Begyűrűzünk Amerikába
Bartus László
2009. 03. 11. · Hócipő 2009/05
A magyar kormány 3,5 millió dollárt költ arra, hogy beszéljenek rólunk Amerikában. Orsós Jakab még bajusznövesztő versenyt is kitalált egy baljóslatú, viharos éjszakán, amikor a Broadway szemétkupacai között sétált, csakhogy megismerjenek bennünket az amerikaiak, mindhiába. New York egyik legdrágább marketingcége irányítja a magyar újságírót Orsós Jakabhoz, és adja meg az interneten is elérhető telefonszámát, de a magyarok ismeretlenségén még ez sem segített. Húsz magyar újságírót repítettek ingyen Amerikába, napidíjjal, sokcsillagos szállodákba, hogy a magyar kulturális évadról elfogulatlan, objektív tudósításokat küldjenek, és abból a magyar sajtót éberen figyelemmel kísérő amerikai közönség értesülhessen a magyarok zsenialitásáról. Nemkülönben hogy a magyar adófizető (aki a havi számláit sem képes fizetni) megtudhassa, ihaj-csuhaj, mire költik a dzsentrik a kevés pénzét, ami még megmaradt.Ekkor jött Barack Obama, aki egyetlen mondatával, egy fillér nélkül híressé tett bennünket. Azt mondta az amerikai elnök, hogy Amerika kimászik a maga okozta válságból, csak az olyan feltörekvő országok bajai, mint amilyenek Magyarországon és Ukrajnában vannak, el ne érjék az amerikai partokat. Azt már mi tesszük hozzá, hogy nyilván azért ne, mert akkor nincs segítség, egy amerikainak az olyan lenne, mint Pearl Harbor. Az elnöki bejelentés óta hatalmas reflektorokkal pásztázzák az Atlanti-óceán vizét, hogy a magyar válságot még az amerikai partok előtt időben feltartóztassák. Nem tudják, hogy már elkéstek, a feltörekvő Magyarország válsága máris elérte a partjaikat, a Fifth Avenue-n száguld, Washingtont fenyegeti, ott áll a Fehér Ház küszöbén. A kulturális évad maga a válság, ez a vírus.
Az amerikaiakat az tévesztette meg, hogy máshonnan várták a támadást. Arra számítottak, hogy a Demokráciaközpont és a Lantos Emberi Jogi Intézet mintájára, az eddigi magyar gyakorlatnak megfelelően, egy Válságkezelő Világközpontot hoznak létre Budapesten, és azzal támadják majd az amerikai partokat. A Demokráciaközpont hivatott például arra, hogy a világ sötétségben tengődő, elmaradott részét tanítsa arra, hogyan kell békésen rendszert váltani és egy jól működő demokráciát felépíteni. Oktatófilmek sokaságát tudjuk bemutatni a titkos tudásra szomjasaknak az égő Budapest romantikus képeivel, az októberi szélben lángoló vízágyúkkal, hídblokádokkal, a rendszerváltást megkérdőjelező rendszerváltókkal, a parlamentből kivonuló ellenzékkel, a Kossuth téren leköpdösött honatyákon át a Magyar Gárda által kontrollált független magyar bíróságokig. Van mit átadni. Ennek negatív hatása azonban viszonylag kicsi, miután Amerikában nem kell békésen rendszert váltani, és a világban is viszonylag kevesen próbálkoznak ezzel.
Ennél már ijesztőbb, hogy a magyar kormány 3 milliárd forinttal támogatja a Kaliforniában éhező Lantos családot, hogy Tom Lantosról elnevezett intézetet alapítson Budapesten, és innen tanítsák a világot az emberi jogok védelmére és tiszteletére. Nincs ugyanis a civilizált világnak még egy helye, ahol az emberi jogok védelme és tisztelete olyan alacsony szinten állna, mint Magyarországon, ahol hétvégenként égő házból rohanó cigánygyerekekre lövöldöznek, s ahol a cigánypecsenye kifejezés lassan új értelmet kap, a szólásszabadság pedig a gyűlöletbeszéddel azonos.
De még ennél is nagyobb veszélyt jelentene számukra egy budapesti székhelyű Válságkezelő Világközpont, ahogy arra Obama elnök is utalt, s amelynek felállítását a miniszterelnök bármelyik pillanatban be is jelentheti. Különösen, ha ez a központ összefogna az Amerikában mostanság divatos Angel Home szervezetekkel, amelyek alig néhány dollárért kínálnak ötleteket, hogyan lehet az Obama-csomag segélyeiből részesedni. Ha figyelembe vesszük, hogy Amerikában egy 300 milliós piacról van szó, és tízből mindig akad egy hülye, aki bárminek bedől, fejenként néhány dollár befizetésével is komoly bevételre lehet szert tenni. Ez ma már kiterjedt ágazatát jelenti az amerikai gazdaságnak, egyelőre jobbak a mutatói, mint az autóiparnak. Az Empire State Buildingre fogadhat bárki, hogy a próbálkozók 95 százaléka olyan, akinek nem jár segély, vagy a segélyre azért van szüksége, mert a körülményein nem akar változtatni. Ez lehetne a közös nevező az Angel Home szervezetek és a magyar Válságkezelő Világközpont között.
Obama bejelentése a magyar válság begyűrűzésének veszélyeiről burkolt célzás is volt arra nézve, hogy a CIA már érzékeli a magyar behatolást a rendszerbe. Hogy amerikaiak kínáljanak megoldásokat a válságra, amit maguk okoztak, és a megoldás a válságot mélyítse, ez magyar modell. Az egykor jól működő amerikai ingatlanpiacon például úgy mondogatták, hogy az ingatlanok az átlagember számára elérhetetlenek, hogy szociálisan igazságtalan a rendszer, mint egy MSZP frakcióülésen (ezt itt úgy mondják: „nekik nem adatik meg az amerikai álom”), amíg meg nem jelentek a különleges „subprime” hitelek, velük együtt pedig a spekulánsok és azok a vevők, akiknek semmi pénzük nem volt, és esélyük sem arra, hogy a hiteleket valaha visszafizessék. Bár így működik az egész magyar állam, ez eddig még csak a Széchenyi-terv. Az egész azóta kezdett tisztán magyar modellé válni, mióta ezek a spekulánsok és pénz nélkül vásárló vevők kapják a segélyeket, nekik engedik el a bankok a tartozásaikat, a hiányzó összeget pedig azok pénzéből fizetik, akik a rosszabb kamatfeltételek mellett is rendesen fizetnek. Ez már tisztán magyar modell, ezt ismerte fel az Obama-adminisztráció.
Védekezni nem könnyű ellene, ez a legfőbb magyar exportcikk, ezt termelte ki a magyar géniusz. A budapesti Válságkezelő Világközpont páratlan tudásanyaggal rendelkezne, az amerikai nyugdíjrendszer például nem ismer minimálnyugdíjat, 62 éves kora előtt a még oly tisztességben megőszült rendőr, postás, vasutas, bányász, labdarúgó, vezérigazgató stb. (itt következik a teljes foglalkoztatási lista) sem mehet nyugdíjba, hogy aztán a nyugdíj mellett még harminc éven át jó erőben dolgozzon feketén. Azért az ötletért külön pénzt is lehetne kérni, hogy a 40 éves korában nyugdíjba helyezett és adót nem fizető fél országnak még egy 13. havi nyugdíjat is adjanak.
A válságról mi mindent tudunk, pontosan ismerjük az odavezető utat, és a válság tartós megőrzésének módját is. Megoldási javaslataink is vannak, melyeknek kizárólag az Európai Unió, az IMF és a Világbank pénztartalékai szabnak határt. A magyar modell működőképességében kételkedőknek elég felvázolni azt a szikár számsort, amely bemutatja, hogy ebből az országból húsz év után még mindig van mit ellopni, vagyis a magyar modell működik.
Vannak akadékoskodók, akik azt mondják: a segélyekkel életben tartják azokat az okokat, ami miatt a válság kialakult, nem kényszerítik változtatásra azokat, akik segélyekből élnek. Lárifári. Ezek egyetlen fillért nem adnának azoknak, akik fedezet nélkül eladósodtak, sem azoknak a kormányoknak, akik mások pénzéből próbálnak jólétet hazudni saját polgáraiknak. Ezekkel a nézetekkel a Válságkezelő Világközpontnak fel kell vennie a harcot. Elég, ha az okvetetlenkedőknek csak annyit mondunk, hogy a Magyar Köztársaság valamennyi kormánya ezt teszi immár húsz éve, anélkül, hogy emiatt bármiféle változtatásra kényszerülne.
Amerikában még nem is hallottak válságról, amikor nálunk már volt. A lakosság húsz éve pontosan úgy viselkedik, mint azok, akik Amerikában egyetlen fillér nélkül vásároltak házakat, és akik válságba kergették az egész világot. Ez a tudás nálunk megvan. A magyar kormány most is a válság tartósításán fáradozik, ezt a megoldást ajánlja, azon dolgozik, hogy újabb segélyeket kapjon.
Az állami szolgáltatások ingyenessége ugyanis emberi jog, amit a hamarosan felállítandó Lantos Intézet védelmez, és ha ezt bárki kétségbe meri vonni, az a rendszerváltás békés jellegét kérdőjelezi meg, és a Demokráciaközponttal gyűlik meg a baja. A magyar modell önfenntartó jellegét az a poltikai gyakorlat biztosítja, miszerint a választásokon csak annak van esélye győzni, aki ezt a szisztémát fenntartja, vagy továbbfejlesztését ígéri. Minden ki van próbálva.
Most már csak az hiányzik, hogy az amerikai Home Angel szervezetek révén Obama segélycsomagjából magyar rászorulók is részesülhessenek. Magyarországon pedig mindenki rászoruló.
Ez a szisztéma lényege.
Ez jelent meg az amerikai partoknál.