Hogy lett nem bajnok a Fradi majdnem
Megyesi Gusztáv
2009. 05. 12.
Példátlan esemény történt vasárnap Csepelen: a világ futballtörténetében tán először fordult elő, hogy egy csapat úgy nyert bajnokságot, hogy nem tudott róla. Amikor az NB II-es Fradi-MTK II mérkőzés véget ért, hamis információ alapján mindenki azt hitte, hogy a Debrecen még behozhatja a Fradit, hiszen három-kettőre verte a Békéscsabát. Aztán órákkal később derült ki, hogy döntetlen lett a meccs, és mégiscsak bajnok a zöld-fehér csapat. Megkérdeztünk néhány ősfradistát, ők hogyan tudták meg, hogy bajnokok lettek.- Amikor mi játszottunk, még nem volt a pályán telefon - mondja Pokorny József, a klub első, 1903-as bajnokcsapatának középcsatára -, ezért a csapat egyik fő szurkolója, egy Zsigrai nevű hentes egész meccs alatt ingajáratban közlekedett a mi Soroksári úti pályánk, és a BTC pályája között, hogy miként áll az ellenfél. Amikor elfáradt, egy Maruer nevű pék állt a helyére a fiával, így mindig idejében informálódtunk, eszünkbe se jutott, hogy ideje volna már feltalálni a mobiltelefont.
- Mi nem csináltunk ilyen faksznikat. Úgy szereztünk értesülést a bajnoki címünkről, hogy mindenkit megvertünk, otthon is meg idegenben is, így még a gyengébb képességű szurkolóink is sejtették, hogy igen nagy valószínűséggel mi lettünk az elsők - emlékezik a régi szép napokra Toldi Géza, az 1931-32-ben száz százalékos bajnokságot nyert csapat ásza.
- Amikor mi 1948-49-ben bajnokságot nyertünk - veszi át a szót az 56 gólt elért Deák Bamba -, a rivális csapatok pályáin mindig volt egy informátorunk, aki folyamatosan telefonon tájékoztatott bajnoki ellenfelünk meccsének pillanatnyi állásáról, így mindig képben voltunk, olyan nem fordulhatott elő, hogy elmaradjon az ünneplés.
- Mi tizennégy év után nyertünk újra bajnokságot - mondja Dalnoki Jenő -, de 1962-63-ban már rendszeres rádióközvetítések voltak, így amikor Salgótarjánban nyertünk, már meccs alatt bekiabálták nekünk a pálya széléről, hogy az MTK már nem érhet minket utol.
- Az én időmben pedig már rendszeres tévéközvetítések is voltak - bólint Nyilasi Tibor -, s ezeken rendszeresen bemondták a többi meccs állását, így semmiről se maradtunk le.
- Most is van televíziós közvetítés, ezenfelül feltalálták a mobiltelefont, mi sem egyszerűbb az informálódásnál - jegyezzük meg ám ezt már a Fradit irányító angoloknak.
- Yes, yes - feleli egyikük. - Mi lenni is lent Debrecenben, nahát, bontani lehet-e pezsgőt Csepel vagy nem lehet. De nem tudunk tökéletes magyar, mondani kettő-kettő helyett három-kettő, mert az egyik kettőt keverni hárommal, csak a másik kettőt nem, lenni nagyon magyar nyelv nehéz. Aztán riporter gondolni, ezek az angolok prímák, prezízek, nem tévedni soha, és bemondani tévébe három-kettő, tévénéző hallani, és telefonálni meccsen barát, rokon, az mondani jaj, jaj, nem vagyunk bajnokok, ne bonts pezsgő, de aztán mégis. Jövőre vagy megtanulni magyar, vagy hozni Angliából hentes meg pék.