Kivezetés az újságolvasásból (16.)
Sándor György
2009. 04. 22. · Hócipő 2009/08
NAGYON NEHÉZ MA NEKÜNK- mindnyájunknak - egymással kontaktust teremtenünk.
Ha nem tudjuk a közvélemény-kutatásokból, hogy Magyarországon ma az erőviszonyok szerint két nagy csoportot lehet megkülönböztetni egymástól.
És 8672 kisebbet.
Most csak a 8672 kisebbről szeretnék beszélni.
VANNAK MINDENEKELŐTT
Az egyévesek.
Aztán a kétévesek.
A háromévesek. Négyévesek. Ötévesek.
A másfél évesek. A két és fél évesek. (A hároméveseket már említettem.)
Aztán ugye vannak a négy és egynegyed évesek. Félévesek.
Eddig ez hány? Mindegy. Ha ezeket összeadjuk, kijön egy bizonyos szám.
Amit megszorozhatunk. (Mert mindegyikből több is van.)
Vannak legalább öten egyévesek. [Én is ismerek vagy hármat közülük. (Akik egyévesek voltak.)] (És most háromévesek.)
És vannak a hatévesek. Akik már negyedik éve azok.
És vannak a Noszlopi fivérek. És van az Orsolya néni. (És akkor csak egy hiányzik a 8672-ből.)
Jó, legyen két Orsolya néni.
Két ember közt nagyobb különbség van, mint két fajta között. (Karinthy Frigyes, 1926)
(DE TÖBB FAJTA TÍPUS VAN.)
Van az Ernő bácsi típus. Ő még magát sem ismeri. És van, aki még Ernő bácsi sem. Csak Mariska néni.
Mariska néniből is több van. Az Ernő bácsi jóvoltából. Van a vékony Mariska néni, aki megvastagodott, és van a szegény Mariska néni, aki még gazda… volt. Van még egy Mariska néni, de annak senki nem tudja a címét. És van az Ernő bácsi. Aki tudja. (Hogy nem tudjuk.) Szóval sokfajta Ernő bácsi szaladgál manapság. A Mariska nénik után. És van a Tibor néni, aki tulajdonképpen fiú, és van a Jenő bácsi, aki lány. És van a Béla bácsi mamája. Aki tulajdonképpen mamája a Béla bácsinak és a Jenő bácsinak is, mamája lehetne. Ha hozzámegy a Tibor nénihez. (Amikor az még Tibor bácsi volt.) Mert az emberek, sajnos és hál’ istennek, változók. Meg nem. Mert Ernő bácsiból sohasem lett végül Mariska néni. Csak Tibor néniből. Doktor Árokházy Tódorné.
Szóval sokfajta típus van… (De most csak egynek küldöm tiszteletemet - már odaátra: - Janikovszky Évának.)
VISSZATÉRVE AZ INDÍTÓ FELSOROLÁSOKHOZ
Egyébként pedig éljenek a sunyik! És a munyik!
Az érdektelenek, az óvatosak, a kivárók!
A féltehetségek, az öncenzúrázók, az el nem kötelezettek!
Övék a jövő. Övék a jelen. (A múlt is az övék volt.)
Ők nyerték-nyerik meg mindenkor mindkét fél „bizalmát”.
Éljen tehát a „másik oldal”, és éljen az „egyik”!
A másikból… („míg a nép küzd, fárad, izzad…”).
Az „egyik” csak a „másik” oldalon él meg… Ha az „egyiket” otthagyja, megtagadja. A „másik”, ha az „egyik” kerül hatalomra. - De mi van, ha egyik se…? Akkor is a sunyik élnek. Meg. És a munyik. A kivárók… Akik éppen azt várták ki… amit éppen… mert az érdektelenségben érdekeltek.
Az „egyik” oldalt meg kell nyerni, de ahhoz a „másik” oldalt el kell dobni. Vagy a lelkiismeretet egyszerűen csak megnyugtatni… (hogy az már úgyis megvan…).
Vesszenek a tehetségesek! Bár rájuk lenne a legnagyobb szükség, a féltehetetlenséget igazolandó… De ha igazán tehetséges, nem kötelezi el magát. Személyeknek. Tárgyaknak. Csak fogalmaknak.
(Ugye ez nem… meg én is vagyok?)