A nagy házalakítás

Para-Kovács Imre

2009. 02. 25. · Hócipő 2009/04

Nem a parlament létszámának csökkentéséről lesz szó (bár ahhoz is lenne hozzáfűznivalóm, azonban visszafogom magam), hanem a Viasat3-on futó sorozatról, amely hazájában (Amerikai Egyesült Államok) már az ötödik évadnál tart. Eredeti címe: Extreme Makeover: Home Edition ((http://abc.go.com/primetime/xtremehome), amit tényleg nehéz lefordítani, mert tudni kellene hozzá amerikaiul, és ez nem várható el mindenkitől, de arra kíváncsi lennék, hogy a Nagy házalakítás miképp keletkezett, mivel ennek magyarul sincs semmi értelme. A műsor sem erről szól, mert nem alakítanak át házat, hanem lerombolnak egyet, és felépítenek egy másikat. Ezt hívják építésnek, alakítás pedig az, amikor kicserélik a csempét a konyhában, és eltávolítanak két falat.

Az ötlet egyszerű, a megvalósítás zseniális: keresnek egy családot, amelyik nem megfelelő körülmények között él, becsületes és relatíve szegény, mérlegelik, hogy alkalmas-e amerikai propagandafilmhez, aztán elküldik őket nyaralni, lerombolják a házukat, felépítenek egy nagyobbat és szebbet, berendezik, majd megmutatják a boldog áldozatoknak, akik őrjöngve hitetlenkednek, mellettem pedig a feleségem könnyezik. Teljesen jogosan egyébként, mert megható és professzionális a sorozat, tökéletes szervezés, fullextrás kivitelezés, pontos dramaturgia, tehát semmi cinizmus - a Nagy házalakítás szórakoztató és felemelő.

Magyarországon is sikeres, a műsorvezetőnek saját rajongói oldala van (http://typennington.fan-site.hu/), ahol a felhevült rajongólányok arról fantáziálnak, hogy Ty Penningtont lekötözik, és megtömik Viagrával. Lelkük rajta...

A sorozat egyik lényeges eleme az idő: hét nap alatt kell felhúzni a házat, és nem papírból. Felvonul a szponzorok hada, a sor elején az építkezési vállalat, aztán a Spears, majd a kisebb cégek, mögöttük pedig a helyi közösség önkéntesei tömött sorokban, és mire vége a hétnek, beköltözhető a lak. De tényleg.

Ilyenkor szokott megszólalni egy hang a fejemben, ami erősen emlékeztet a sajátomra, és azt mondja: milyen szép is lenne ez honi kivitelezésben. Mennyi mókával, kacagással járna, ha megvennénk a licencet, és megcsinálnák a Nagy Magyar Házalakítást!

Kezdődne azzal, hogy a csatorna beletolná műsorvezetőnek valamelyik lepusztult és unalomig nyomatott arcát, akit már a saját családja is halálra unt, nem beszélve a nézőkről. Aztán kiválasztanák a segíteni kívánt családot, amelyik véletlenül Hunvald György unokahúgának famíliája lenne, vagy a tévé kereskedelmi igazgatójának elvált felesége, de ez mindegy, nem látszik a képernyőn. Ekkor kezdődne az igazi kaland.

A család elrepül Ciprusra, ahol egy csótányos szálláson szoronganak öten egy szobában, és fizetniük kell az ebédért. Az internetkapcsolat szakadozna, de azért látnák, amint buldózerrel letolják a házukat (mint az eredeti változatban), majd jönne a kivitelező.

Pontosabban: nem jönne, mert közbejött egy pénzes melója, úgyhogy a csatorna igazgatója felhívja az apósának a másod-unokatestvérét, aki állítólag egész jó ács, és rábízná a ház felépítését. A szponzorok azokat az anyagokat sóznák a stábra, amelyeket képtelenség eladni, az alap megroggyan, a falak görbék, a munkások káromkodnak és részegek. A közösség tagjai reggelre felgyújtanák a szerkezetet, mert hogy a rohadt életbe létezhet olyan, hogy nekik nem épít házat a büdös kommunista tévé, másoknak meg igen. Reggel feljelentenék az építőket, a családot és a tévécsatornát.

A ház már építés közben beázna, a használt bútorok enyhe penésszel érkeznének, és a villanyszerelő csak a vakolás után futna be, enyhén spiccesen. Kivési a falakat, lehülyézi a kőművest, majd elmegy, de a lámpák nem világítanak. Ekkor jön a vízvezeték-szerelő, megint kivési a falakat, lehülyézi a kőművest, a villanyszerelőt, a postást és a kormányt, majd elmegy, de a csapokból nem folyik a víz. A festők lehülyézik a villanyszerelőt, a kőművest, a vízvezeték-szerelőt, majd az uszályok festésére használt algazöld anyaggal lekenik a hullámos falakat.

A tetőt ki kell cserélni, de mindegy, mert a családot úgysem hozza haza az utazási iroda Ciprusról, nem baj tehát, hogy már három hete tart az építkezés. A kivitelező levonul, mert megsértődött, nem kapott elég pénzt, és nem lophatta haza az anyag felét. Ekkor a csapat elmegy vásárolni a közeli nagyáruházba, ahol éppen leltár van, de azért kapnak tizenkétezer műanyag poharat, de ezért a műsorban hat percen keresztül kell mutatni a Gój Közértesek emblémáját. A műanyag poharakból szekrénysort olvasztanak, aztán befut a család, kiszállnak a limuzinból, és egy busz takarásában találkoznak a műsorvezetővel, aki elfelejtette a nevüket, ilyeténképpen kínosan nem szólítja meg egyiküket sem. Egyébként válnak, szétrobbantotta a házasságot a ciprusi fogolytábor, az egyik gyerek drogos lett, a másik teherbe esett, a harmadik meg... csessze meg, hová lett a harmadik?! A mamának ráadásul van valami ronda kiütése, amitől úgy néz ki, mint egy brokkoli. Nagyjából mindenki sír, csak az apa káromkodik folyamatosan.

Menjen a busz! - kiáltja a stáb, a család és a visszaszivárgott részeg villanyszerelő, de a busz lerohadt, és nem tud elmenni, ezért finoman eltolják.

Amikor az idegbeteg családtagok megpillantják a házukat, először elnémulnak, majd egy rozsdás sárhányóval verni kezdik a műsorvezető bamba arcát. A látvány tényleg frenetikus: az eredeti kétszintes, háromszáz négyzetméteres családi lak helyén egy fáskamrának is nehezen anyakönyvezhető bódé dülöngél, ami gyanúsan füstöl. A drogos gyerek a földre veti magát, és habzani kezd a szája, anya elájul, apa pedig a kamerához fordul, és szólásra nyitja a száját.

Ekkor jön a reklámblokk.