Nem értem - 2004/08

Farkasházy Tivadar
2004. 04. 14. · Hócipő 2004/08
ORBÁNNAK JÖNNIE KELL
Szent tehenek kóborolnak a közéletben, akik többnyire már csak akkor tudják felhívni magukra sokak figyelmét, ha durva sértéseket vágnak a velük szövetséges kormányfő fejéhez, vagy a lemondását követelik fizetett hirdetésben, amiről nem is tudtak. Hogy kiknek a nevében, már rég nehéz eldönteni, hiszen alaposan kivették a részüket abból, hogy egy hajdan húsz százalék körüli párt mára leküzdötte magát az ötszázalékos parlamenti küszöb közelébe. Hogy alulról vagy felülről, hamarosan eldől. A legtöbbnek már funkciója sincs, de úgy tesznek, mintha lenne. Tüntetőleg kivonulnak, hogy aztán kívülről mindig beleszóljanak. Közben ügyesen visszaélve azzal, hogy a liberális tábor mennyire tiszteli őket a hetvenes és a nyolcvanas években történt bátor kiállásukért, s amit egy cseppet mindig éreztetnek, ha mégoly udvarias kritikák is érik őket házon belül. Magam is a csodálóik közé tartozom, de ez egyre inkább csupán a régi időknek szól, mivel mára végképp kiderült, halvány fogalmuk sincs arról, hogyan válhattak volna egy bármilyen derék és becsülendő, ám mégiscsak szűk körű értelmiségi vitaklub helyett az ország jövőjét évtizedeken át befolyásolni tudó, európai értelemben vett modern néppárttá, annak persze minden morális borzalmával együtt. Ettől viszont irtóznak, ezért többnyire csehovi merengéssel és tépelődéssel töltik az időt, vagy egymással vitatkoznak kevesek által elérhető folyóiratokban, fontos, ám a többség számára teljesen érthetetlen témákról, hamarosan kétpólusúvá változtatván a magyar parlamentet. Egy-két kivételtől eltekintve ma már a Zrínyi vagy a Mátra mozit se tudnák megtölteni, nem beszélve a Bányász A vagy B terméről. Vidéken pedig tolmács kellene hozzájuk. Miközben parányi kávéházakban százezres összejöveteleken gúnyolódnak. Sorry, de az élet kegyetlen, Komárom hős védőjét, Klapka Györgyöt is kifütyülték pár évtized múltán ugyanott, amikor újra politikai szerepet vállalt. Mert a múlt és a jelen két teljesen különböző dolog. S Fortinbras ezt nagyon jól tudja.

Mindez egy kiváló szónokra és tollforgatóra nem vonatkozik. A többiekre viszont igen. Bizonyára sok tisztelőjük durvának tartja a fenti szavakat. Az én szívem is fáj érte, kikre nézzek fel, ha nem rájuk. De már nem hiszem, hogy másképp még rá lehet ébreszteni őket arra, hogy mit kártyáznak el. S lassan az utolsó dobás következik.

SZOMORÚ VASÁRNAP
Kósáné azt találta mondani a Hetekben, hogy
a Vatikán Brüsszel hivatalain, plenáris és bizottsági ülésein keresztül prodistul és strasbourgostul egész Európát le akarja nyúlni, és be akarja kebelezni, méghozzá elképesztő gyorsasággal és agresszivitással. Később hozzátette, továbbra is vállalja tartalmi állításait, de a lenyúlás és az agresszív kifejezések helyett mást használna. Szili Katalin így is azonnal elrohant elnézést kérni a legközelebbi főpaphoz, hogy milyen eredménnyel, azt tudhatjuk Horn vatikáni konkordátumából, amellyel együtt is simán megbuktatta őket a magyar katolikus egyház. Meg a többi történelmi protestáns, amelyek sérelmezték, hogy ők meg kimaradtak belőle. Miközben a fogukat szívták, hogy miért lennénk mi Mária országa? Kósáné miért ne mondhatna ilyet, majd egy normális vitában ezt vagy bebizonyítja, vagy nem, ha már annyit járkál Brüsszelbe és Strasbourgba, csak ne így, ne itt, és ne most!

Miért ne? A Vatikánt és Izraelt máig rengetegen keverik nálunk a katolikus és a zsidó vallással, minden esetben keresztény- vagy zsidóüldözést kiáltva, ha Saron, vagy teszem azt, XII. Pius egynémely dolgára rámutat valaki.

Ne így! Kósáné mintha elég előkelő helyen szerepelne egy listán, egy olyan durva szó, mint a lenyúlás, már önmagában is taszító, az emberek szemében ma a Vatikánt minden idők legnépszerűbb pápája jelképezi, a maga szelídségével, fáradt mosolyával, s emberfeletti küzdelmével, hogy rohamosan fogyó erejével feladatait elláthassa.

Ne itt! Ráadásul mindezt egy, a Hit gyülekezetéhez közel álló lapban, és akkor még finoman fogalmaztam, akik évek óta a Vatikán üzelmeiről akarják a leplet lerántani, s akiktől szintén nem állnak távol oly erőszakos szervezési metodikák, amelyek miatt a pápai államot századok óta komoly vádak érik, no nem tőlem, vagy Kósánétól, hanem sokkal nagyobb gondolkodóktól. És akik ezzel meg más kifogásolhatóságokkal nem a vallásos emberek érzékenységét kívánták megsérteni, csupán elgondolkodtak egy egyházról mint világi hatalomról. Ha ugyanis az egyikről tilos, akkor Saron dolgairól se értekezhetne senki, nem beszélve az államilag támogatott keleti vallási fundamentalizmusokról.

Ne most! Kornélka eddig szánalmasan dadogott, hogy ő igazából a szakállas román ortodox pópákra gondolt, mint a kereszténység, azaz önmaguk ellenfeleire. Addig is 3+1 testőrként már vagy 150 gárdistával vív tömeges párbajt a patakparton. S aki ettől bizonyára új erőre kap, igazolva látván azt a tézisét, hogy ő csupán kétmilliárd keresztényt akart megvédeni a kiirtástól. Semjén Zsolti mindenesetre rögtön berohant a Napkeltébe, s az egész hatalmas összeesküvésre rámutatott, sorolván a Tilos államilag támogatott részeg Barangóját, a Jobbik fakeresztjeinek feltüzelési szándékát, Jézus fattyúságának emlegetését, Gyurcsányt és a Szűzanyát, ha nem csöng közbe a mindennapi reklámunk eljövetelét jelző giling-galang, bizonyára a kisujjára is sor kerül, s azok is megkapták volna a magukét, akik eltakarják a fejüket a moziban Mel Gibson filmjének egyes jelenetein. Nem azért mondom, de egyszer Voltaire apót is fel lehetne kérni az Össztűzbe. Felteszem, hogy a szép múltú Töröcskei által felvásárolt másik adó, a Hír gyülekezete (K. L. politológustól loptam) is hamarosan beindul, Chirac országában azért ezt nehéz lenne elképzelni.

HELYES BIT
Tudom, hogy a Heti hetest alaposan meg kell vágni, de elsején emiatt háromszor is április bolondjának nézhettek azok, akik a Megasztár után még nem tudtak elaludni. Az elsőt magam okoztam, mert - sejtvén, hogy reklámnak nézve úgyis kivágják - nem neveztem meg két lapot. Az általam idézett hír eredetileg úgy szólt, hogy egy felmérés alapján a 179 ezer főt kitevő üzleti döntéshozók által leggyakrabban olvasott lapok között harmadik a Lakáskultúra és negyedik a Szép Házak. Tudom, hogy a kapitalizmusban a gazdag emberek szociális érzékenysége elsősorban önmaguk iránt van kifejlődve, na de ennyire?

Azt se nagyon lehetett érteni, miért csodálkoztam azon, hogy amikor meg akartam tudni, kedvenc publicistám a züllött szóért mennyit kénytelen fizetni korántsem kedvenc történészemnek, Schmidt Mária, Eörsi István elsőre azt dobta ki, hogy Farkasházy Teddy a Mariahilferstrasse parkolóházában virslit evett Mimivel. Kimaradt ugyanis, hogy mindezt az Index internetes keresőprogramja tette velem, amelyik fiaim szerint néha egész furcsa dolgokra képes, na de annyira, hogy a keresett személy helyett a keresőt adja ki?

A vágások miatt az is elsikkadt, hogy Orbán Viktorral és a szövetségi gyűléssel kapcsolatban nem Napoleont emlegettem, hanem a bonapartizmust. Mire Verebes és Havas elkezdett ódákat zengeni a kis korzikai dicső tetteiről, amelyről mintha magam is hallottam volna. Én csupán arra akartam felhívni a másik két hivatásos vitatkozó figyelmét, hogy a bonapartizmus korántsem egyenlő Napoleonnal, aki csupán feltalálója volt saját magának, módszerének számos követője viszont korántsem érte el az ő nagyságát, legfeljebb testi valójában. Továbbiak a lexikonban és az elkövetkezendő szövetségi gyűléseken.

Végül egy friss hír: az izraeli zászló két gyújtogatója közül az egyik beperelt becsületsértésért, védőügyvédje Grespik László, aki egy másik perben felperesként az ítélet után a bírónkat is feljelentette pszichikai bűnsegédként. Akkor módosítom a fenti hírt: Farkasházy Teddy a Mariahilfer parkolóházában Mimivel menedékjogot kért a virslistől, aki Eörsi Istvánnak is felajánlotta, ha kijelenti, hogy nem Schmidt Mária a legzüllöttebb.

SEJTÉSEK
Lehet, hogy Schmitt Pál a petíciók kiküldése helyett azért a Nyugati előtt várja az egymilliót, mert a Magyar Posta a Keleti előtt várja a százmilliót?
Persze kinek, mindenkinek? Hisz épp az a cél, hogy ne legyen majd akkora a postaköltség. Bár ha az ember nem fizet érte, akkor nem mindegy? Orbán ugyan cáfolta, hogy ez lenne az ok, hiszen a BM-től a címek bármikor beszerezhetők. Már az, hogy ki MSZP- és ki Fidesz-szimpatizáns? Úgy látszik, le vagyok maradva. Bánó mindenesetre megkérdezte a listavezetőtől, hogy miért olyan apró betűkkel van odaírva a végére:
hozzájárulok ahhoz, hogy adataimat a jövőben is felhasználhatják, időkorlátozás nélkül. Mire a neves párbajtőröző szemrebbenés nélkül kijelentette: mert nagyobb betűkkel nem fért rá ki.

TÚLÉLŐSZETT
Alaposan megkurtították a rendőrök fegyverhasználati jogát, így egyre nehezebb lesz a dolguk, szó szerint, hiszen a legkülönbözőbb lőfegyvereken kívül kést, kapát, kaszát, kalapácsot, husángot, baseballütőt is magával kell vinniük, hogy ne vigyék túlzásba a választ. Ha pedig csak visszalőhetnek, ahhoz az is kell, hogy Piedoneként megtanuljanak elugrani a golyók elől. Persze a másik oldal érveit is megértem, a múlt héten például Egercsehiben rálőttek egy motorosra, s kiderült, hogy a golyók a körzeti megbízott fegyveréből származnak, aki nem tett vallomást, de mint egy felettese elmondta: erre nem köteles, különben is elképzelhető, hogy nem ő lőtt, csak kölcsönadta valakinek. Azért ez megnyugtató.

FIZETEK
Bár lelkes olvasója vagyok a lapnak, mégsem tudom, az ötvenedik vagy a hatvanadik résznél tart a Sajtómunkások című sorozat, amiben az És főszerkesztője hosszú évek óta valami hihetetlen magas erkölcsi piedesztálról oktatgatja szinte az egész szakmát. Most viszont megjelent náluk egy kolumnás fizetett hirdetés, alatta a lehető legvékonyabb lénia, majd egy mondat, utána pedig igen tekintélyes aláírók névsora. Pár napon át vele együtt mindenki mást mondott, Kenedi János azt, hogy mindenki tudta, mit ír alá, majd azt, hogy csak az utolsó mondatot, nincs hely az összes variációra. Egy biztos, tíz olvasó közül kilenc azt hitte, Demszky, Rajk, Haraszti és a többi igen neves személyiség Kenedi röpiratát is aláírta, amelynek legszaftosabb mondata persze az volt, hogy Medgyessynek mennie kell. Én persze nem látok olyan magasra, ahová Kovács Zoltán magát helyezte, de nem kéne elrebegnie egy halk sorryt? Úgyse hallja más odafenn! Mert vagy tudta, hogy nem a hosszút, csak a rövidet írták alá, akkor azért, hogy így tördelte. Vagy azért, mert nem tudta, és nem nézett utána. Vagy azért, mert tudta, hogy tudnak róla, csak ilyen körmönfontan hátrálnak majd ki belőle, és ehhez asszisztált. A fenti sorokkal egy dolgot biztosan elérek, két héten belül megint vagy hülye vagy gazember leszek lapja hasábjain.

A PÁRIZSI VÁRTÁN
Kedves Tibor! Évtizedeken át hatalmas háromárbocosoknak világítottál a sötétben, mostanában már egyre gyakoribb a gumimatrac a torony körül, túltáplált, alvó, napozó turistákkal, de azért továbbra is világíts!

MEGATÓTH
Legyen úgy, mint régen vót, süvegelje meg a magyart az az oláh meg a tót!
(Irredenta dal a 20-as évekből)

Engedelmükkel megfordítanám: süvegelje meg a magyar azt az Oláht, sajnos a Tótht már nem hangzik olyan jól. György Pétertől biztosan kapok megint egy strigulát, akkor is leírom, mennyire örülök, hogy Kandech Evelyne, Gáspár László és Oláh Ibolya is a négy közé került. Hallom, miért ne, hiszen ők voltak a legjobbak, akkor pontosítok, hogy oda szavazta őket az ország. Mondom ezt még akkor is, ha a döntőben Tapolca környéke módosabbnak bizonyult, mint a tiszadobi árvaház. Pedig Oláh Ibolya egy kész csoda. Azért kéretik tanulmányozni Janis Joplin és Edith Piaf életét.