Viktornak kényszer a munka?
Ürmös Zsolt
2009. 05. 05.
A Kényszermunka Érdemrend Arany fokozatával tüntették ki Orbán Viktort Siófokon, a Szovjetunióban volt magyar Rabok és Kényszermunkások Szervezetének országos találkozóján. A Fidesz elnökének kitüntetése körülbelül annyira meglepő, mintha annak idején Brezsnyev megkapta volna a Hős Szovjet Anya plecsnit. A Hócipő riportere ünneplő tömegnek álcázta magát, és hagyta, hogy a pártelnök a tömeg közé vegyüljön.Hócipő: Viktor! Viktor!
Orbán: Igen, kedves barátaim, én vagyok az, Viktor.
Hócipő: Úgy értem! Viktor! Leszállna a lábamról?
Orbán: Ó, bocsánat…
Hócipő: Ön minden kitüntetést elfogad, amit felajánlanak?
Orbán: Nem! Például a Szocialista Munka Hőse kitüntetést már kétszer is visszautasítottam…
Hócipő: Mihez kezd ezzel a Kényszermunka Érdemrenddel?
Orbán: Természetesen ki fogom tenni a többi közé. Már meg is van a helye a Kiváló Kisdobos, Kiváló Úttörő, Illetve a Fejér Megyei Labdarúgó Bajnokság örökös gólkirályi címe mellet.
Hócipő: Azt mindig is tudtuk, hogy a politikusoknak kényszer a munka, de hogy már kitüntetés is jár érte, ez újdonság…
Orbán: A kommunizmus és a szocializmus szelleme máig kísért. Nem véletlen, hogy egyre többen érzik úgy, hogy Magyarország lassacskán egy nagy fogolytáborhoz kezd hasonlítani, még egyszer mondom, hasonlítani!
Hócipő: Ha Magyarország egy fogolytábor, önnek elég luxus cella jutott… Mesélne egy kicsit a kényszermunka, és a rabság éveiről?
Orbán: Az egész 1990-ben kezdődött, egy borongós tavaszi hajnalon. Emlékeszem, egy gépkocsi fékezett a lakásunk előtt.
Hócipő: Kitalálom, mi jött önért. Egy nagy fekete autó!
Orbán: Nem, anyósom volt az, a családi Zsigulival… Betuszkolt a hátsó ülésre, és meg sem álltunk…
Hócipő: A fogolytáborig?
Orbán: A Parlament épületéig, ahol átnyújtották képviselői igazolványomat, és azóta is sanyargatnak…
Hócipő: Milyen kényszermunkákat kellett elvégeznie?
Orbán: A legborzalmasabbakat! Például rendszeresen együtt kellett reggeliznem a büfében Szűrös Mátyással. Aztán ott voltak a plenáris ülések, frakció délutánok, állófogadások svédasztallal... Még most is borzongok, ha csak rágondolok! Sőt, a társaimmal együtt arra kényszerítettek, hogy számla nélkül vegyünk fel milliós költségtérítéseket! És ha ellenkeztem, Deutsch Tamás és Fodor Gábor közé állítottak!
Hócipő: Ne haragudjon, de ez nem hangzik úgy, mint egy történet a Gulágról…
Orbán: Pedig én is sokat szenvedtem. Tudja maga, milyen szörnyű volt végighallgatni Torgyán József felszólalásait? Vagy fitneszedzésre járni Szabadi Bélával? És akkor a legborzalmasabb élményről még nem is meséltem…
Hócipő: Ki vele! Ne tartsa magában!
Orbán: Közös pezsgőfürdő Barsiné Pataki Etelkával! Sőt, Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége alatt a szenvedéseink csak fokozódtak! Például az állandó kivonulások miatt folyamatos izomláz kínzott, és a sok ki-be rohangálástól kiújult a lúdtalpam is. Az állandó ismételgetések miatt pedig annyira szenilis lettem, hogy gyakran már nem is kétszer, hanem háromszor ismétlek! Még egyszer mondom, de majd később!
Hócipő: Szörnyű lehet Önnek!
Orbán: Pedig olyan szívesen lennék én is kényszervállalkozó! Vagy tanár, akit megvernek a diákjai. Esetleg orvos, aki hála pénz helyett monoklit kap a szeme alá… De nem! Én már beletörődtem, hogy nekem ez a sorsom… De most ha megbocsájt, mennem kell.
Hócipő: Megy vissza szenvedni a Parlamentbe?
Orbán: Dehogy! Csak most szóltak, hogy délután a Budai Várban megkapom a Magyar Szűzlányok Szövetségének Középkeresztjét!