Elvitelre lesz
Smuzewitz Ilona
2009. 03. 25. · Hócipő 2009/06
Megvolt az ünnep. Az elején elvittek két embert, mert azt kiabálták, hogy „Gyurcsány, takarodj!”. 2009. március 15-én. Csak mondom.Ez lett a lex tojás első jelentős eredménye. Ünnep, zászlófelvonás, közjogi méltóságok haját borzolja a tavaszi szél, kordon, detektoros motozás, Gyurcsány takarodj, elvitel. Ha transzparens van, azt is viszik.
Azt mondták, hogy „Gyurcsány, takarodj!”. És mi van, ha mást mondanak? Ha azt kiabálják: „Gyurcsány, szeretünk!”, akkor maradhatnak? Kipróbálja ezt egyszer valaki? Túláradó rajongással lehet-e hangoskodni?
Vagy ha körben állnak és zümmögnek, akkor is elviszik őket? Mert a hangos zümmögés megzavarja az ünnep mélységesen mély méltóságát, továbbá sérti a jelenlévőket, illetve ki tudja, milyen következményei lehetnek.
Vagy ha artikulálatlan kiabálásszerűséggel azt hörgik, hogy „Hümmhümm, nyamama!”? Elviszik őket? Mert azt is lehet pont olyan ütemben hörögni, mint azt, hogy „Gyurcsány, takarodj!”
Próbálom úgy érezni, hogy húsz év szabadság után jól alakulnak a dolgok.
Értem én, hogyne. Iszonyúan kellemetlen lehet, hogy a kormányfőt állandóan kifütyülik. Kiáll végignézni a zászlófelvonást, erre a hátsó sorokból azonnal emlékeztetik, hogy nem ártana takarodnia. De nem lehet, hogy ebben egy icipicit ő is benne van?
A főpolgármester pedig tojás-mágnes ruhában jár, ezért kell körülötte kordont felállítani. Mi a megoldás? A tiltás.
A szocialisták a méltóság védelme érdekében tiltanak. Aki ezt nem érti, vigyázzon a szájára. Tudom, hogy ez nem csak a kormányra vonatkozik, és csak a véletlen műve, hogy ellenzéki rendezvényekre nem mennek kormánypártiak azt kiabálni, hogy „Orbán, takarodj!” Ha mennének, őket is vinnék.
És akkor minden rendben?
Akkor ez normális?
Ez a probléma a szocialistákkal. Hogy állandóan javítani akarnak az embereken. Az emberek szertelenek, egyesek kedvesek, mások kedvetlenek, van köztük boldog, meg ellenzéki, hangos, szótlan, büdös, mosolygós, kormánypárti, bunkó, apolitikus, szenvedélyes, zugivó, magányos, bolond. A szocialistáknak mindez tetszik is. Csak abban szeretnének segíteni, hogy egy kicsit mindenki jó is legyen. Úgy, ahogyan a szocialisták a jóságot elképzelik.
A jók például nem fütyülnek állami ünnepségen, nem kiabálják, hogy takarodj. Nem dobálják a drága magyar és az olcsó lengyel tojást. Ha a jóember történetesen nem szereti a kormányt, akkor a véleményét megtartja magának, legfeljebb otthon duzzog az asszonynak, és nem adja át a helyét a buszon.
Nem kell jobb embereket faragni. Törekedni sem kell erre állandóan. Mert nem lehet. Pláne, ha állandóan elviszik őket, mert „Gyurcsány, takarodj!”. Ebből ugyanis nem azt tanulják meg az emberek, hogy zászlófelvonásos-közjogiméltóságos események során tartsák a pofájukat. Lehet, hogy egyesek persze tartják a pofájukat, de nem ez lesz a lényeg.
Hanem az utálat. Utálni lehet azt, ha valakit azért visznek el, mert „Gyurcsány, takarodj!”
Nemcsak hogy nem fogják szeretni, hanem direkt utálják. Ezt csak úgy mondom.
Kölcsönösen kíméljük meg egymást néhány érvtől és felesleges körtől.
Például attól, hogy a bekiabálók zavarják az ünnepelni vágyókat. Ez a kedvencem. A feltételezés, hogy van az emberekben (különösen a jókban) valami hatalmas igény az ünneplésre. Úgy kelnek ünnepnap, hogy azonnal meg akarják hallgatni, mit mond valaki a forradalomról és szabadságharcról, vagy a kiegyezésről, vagy az üzenet aktualitásáról. (Ami önmagában a legjobb: mit üzen az ünnep ma? Azt, hogy hagyjatok békén. Azt sem értem, miért pont azokra bízza az üzenetét az ünnep, akikre. Csak politikus tolmácsolhatja az ünnep üzenetét?)
A nagy odafigyelésben, megérteni akarásban pedig megzavarja őket a „Gyurcsány, takarodj!” Márpedig nekik legalább olyan joguk van meghallgatni az ünnep aktuális üzenetét a polgármestertől, mint azoknak, akik szerint „Gyurcsány, takarodj!”. Ütközik bizony a két jog. Hűha.
Akkor a megoldás nyilván a kiabálók elszállítása.
Akkor senkinek sem lesz kellemetlen.
Teljesen mindegy, mit gondolok arról, hogy „Gyurcsány, takarodj!” (Azt. Másért.)
Azt meg pláne nem gondolom, hogy mindenkit meg kell dobálnunk tojással, ha valamiért nem tetszik. Se tojás, se kő, se benzines palack, se semmi.
De azért a preventív, köznyugalommegőrző elszállíttatás és a dobálás között létezhet átmenet. Mert azt egyáltalán nem látom bizonyítottnak, hogy a „Gyurcsány, takarodj!” következménye feltétlenül a tévé felgyújtása lenne, például. Mert igaz ugyan, hogy a tévét felgyújtók azt is mondták, hogy „Gyurcsány, takarodj!” De nem mindenki gyújtja fel a tévét, aki azt mondja: „Gyurcsány, takarodj!”
Elhiszem, hogy a szocialisták maradék bázisát idegesíti, menynyire népszerűtlenek. De erről nem csak az ellenzék tehet, vagy a világválság. Az is világos, hogy sokan szeretnék, ha rend lenne. Súlyos csönddel járó, fegyelmezett rend, ahol mindenki kussol, aki mást gondol.
De ennek már annyi. Olyan több nem lesz. Nem lesz jobb, ha elviszik az ellentüntetőket. Nem fogjuk jobban elviselni egymást. Nem fogjuk tisztelni egymást. Nem csökkennek az indulataink. Nem lesz jobb az ország attól, hogy elviszik a más véleményen levőket.
Nem mondanám, hogy ez maga a diktatúra. Ez még diktatúrának is kevés. Ez csak kínlódás.
Ettől nem lesz sem több méltóságteljes ünneplés, sem kevesebb „Gyurcsány, takarodj!”
Egyébként gondolni azért még szabad?