Egy tiszta vő
Para-Kovács Imre
2020. 07. 15. · Hócipő 2020/15
A rekkenő hőségben sem lankadó közszolgálatiság alig győzte bemutatni híradójában az új magyar trendet, a közpénzektől elhatárolódó NER-oligarchákat, akik a legfrissebb hírek szerint már megkülönböztető jelzést is matricáztak céges Bugatti La Voiture Noire-jukra, egy elutasító mozdulatot formázó kezet, amint éppen nemet mond, mintegy elhatárolódik a közpénzes megbízástól. A mozgalom alapítója, Tiborcz István állítólag egyszer vacsora közben állt fel és menekült el egy étteremből, mert az előételnél kiderült, hogy a vendéglátóipari egység a közpénzből épült budai Vár részét képezi, falai nem kevés nemzeti vagyont tartalmaznak, és emelt hangon figyelmeztette személyi asszisztensét, hogy a jövőben kímélje meg az ilyen kellemetlenségektől, amikor asztalt foglal, ellenőrizze, hogy a hely magánterületen fekszik-e, ha igen, akkor tulajdonosa magánvállalkozásból származó bevételből vette-e, illetve hogy a tulajdonos családjában nincs-e köztisztviselő.Csak ezután jöhet az előétel.
Mindezen intézkedésekre azért volt szükség, mert a királyi vő, a miniszterelnök legkedvesebb leányának férje méltatlanul sok figyelmet kapott az ellenséges sajtótól és az irigységtől fuldokló csőcseléktől, akik képtelenek voltak megérteni, hogy ő már azelőtt sikeres vállalkozó volt, hogy megismerkedett leendő párjával, és a miniszterelnök családjába történő integrálódás nemhogy előnyére, de kifejezetten hátrányára vált, felsorolni sem lehet, milyen lehetőségektől esett el pusztán amiatt, hogy Orbán Viktort kell néznie az asztalfőn minden vasárnap, a teljesség nélkül, csak említés szintjén: nem lehet az SZDSZ következő elnöke, nem szentelhetik katolikus pappá, nem vezethet műsort a Klubrádióban, nem lehet Tamás Gáspár Miklós barátja, nem járhat mackónadrágban a Belvárosban. Hajnalig tudnám sorolni még, de felesleges, mert akiknek savanyú a szőlő, akik mindig más zsebében turkálnak, akik csak azt nézik, hogy másnak miért van, ha egyszer nekik nincs, akik csak panaszkodnak, de még egyetlen közbeszerzésen sem indultak, nos, nekik úgyis mindegy, ha Tiborcz István darócszmokingban koldulna az Anna-bál parkolójában, akkor is csak azt néznék, milyen karórája van, és megjegyzéseket tennének a cipőjére.
Mert van Magyarországon egy – szerencsére napról napra keskenyebb – társadalmi réteg, amit csak és kizárólag az irigység forraszt egybe. Vallásuk a kicsinyesség, ideológiájuk a garasoskodás, ha valaki véres verejtékkel spórolt pénzéből vesz magának egy 70 milliós autót, máris korrupciót kiáltanak, arról óbégatnak, hogy Orbán Viktor keze van a dologban, mintha bizony a miniszterelnök használtautó-kereskedő lenne, és nem a nemzeti kereszténydemokrata világpolitika illiberális megváltója, és hazánk szerelmetes ajándéka az Úrtól személyesen, ahogy azt Szikora Róbert művész úr oly’ plasztikusan megfogalmazta legutóbbi interjújában, melyben egyébként hitet tett a keresztény Európa mellett, és utalt a csikidam egyértelmű evangéliumi eredetére.
Mindezekre adott csattanós választ Tiborcz, amikor kijelentette, hogy a közpénz és ő többé nem találkozhatnak, nincs az az isten, hogy a jövőben bármikor a nép vagyonához nyúljon, inkább száradjon le a keze tőből. Világítást szívesen modernizál, de közvilágítás szóba sem jöhet, nem épít közértet, közösséget, közröhej tárgya nem lesz, közös lónak túros hátára nem ül, közönség előtt nem szerepel, közbe nem szól, tehát semmi köze hozzá. – Ide figyelj, Lölö – mondta Mészáros Lőrincnek, miközben valami zsákokat pakoltak régi barátjának a teherautójára a pénzügyminisztérium parkolójában, természetesen baráti szívességből, feláldozva szabadnapját, ami az Úr napja is egyben, bár éppen éjszaka volt –, de jól figyelj! Nekem te ne mutogasd többé a milliárdjaidat, mert én nem dolgozom neked, elvégre közbeszerzésen nyerted a munkát, és közpénzből fizetnél, márpedig az nekem nem kell! – Mert ilyen ember Tiborcz István. – Te nagyon tehetséges ember vagy – folytatta a vő –, már Nagy Ferenc művész úr is megmondta, és én nem kételkedem, mert két ekkora művész, mint Nagy Ferenc és Szikora Róbert, nem tévedhet, nagyon tehetséges, de túl sokat forgolódsz közpénzek körül, és ez nekem nem tetszik. – Így mondta, egyenesen bele a szemébe, pacekba, de straight, mint férfi a férfinak, mint közpénzekhez nem nyúló férfi a közpénzekhez is nyúló férfinak.
Mert nem az a lényeg, hogy mit gondolnak rólunk, nemzeti burzsoákról, hiszen Soros prolijai olyanok, amilyenek, hanem bizony az a lényeg, hogy mi mit gondolunk magunkról, hogy felnövünk-e a feladathoz, amit a miniszterelnök úr reánk kirótt. Képesek vagyunk-e hűvös méltósággal önmegtartóztatásra, ha közpénz közeledik felénk, tudunk-e flegmán nemet mondani a milliárdokra, hogy tisztaságunkat megőrizzük? Mert a kapzsiság legalább akkora bűn, mint az irigység, és ha nem vagyunk képesek visszafogottságra, ha nem vagyunk képesek akár hetekig, hónapokig is kihúzni újabb bevételek nélkül, ha aggódni kezdünk, hogy kitart-e hónap végéig az a rongyos 40 milliárd, aminek ráadásul jó része lekötve pang, akkor meg sem érdemeljük a Gazda bizalmát, akkor jogosan mondja, hogy én nem ilyen nemzeti burzsoáziát akartam, csalódtam bennetek, drága gyermekeim, mint ahogy bizony megtörtént Spéderrel, megtörtént Simicskával. Mert ugyan mi vagyunk a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (ami munkaalapú) dolgos kezei, de az erkölcsi zsinórmértéket Orbán Viktor kezeli, nála van a morálméter, és ha kileng, akkor bizony jaj nekünk.
Imigyen gondolkodott magában Tiborcz, és követték a többiek.
Hogy mettől meddig közpénz a közpénz, azt Kósa Lajos mondta meg. Új vállalkozása, minek alaptevékenységei közé tartozott a szépkorú nők oktatása versenymotor vezetésére síkos utakon, illetve az online sertéstenyésztés, közpénz-transzformációs jelzőrendszert is üzemeltetett, ami SMS-t küldött a regisztrált ügyfelek számára abban a pillanatban, amikor a közpénz valahol éppen elvesztette közpénz jellegét. Ekkor a miniszterelnök csippentett a szemével, megadva a morális felhatalmazást, a NER-oligarchák pedig felbőgették a 8 literes W16-motorjaikat.
Kezdődhet a munka.