Szar ítélet
Farkasházy Benedek
2009. 06. 03.
Egy borászcég feljelentett egy újságírót, amiért egy cikkében „szar”-nak minősítette a borát. Ügyészi indítványra tárgyaláson kívül próbára bocsátották, majd amikor tárgyalást kért, a bíróság megerősítette a próbára bocsátást. A bírót kérdeztük, hogyan hozhatott ilyen szar ítéletet?Hócipő: Ön hozta az ítéletet?
Bíró: Igen én, de nem nyilatkozhatok róla.
Hócipő: De hiszen ez egy álinterjú…
Bíró: Az más, akkor volna szíves álbírónak nevezni?
Hócipő: Nagyon szívesen, igazi bíró úgysem hozna ilyen szar ítéletet…
Álbíró: Azt mondta szar?
Hócipő: Igen, ez a véleményem róla.
Álbíró: Ön szerint a „szar” szó használata helyénvaló egy véleménycikkben?
Hócipő: Kétségtelenül durvább megállapítás, mint a kaka, a bélsár vagy a fekália volna, de azért talán enyhébb, mint a fos.
Álbíró: Azt kérdeztem, hogy helyénvalónak tartja-e.
Hócipő: Indokolt esetben igen. Ráadásul a köznyelv az ürítés tárgya helyett inkább egy erősen negatív jelzőként használja. Sokan ismerik, és mindenki érti. Egyszerű szó.
Álbíró: Próbára bocsátom!
Hócipő: Az ugye azt jelenti, hogy megállapítja a bűnösségem, de nem szab ki büntetést. Ha azonban a próbaidő letelte előtt ismét bűnbe esem, akkor azonnal büntethetővé válok…
Álbíró: Igen azt.
Hócipő: Én most már a próbaidőmet töltöm?
Álbíró: Igen! Úgyhogy kétszer is gondolja meg, mit mond.
Hócipő: Az alkotmány elég egyértelműen rendelkezik a vélemény szabadságáról, nem?
Álbíró: De.
Hócipő: Akkor ugye egy ilyen szar ítélet sem veszélyeztetheti a véleménynyilvánításhoz való jogomat…
Álbíró: Vigyázzon, megint kimondta.
Hócipő: Jut eszembe, próbára vagyok bocsájtva. Elnézését kérem, de mit tegyek, ha egyszer ez a véleményem? Én már csak egy ilyen szar újságíró vagyok, hogy nem tudok szofisztikáltabban fogalmazni.
Álbíró: Maga provokál engem?
Hócipő: Nem, csak nehéz elfogadni, hogy egy kollégámat egy jelző használatáért elítélte.
Álbíró: Mit fáj az magának, ha megleckéztetek egy mitugrász firkászt?
Hócipő: Az egyik legjobb magyar újságíróról beszél.
Álbíró: Ugyan már…
Hócipő: Nem nevezhetem meg, mert az ügy még folyamatban van, de annyi talán elég róla, hogy Pulitzer-díjas. Tudja mi az?
Álbíró: Benne van valamelyik jogszabályban ez a Pulimittudomén díj?
Hócipő: Pulitzer-díj! Amúgy nincs benne.
Álbíró: Akkor nem ismerem.
Hócipő: Pedig jobban tenné, ha utánanézne. Ez a világ legrangosabb újságírói kitüntetése. A magyar Pulitzer Józsefről nevezték el, és 1917 óta osztják New York-ban. Magyarországon 1989 óta nyolc politikától független, osztatlan elismerésnek örvendő kurátor dönt róla. A szakma legkiválóbbjai kapják. Én, ha vért hugyozok… Tényleg azt leírhatom, hogy „vért hugyozok” vagy azért is elítél?
Álbíró: Ez most jelző?
Hócipő: Nem, jelen esetben ténymegállapítás.
Álbíró: Akkor leírhatja.
Hócipő: Köszönöm, hogy ilyen nagy kegyben részesít, nem is tudja milyen sokat jelent ez nekem… Szóval, én, ha vért hugyozok, és három napig fogalmazok egy cikket, akkor sem volnék képes hasonlót írni, mint amit ő húsz perc alatt lerittyent.
Álbíró: És ez miért fontos?
Hócipő: Azért, mert egy olyan szerzőt, akinek elismerten páratlan a stílusa, nem lehet a jelzőitől megfosztani. Amúgy senki mást sem…
Álbíró: Maga csak ne szóljon bele a független bíróság ítélkezésébe.
Hócipő: Eszem ágában sincs, én csupán egyetlen ítéletről nyilvánítok véleményt. De újságíróként - többek között - mintha pont ez volna a dolgom. Hogy megírjam valamiről, ha az szar. Legyen az egy termék, egy szolgáltatás, egy alkotás, egy alakítás, vagy éppen egy ítélet.
Álbíró: Vigyázzon, mert beperelem!
Hócipő: Ha óhajtja…