmet az Európai Bizottság által kiírt pályázatra küldte be Ducsai Szabolcs rendező, és kétszázötven pályázó között első díjat nyert vele. Munkája a vállalkozói lét kategóriában eredetiség, kivitelezés, forgatókönyv és relevancia alapján is Európa legjobbja lett. Költségvetése gyakorlatilag nulla forint volt, a rendező a saját lakásában vette fel, a hörcsögö- ket kölcsönkérte. A YouTube-on Entrepreneur vs. Employee címen találjuk meg, hossza egy perc és huszonhárom másodperc.
Arról szól, hogy hörcsögök tekernek a mókuskerekükben, aztán az okosabbik (nota bene az entrepreneur) talál egy csövet, a terrárium falának támasztja, felmászik a belsejében, és kiugrik az ismeretlenbe. A hülyébbik (az employee) marad, és teker tovább. Vagyis a vállalkozó pontosan olyan, mint Ribizli, a magyar hörcsög. Vor meinem höchsten Berge stehe ich und vor meiner lángsten Wanderung: darum muss ich erst tiefer hinab als ich jemals stieg, mondta élete legnagyszerűbb pillanatában Ribizli, az Überhamster, és a semmibe ugrott; az Európai Bizottság pedig azt szeretné, ha követnénk őt mindannyian.
Mármost a helyzet az, hogy az Európai Bizottság nyitott kapukat dönget, ugyanis mi jóval előbb kiugrottunk, bár ez, mondjuk, meglehetősen eufemisztikus megfogalmazás. Nem ugrottunk, lehajítottak. Azóta is görcsösen és görnyedten és hajlékony keménységgel állunk a tenger partján, eleven világítótornyául a győzhetetlen életnek. Másképp úgy lehetne fogalmazni, rákúrtunk. Mindenesetre mi már tudjuk, hogy mi van idekinn, az ismeretlenben: teljes sötétség van, benne egy gigászi pókháló, amit őrült pókok szőttek, és szőnek tovább, a hálón túl pedig a semmi örvénylik hangtalanul.
Most pedig nézzük, amint Ribizli utánunk ugrik, noha neki nem is volna muszáj.
Ribizli tehát mégsem az az érett, szorgalmas, felelősen gondolkodó szubjektum, akinek hittük, hanem kelekótya, széllelbélelt mitugrász. És akkor még jóindulatúak vagyunk. Május elején megjelent a film rendezője és a hörcsögök gazdája az egyik kalmártévé reggeli műsorában, elmondtak egyet s mást, ezek alapján minden a helyére került.
Beszámolójuk szerint Ribizli egy agyament, eszelős barom, egy szociopata állat. Totálisan közveszélyes, mindenfajta ok és magyarázat nélkül megtámad bárkit, aki a közelébe kerül, a gazdáját se kíméli, hanem a torkának ugrik, ha csak teheti. Harci hörcsög, mondta a gazdi elnéző jóindulattal, ekképp próbálván palástolni, hogy európai hírű jószága valójában vérengző, bestiális szörnyeteg.
Kiderült továbbá, hogy a Botond névre hallgató másik hörcsög is egy szadista fenevad, ha szabadon eresztenék, a műsorvezetőt haladéktalanul széjjeltépné. Ez a perspektíva átmenetileg felvillanyozta a nézőt, de a mutatvány végül is elmaradt. Ráadásul a két hörcsög szívből és engesztelhetetlenül gyűlöli egymást, őket összebékíteni, közöttük árkot betemetni nem lehet. Ne adja isten, hogy valaha is szembe kerüljenek egymással, mert akkor ott csontok repednek, velő fröcscsen, patakvér folyik.
Ribizlit és Botondot ezen a ponton ismét rokonszenvesnek, közülünk valónak, majdhogynem atyánkfiának kezdtük érezni, pedig a java még hátravolt.
Megtudtuk, hogy a filmet valójában Botond csinálta. Ő pörgette a mókuskereket, ő lelt rá a csőre, támasztotta a falnak, mászott benne föl, ő ugrott ki a semmibe. Ő az entrepreneur, és ő az employee. Ribizli csak a nevét adta az egészhez, valójában végigaludta az egész forgatást. Ez egyébként nagyfokú bölcsességre vall a részéről, mert hiszen az ismeretlenben, ahova a hülye Botond kiugrott, nagy, kövér kandúr is lapulhatott volna akár. Egyébként pedig ugorjon az, akinek két anyja volt.
Az Európai Bizottság a továbbiakban evvel a filmmel fogja a vállalkozói létet népszerűsíteni, ugyanis az Európai Bizottság tudomása szerint a vállalkozói lét valamifajta magasabb rendű, távlatos és pezsdítő izgalmakkal telített életforma, maga a vállalkozó pedig félelem nélküli, kalandkereső, heroikus lény, hasonlatos a hegyi barlangból kirohanó szélhez: a maga füttyére akar táncolni, a tengerek megremegnek és ugrándoznak léptei nyomán.
Ismét beigazolódott a magyar ember kreativitása, méltatta a történteket Schmitt Pál, az ismert brüsszeli gondolkodó.