Tanulni, tanulni, tanulni
Váncsa István
2019. 10. 24. · Hócipő 2019/22
Mit tudunk a kipcsakokról? Tegye a szívére a kezét a nyájas olvasó, a kipcsakokról semmit se tudunk. Szégyen ez? Nagy szégyen, égbe kiáltó gyalázat.Viszont lemosható, ha a körülmények akként alakulnak, de hogyan is alakulhatnának másképp.
Lezajlott az önkormányzati választás, avval az eredménnyel, amivel, ettől gazdánk elméjében valami nagyon összekompolyodott. Ilyenkor az ember hajlamos arra, hogy felfoghatatlan zagyvaságokat hordjon össze minden különösebb ok nélkül, mint gazdánk Bakuban, a Türk Tanács VII. csúcstalálkozóján, ahol normális európai politikus nemigen fordul elő.
Őrült beszéd, őrült beszéd, de nincs benne rendszer, mondaná Polonius, és igaza volna.
Ne feledjük viszont, hogy Belső-Ázsia népei, akik közé mi is tartozunk, önkívületi állapotba esett sámánok rikoltozásából olvasták ki a jövőt, nálunk pedig a sámán pozícióját is a törzsfőnök, vagyis gazdánk tölti be. Időnként rikoltozik. Bakui megnyilatkozása a kipcsakok körül forgott, ráébresztve evvel az ország népét, hogy keleti retyerutyánkat illetően általában, és ezen belül kipcsak-ügyekben különösképp mennyire tájékozatlanok vagyunk. Ha nem volnánk azok, akkor például Kunhalmi Ágnest Kipcsakhalmi Ágnesnek hívnák, szülőfaluját Kiskipcsakmajsának, Ady a Hortobágy poétáját kipcsakfajta, nagyszemű legényben ismerte volna fel, a vak komondorról pedig tudtuk volna, hogy az egy kiváló kipcsak pásztoreb.
A megoldás tehát tanulni, tanulni, tanulni. Hogy hol, az nem kérdés, Lezsák népfőiskoláján. A népfőiskola arra való, hogy a népet pallérozza, Lezsák népfőiskolája pedig fel van szerelve mindazon anyagi és szellemi javakkal, melyeknek hiányában a nép kupálása el se gondolható. Lovarda, tornacsarnok, sportpálya, termálfürdő, kemping, szálloda, minden megvan. Nem úgy, mint bizonyos nyugat-európai országokban, amelyek nagyra vannak a kifinomultságukkal, de ha jól megnézzük, a p(...)ban sincsenek. Van Oxfordban termálfürdő? Nyájas olvasónk most össze fog omlani. Még kocsma sincs, illetve van, de mire a vándor az elsőt megtalálja, addigra szomjan pusztul. Aztán csodálkozunk, hogy a brit ifjúság a nyári szüneteket a budapesti bulinegyedben abszolválja, és ott minden éjjel a klinikai halál peremvidékéig issza le magát.
Lezsák népfőiskolája persze nemcsak a lakiteleki Bacchusnak, a Csillagnak, a Víg Bakternek és a többi hasonló kultúrintézménynek köszönhetően jár messze az oxfordi egyetem és a további hasonlók előtt, hanem mert Lakitelken az oktatást komolyan veszik. Nem csoda hát, ha az állam ebbe az intézménybe billencsekkel hordatja a közpénzt, persze nem ok nélkül. Gazdánk ismeretes módon arról ábrándozik, hogy a fővárosban működő univerzitásokat egyetlen budapesti egyetemmé vonja össze, abból pedig logikusan következik, hogy a vidékieket össze kell vonni egy másikká. Be kell olvasztani őket Lezsák népfőiskolájába, és annyi. Jobb nem is történhet velük.
Vegyük észre továbbá, hogy gazdánk egy magyar vezetésű, hatalmas eurázsiai birodalom kialakításában gondolkodik, ha ugyanis nem abban gondolkodna, akkor végképp semmi veleje nem volna annak, amit csinál. A keleti diktátorokkal való smúzolás még neki se okozhat akkora örömet, hogy azért rendszeresen elutazzon az isten háta mögé, és ott olyan figurák társaságában időzzön, akikkel normális ember egy légtérben nem bírna megmaradni. Kivéve, ha lelki szemei előtt Nagy Sándor egykori birodalmának diplomáciai eszközökkel (Szijjártó Péter) újjávarázsolt és az eredetinél sokkal hatalmasabb utóda lebeg. Ily grandiózus cél eléréséhez viszont nemzetünk egészének tökéletessé kell válnia, a tudományos életnek, az oktatásnak és kivált a felsőoktatásnak pedig mindenekelőtt. A CEU kiakolbólításával és az akadémia szétzavarásával a döntő lépéseket már megtettük, de a nagyja még hátra van.
Valójában ez a folyamat már el is kezdődött, csak nem vettük észre. Lezsák népfőiskolája 2013-ban indította el a Keleti Nyitás Kollégiuma (KNYK) elnevezésű képzést, az mindösszesen nyolc hétvégi foglalkozás keretében nyújt olyan ismeretanyagot, „amely révén a hallgatók képessé válnak a Keleti Nyitás stratégia megvalósulásának hathatós támogatására”.
Nincs a világon még egy tanintézet, amelyik ezt a feladatot elvállalná, Lezsák viszont egy pillanatig sem habozott. Tehette, hiszen olyan előadók álltak rendelkezésére, mint az azeri, a belarusz és az orosz nagykövet, a Kurultaj főszervezője, továbbá Bíró Zoltán, Eőry Ajándok, Obrusánszky Borbála és még sokan mások. Az ő segítségükkel mostanra nyilván kinevelte azt a szakembergárdát, amely igény esetén fél év alatt levajazza, hogy Ázsia népei egy emberként gazdánk kebelére boruljanak.
Ehhez már csak az kell, hogy Lezsák főiskolája további tízmilliárdokat kaphasson, de ne aggódjunk, az erről szóló 1593/2019. (X. 16.) számú kormányrendelet a múlt héten már meg is jelent. Evvel persze nem azt akarjuk állítani, hogy Magyarország határait három óceán fogja mosni hamarosan, bár, ami azt illeti, mért ne moshatná. Ez irányban további segítséget nyújt Erdoğan kedvenc tanintézete, a Maarif Általános Iskola és Gimnázium, amely egy árnyas budai kerületben fogja magas színvonalú iszlám hitoktatásban és esetleg katonai alapkiképzésben részesíteni azokat a gyermekeket, akiknek a szülei erre vágynak.
Ami pedig a kun-kipcsak ügyeket illeti, egyik nagybátyámat Kun Sándornak hívták, a háború előtt csődörös huszár volt, csodáltam őt emiatt. A csődörös huszár kifejezéssel évtizedekkel később Molnár Géza egyik novellájában találkoztam újra. Őrmester az újonchoz: „hogy tartja azt a puskát […], fogja meg rendesen, ne úgy, mint csődörös huszár a ló faszát!” Ekkor tudtam meg, hogy a csődörös huszár a lószex szakértője, fedeztetéskor neki kell a roppant hímtagot a megfelelő irányba igazítania.
Lófaszigazgatónak mondták tömörebben.
Kun (Kipcsak) Sándor megelőzte a korát. Ha később születik, az ő szakmai múltjával most oktatási államtitkár is lehetne akár.