Nem értem - 2004/10

Farkasházy Tivadar

2004. 05. 12. · Hócipő 2004/10

PRIMA PRIMISSIMA
Április harmincadika fél tizenkettő, kapcsolgatok a csatornákon, a Hírtévében Bayer Zsolt és Hankiss Ágnes beszélget Schmitt Máriával. Megyünk Európába, ki-ki azzal, akije van. Szép, nyugodt idők várnak ránk.

FRANEK
A Napkeltében Franka Tibor - aki a MIÉP-től egy kicsit jobbra áll - mutatja be új könyvét, a végén meg is köszöni a lehetőséget. Nocsak, a Gede testvérek nem értek rá?

MOZGÓ JÁRMŰ
A miskolci villamosokon lopják a váltókat és az ablakbeverő kalapácsokat, szóval mindent, ami mozog. A vasváltókat kerítéshez, a kalapácsokat gépkocsi feltöréshez. Az utóbbi Bajor szerint elég nagy disznóság, mert azért egy tolvajnak illene valamit befektetni az üzletbe, ahelyett, hogy a szerszámait is lopja hozzá. Az ország másik végén, Pécsett nyugodtabb a helyzet, a 20-as buszon csak egy ellenőr kezét harapta meg egy hölgy.

NYÍRFÁCSKA EGYÜTTES
A gellérthegyi ingyenes kilátó elé ismeretlen kezek hat nyírfát ültettek, hogy eltakarják a panorámát, feltehetően azzal a szándékkal, hogy ha a turisták látni akarják Pestet, akkor kénytelenek legyenek pár méterrel még feljebb menni a Citadella teraszára, ahová 400 forint a beugró. A Citadella üzemeltetője az a Veres úr, akit az egész ország megismert, amikor a műemlékesekkel pereskedett, hogy ne kelljen lebontania engedély nélkül épített kávézóját. Veres úr kikérte magának a gyanúsítást, sőt hozzátette, hogy más fák őt ugyanúgy zavarják. De azért ugye nem csodálkozott különösebben, hogy a riporterek először hozzá fordultak?

BEST OF KÖVÉR
Egy biztos, vastag könyv lesz, bőrkötésben. És ha küldenek neki egyet, azt hogy hívják, tiszteletpéldány? Sokan nevetgélnek a mondásain, sorolhatnám a neveket, akik hasonló mondásokkal kezdtek, rajtuk is nevettek, aztán egy idő múlva nem volt kinek nevetni.

KÉSEI SIRATÓ
Tudom, sokaknak nem volt tízezer forintja a brazilokra, nem dicsekedni akartam a jegyemmel. 45 éve is volt egy az NSZK-Magyarországra, három forintba került, és a betonkaréj legfelső sora felett lehetett állni vele. Már 4:1-re vezettünk, de a vastaps alatt a németek betermeltek kettőt, így 4:3 lett, azon a meccsen rúgta Albert híres gólját, 18 évesen jobbra-balra döntve az összes védőt, évekig ment a Sporthíradó szignáljaként, én is csak ott láttam, mivel eladtam a jegyemet egy százasért, ami akkor valóságos vagyont jelentett nekem. Most elmondhatnám, hogy ha messziről is, de láttam Flóri gólját, ám helyette sehogyan se tudom felidézni azt az örömet, hogy akkor nekem volt száz forintom.

MALÉV
Dublinból jövet, a sztrájk napján szállunk le Ferihegyen, más járatokon az igazgatóság takarít. Te jó ég, lehet, hogy a mi gépünket is a humánpolitikai osztályvezető tette le? Az előző vezetés ma indítja fapados járatait Európa különböző városaiba. Amíg a csomagok érkeznek, a vécére sietünk, pontosabban szeretnénk, mert sorba kell állni előtte, mivel kétszemélyes. Bizonyára úgy számolták ki, hogy óránként hány ember érkezik. Csakhogy egyszerre száz, tízperces közökkel. Megértem a tervezőt, máskor tessenek kisebb gépeket vásárolni, vagy időben kiugrani, hogy folyamatosabb legyen a két klotyó terhelése.

NEM PURLITZER A VERKLI
Dublinba menet elmondtam egy bulvárlapnak, hogy három éve Pulitzer-díjat kapott a Rádiókabaré, amelyet most fogunk közösen elinni Írország leghíresebb vendéglőjében. Meg is jelent, hogy három Purlitzer-díjat kaptunk, amelyet...

ELFOGOTT ULTIMÓ
Valami csődbűntettről van szó, egy fideszes képviselő magyarázza, hogy neki semmi köze a vagyon kimentéséhez, kérdezője belenyugvóan bólogat. Egy állítás, egy tagadás, jön a reklám. Egyszer látnék már végre egy felkészült riportert, aki ilyenkor előhúz egy hajtószínt, majd utána sorban jön az adukkal.

SZÉP LEHETSZ, DE BIO NEM
A Greenpeace kétszáz magyar saláta átvizsgálása alapján megállapította, hogy minden második fej problémás, a rajta található Perocin például egymaga 80 olyan vegyszert tartalmaz, ami a levelekbe beépülve károsítja az emberi egészséget. A Dunatévé riportere erre elrohant az agrártárca egyik főosztályvezetőjéhez, aki mindenkit megnyugtatott, hogy a Perocin csupán egy sajtóhiba miatt szerepel tíz éve az engedélyezett termékek között. Úgy mindjárt más, az ember majd azt mondja Szent Péternek: - Biztos rajta vagyok a listáján? Nem csak sajtóhiba?

SÁTÁNI VERSEK
A japán fordítót leszúrták, az olaszt késsel, a norvég kiadót lőfegyverrel sebesítették meg. A Rushdie-versek magyar fordítójának a neve ismeretlen. A gyáva!

MATUS
Hakniszervező volt, kevés embertől tanultam többet. Ebben a színes, ám kegyetlen világban már évtizedek óta tombolt a kapitalizmus, az ő csapatában senki sem késhetett büntetlenül, nem hagyhatta cserben a kultúrost, a közönséget, ha vissza akart menni abba a faluba, de a többieket sem, ha azt akarta, hogy ismét hívják. Imó már az első alkalommal megmondta, hogy csak 15 perc legyek. - Ezért utazzak ötszáz kilométert? - Igen. Másodszorra kiharcoltam további ötöt, el is unt a közönség a tizenhatodiktól, ugyanis addigra tökéletesen kiismerte a patentjaimat, nem volt bennem több. Három évbe telt, amíg feltornásztam magam nála húszra.

Útközben gyakran szórakozott azzal más, hozzá méltó szervezőkkel, hogy külön-külön a fülembe súgták, ki hány percet lehet a színpadon büntetlenül. Majdnem mindig egyezett a két összeg. A másik időtöltésük az volt, hogy az egyik megnevezett egy falut, mire a másiknak meg kellett mondania, hogyan lehet beállni a gépkocsival a kultúrház udvarába. Akkoriban a szervezőknek is be kellett menni a színpadra, mert az ORI nem ismerte el ezt a szakmát, szégyellték is magukat érte. Volt, hogy egy nap hat helyen léptünk fel, a közönség semmit nem vett észre belőle, a különböző osztagok úgy cikáztak egy megyényi területen, mintha Napoleon irányította volna őket egy dombtetőről, soha nem kellett rohanni, volt idő ebédre, uzsonnára, és éjfélre ágyban voltam.

Az egyik nyáron Soltész Rezső műsorát konferáltam, aki a hatvanadik előadáson mutatkozott be nekem, majd szabadkozva hozzátette, azt hitte, én vagyok a kultúros. Pedig mindegyik alkalommal én jelentettem be, majd balra ki, pereg a dob, ő meg jobbról be. De én akkor már a kocsiban ültem Imo mellett, irány a következő falu. Alatta tanultam meg, hogy a profi sohasem visz be órát magával, azóta is percre megtippelem, mennyi voltam a színpadon. Ahogy azt is pontosan tudta, melyik faluba kit kell vinni, mikor lehet legközelebb visszajönni vele, hogy a kultúros ne fizessen rá, s mennyi az az optimális idő, hogy a közönség ne kevesellje, de ne is sokallja a műsor hosszát, s hogyan kell keverni a műfajokat a közönség szívének meghódításához. Ma Ron Werbereket szokás szerződtetni messzi földről, Matusnak és társainak a kisujjában több volt, mint az összes méregdrága reklámirodának és marketingcégnek. A rendszerváltás után egy ideig próbálkozott az MSZDP soraiban, de azt néhány ügynök tudatosan szétverte, persze Petrasovics Anna is besegített, így aztán már csak néhány bánatos öreg maradt a milliárdos főbohócnak. Imo hamarosan felhagyott a politikával és stílszerűen bolondboltot nyitott, mindenféle előre gyártott viccel azok számára, akiknek az életben soha nem jut semmi eredeti az eszükbe. Azóta nyomát vesztettem, most már örökre.

Pedig hányszor, de hányszor adhatott volna bölcs tanácsokat. Van egy olyan érzésem, hogy ha ma látna, barátságosan a fülembe súgná: - Tivikém, elég lesz tíz.

NEHÉZVÍZ
A kormányzati támogatás hiánya és egy fonnyadt, előkelő értelmiségi kör gazdaságellenessége miatt lemaradóban van Budapest a régió fővárosainak versenyében - állítja Demján Sándor, aki szerint Pesten büdös a gazdaság, olykor diadalittasan akadályozzák a kísérleteket, ahelyett, hogy lazítanának a merev szabályokon és szakítanának a dzsentritradíciókkal. Sejtem, hogy mire gondol, de én a gazdasághoz nem értek, megpróbálom ezt egy másik műfajban megvilágítani. Kovács Zoltánt idézem, aki a miniszterelnöknek a Bagi-Nacsa párossal történt találkozása után Pepszifiúk címmel a következőket írta az Élet és Irodalomban: Medgyessy Péter kabaréban tréfálkozik. Szerencséje, hogy enyhén domesztikált kabarettistákkal pózol, így aztán nem akkora az égés, de az sem valószínű, hogy sokat hoz neki... A volt miniszterelnök ez idő tájt az Uránia Kávéházban pózol, többek között kabarettista társaságban: e helyt Fábry Sándor a húzóágazat... Az egész humorista-jelenlét alig értelmezhető. Mi ez? A humorista szóda a fröccsben, a politikus meg a bor? Vagy úgy gondolja a kampánymenedzsment, hogy Orbán mellé kell egy ideológiai nitrohígító, mert akkor az bedob valami vídiakeménységű kijelentést, akkor rányomnak egy kis Fábryt? Amitől aztán az egész. Amitől aztán az egész milyen lesz? Ráadásul ez a világlátott marketingosztag beláthatná, hogy ez egy olyan ország, ahol, pl. Amerikával ellentétben, mindig bekavar ez a fanyalgó, örökké problémázó értelmiség.

Talán igazságtalan, de így van. Ettől az értelmiségi szűrőtől nem lehet elég nyugodtan kabarészinten pózolni a politikussal. Mert valahogy mindig úgy alakul, hogy amit kabarettista és politikus egyik nap felépít, másnap lebontja a fanyalgó értelmiség, sőt, a pózolókra visszamenőleg a hülyeség enyhe pírja feszül (ha képzavar, legyen jókora!). Sebaj, a ródsó könyörtelenül folytatódik. Amíg a politikai úgy gondolja, hogy képtelen ígéretekkel és pepszifiúkkal kell tömni a választópolgár fejét, addig ez lesz. Jó tíz éve, az akkor nyolcadikos Bagi Ivánt és első partnerét, Gábor Szilvesztert elhívta magához Göncz Árpád. Mivel volt némi közöm a fiúkhoz, én is velük tartottam. Bagi nagyszerűen hozta a köztársasági elnököt, Gábor Szilveszter pedig Antall Józsefet, aki súlyos betegsége miatt feltehetően már nem érdeklődött kabarébeli dublőrje iránt. Halála után Szilveszter volt olyan jóízlésű, hogy nem is csinálta tovább, majd elment papnövendéknek Esztergomba, ahol legnagyobb sikerét egy Paskai-paródiával aratta, amelyről a bíboros úr is hamarosan tudomást szerzett, s híreim szerint nem volt ellenére. Göncz is majd megpukkadt a nevetéstől, amikor Bagi alaposan leszedte róla a keresztvizet. Éles is többször összefutott Torgyánnal, aki helyett bármelyik gyűlésére elmehetett volna. Torgyánnal sokan próbálkoztak, de Éles nyomába se értek, aki megtanult Torgyánul és Orbánul gondolkozni, a mai napig bármilyen kérdést fel lehet neki tenni, és ő a két egykori szövetséges hangján válaszol, vagy százszor álltam mellette ilyenkor a színpadon, de még sohasem sikerült senkinek zavarba hozni, a legszorultabb helyzetekből is mindig kivágja magát. A legnagyobb poén ugyanis maga a helyzet, ahogy birkózik velük, majd leleplezi kliséiket, mániáikat, hazugságaikat. Mit gondolnak, azóta másképp csinálja, hogy Torgyánnal találkozott? Vagy Bagi is kímélte Gönczöt azok után, hogy egy órára összefutottak Kossuth képe alatt a szobájában? Halvány gőze sincs a dolgok felől annak, aki úgy gondolja, hogy bírálni csak messziről lehet, ezt az ostobaságot Babarczy Eszter is elmondta nemrég, mármint hogy Amerikában elképzelhetetlen a magyar gyakorlat, ott valamirevaló újságíró sohasem találkozik politikusokkal. Pedig elég sokáig élt ott, de talán elfelejtette már Halberstam híres könyvét az amerikai sajtóról (Mert övék a hatalom), amiben másról sincs szó, mint washingtoni politikusok és újságírók találkozóiról, akik egymás mellett élnek évtizedekig, keresztnéven szólítva egymást, de ez a szakma legjobbjait nemigen akadályozta meg abban, hogy adott esetben egy perc alatt kitekerjék - már képletesen - egy politikus nyakát, Johnsontól Nixonig.

Kovács Zoltánnal az a baj, hogy a legtöbbször gyűlöletből ír, ezért olyan minden írása, amitől aztán az egész. Paródia se születhet olyasvalakiről, akit gyűlölnek. Chaplinnek talán sikerült, de Amerika elég messze volt Hitlertől ahhoz, hogy a Diktátor nézői derülhessenek rajta. Eddigi tapasztalataim szerint ezen a filmen az akkori Németországban senki se tudott volna nevetni, még az otthonában sem. Nem véletlen, hogy a MIÉP elnökével még egyetlen kollégám sem próbálkozott. Gyűlöletből és szeretetből ugyanis nehezen születik paródia, ahogy azt sem hiszem, hogy egy orvos sikeresebben gyógyítja szeretteit, akiket meg nem, azokat elteszi láb alól. Mind a kettő ugyanis szakmunka. Más dolog, ha az ember egy pillanatra összefut munkája tárgyával, ez lehet kellemes és kellemetlen, de nem perdöntő a továbbiakra nézve. Szegény Kovácsnak halvány gőze sincs arról, hogyan dolgozunk, és ez most már így is fog maradni. De térjünk át Fábryra, akinek a Dizájn Centerét már rég meg kellett volna hívni a Mindentudás Egyetemére, ha értelmiségünk nem lenne Demján szerint annyira fonnyadt és előkelő. Az építészet talán nem a tárgykultúra része? Fábry bebizonyította már, hogy mennyire ért hozzá, a kisujjában több van, mint tucatnyi főépítésznek, s ha bukméker lennék, Kovács Zoltánt száz az egyhez adnám ellene egy műveltségi vetélkedőn. Ugyan miért ne ülhetne Orbán oldalán egy Budapestről folyó eszmecserén? Ugyan mi a fészkes fenét épít együtt kabarettista és politikus, amit aztán másnap a fanyalgó értelmiségnek kell lebontania? Politikus ne menjen sehová? Vagy csak humoristával ne? Medgyessy már elment egy csomó műfajhoz, Orbán hasonlóképpen. Kertész Imrével találkozhatnak, de Fábryval nem? Filmeseket köszönthet a kormányfő, azoknak vihet ötmilliárdot, de Bagival és Nacsával nem marháskodhat öt percig? Fábry, mint pepszifiú? Több szót használ a színpadon, mint amit tucatnyi nagyra tartott novellista hónapokon át kigondol az íróasztalánál. Ez ugyanaz az ádáz gyűlölet, ahogy Sándor György szakmai képességeit próbálja előttem tizenöt éve simfelni egy igen középszerű liberális társaság. Aki, amikor 1990 őszén otthagyta a Hócipőt, csak annyit mondott: vigyázz Fábryra! Akit akkor a politikában a másik oldalra sorolt.

Tudom én persze műfajom helyét, csak ettől az elitista gőgtől még ma is felmegy bennem a pumpa, ez ugyanis semmi másból nem származik, mint hogy a legtöbbre tartott műfajok igen mérsékelt képességű szereplői így próbálják magukat a lenézettebb műfajok kiválóságai elé helyezni. Ugyanúgy, ahogy mások századok óta a politika oltalmában próbálnak szakmailag előzni. A Szárszói Találkozó nem túl blikkfangos utószaváról sokan azt hiszik, hogy ez a jobboldal és a baloldal összejövetelét jelenti. Erről már régóta letettem. De a név maradt, mert legalább ilyen fontosnak hittem a kultúra, a tudomány, a politika és a gazdaság találkozóját. Ahogy a műfajokét is. Nem véletlen, hogy oly sok izgalmas kísérlet történt rá a múlt században. Hiszen minden műfajnak a pereme a legérdekesebb, ahol találkozhatni lehet egy másikkal.

Amikor Esterházy a Mindentudás Egyetemén a nyelvről beszélt, Verebessel összenéztünk: mekkora konferanszié lehetne belőle! Mára belefáradtam, ráadásul úgy érzem, hamarabb visszatolom az új Nemzetit az Erzsébet téri gödörbe, mint hogy egymás megértéséhez, elviseléséhez közelebb jussunk. A politikus és a vállalkozó az értelmiség körében szitokszóvá vált, de fordítva se sokkal jobb a helyzet. A ház is most akar végleg összedőlni, már ő is kezdi feladni. Majd Kovács és Babarczy összehoznak valamit.