Hörrör
Uj Péter
2004. 10. 27. · Hócipő 2004/22
"A horvát filmgyártás mindeddig váratott minket a legutóbbi háború történéseinek és e történések feldolgozásának feldolgozásával. Nos, ez a film sem foglalkozik a kérdéssel, egészen pontosan csak a főszereplő lányának álmaiban találunk a borzalmakra némi utalást, de mivel ez folyamatosan keveredik a Dráva kutyával folytatott pajzán játszadozás és egy műanyagvödör képeivel, A halászok a szelet nézik nem tekinthető karakteres háborús filmnek."(Para-Kovács Imre kritikája A halászok a szelet nézik című, nem létező horvát filmről)
A gyerek épp horrorfilmtrippen van, miután megkapta a szükséges előképzést a megfelelően véres számítógépes játékokból (a GTA Vice Cityben a pillanatok alatt tudja leverni bézbólütővel a békésen közlekedő nyugdíjas járókelőt), és egy képes magazinban elolvasta a horrorfilmtörténetet feldolgozó, kábé kétflekkes, viszont elég sok képpel illusztrált cikket.
Éppen a Shyamalan-féle A falut szeretné megnézni, én meg nem tudom, mennyire tenne jót egy tizenkét éves gyereknek ez a brutálthriller, mindenesetre bemelegítésnek elmentünk megnézni a Már megint újra bérgyilkos a szomszédom visszatér II-t, amiben a nemi identitását elveszíteni látszó Bruce Willis hosszú szőke parókában porszívóz, mint egy Freddy Mercury, Matthew Perry (a Jóbarátok köztből Chandler) pedig fejjel nekimegy minden lehetséges objektumnak. (Ezzel a film fontosabb dramaturgiai elemeit és erényeit föl is soroltuk, aki ezt elolvasta, annak már nem érdemes megnéznie.)
Mindegy. Szóval mondja a gyerek, hogy most szezonja van a horrornak, mert újraforgatták (remékolták) a Texasi láncfűrészest, ami szerinte elég gyönge, és nemrég kijött valami klasszikus zombis is, sőt, mutat a gyerek a moziban egy plakátra, megint van egy új zombis itten, tessék! A temetetlen halott című Mészáros Márta-film plakátjára mutatott. Szemcsés, barna képen akasztófakötél alatt Nagy Imre áll szigorúan. Eddig nem is gondoltam bele, hogy Mészáros Márta a világ legtökéletesebb horrorrendező neve.
Miért nincsen tökös magyar horror, mi? Magyar horror. Már a fölvetés is félelmetes, megáll bennem az ütő. Látatlanban be vagyok szarva. Gyerekkoromban semmilyen filmtől nem féltem annyira, mint a magyar krimiktől, a megtörtént bűnesetek alaján készült, rémisztő és kegyetlen kis tévéjátékoktól, amikben tányérsapkás századosok intézkedtek, és elvetemült svácisapkás-pufajkás szörnyetegek gyilkoltak.
De a legfélelmetesebb persze a Kék fény volt. Soha nem fogom elfelejteni Soós Lajos, a négyszeres gyilkos vérfagyasztó igazolványképét; ha átautózok Vecsésen, még most is mindig eszembe jut, és az a rettegés, amit tíz éves koromban okozott énnekem.
A magyar horror szörnyűbb lenne minden eddiginél. Egy nyolcórás Tarr Béla-belezés? Százhúsz percen át egy szobában, rögzített kamera előtt tipródó zombi Sas Tamástól? Jancsó Miklós diabolikus darabolósgyilkosa, akit Faludy György alakítana, és percek alatt aprítaná miszlikbe Mucsit, Scherert és Lovasi Andrást, teljesen értelmetlenül? Üldözős-melltartós tinihorror a Balaton körül a'la Törökferi Ferenc?
A Móricz Zsigmond-i keménységű magyar rögvalósággal azonban nem kelhet versenyre a könnyű képzelet: lapzártakor érkezett a hír, hogy Leo szerencsét próbálna Hollywoodban. (Korábban a Barátok köztnél próbálkozott, de oda nem sikerült bekerülnie. Kalamár Tamás szerint Hollywoodban nem könnyű karriert csinálni, mert igen nagy a konkurencia.)