A forradalom érdeklődés hiányában elmaradt

Buzsik Zsolt

2009. 03. 16.

Volt-e forradalom, vagy legalább forradalmi hangulat az idei március 15-én? - kérdeztük a ma már történelminek számító MTV-ostromot annak idején rendkívül visszafogottan és objektíven végigközvetítő Császár Attilától. Vele, a 2006-os szeptemberi forradalom tudósítójával követtük nyomon az ünnepi eseményeket.

Hócipő: A Kossuth téri zászlófelvonáson nem volt olyan érzése, mintha a forradalom előszele borzolta volna kissé össze a nemzeti lobogót?

Császár Attila: De volt! Két fiatalember, aki a miniszterelnök távozását követelte, majdnem kirobbantotta a forradalmat, de őket először két idős hölgy terrorizálta, majd a matrónák erősítést kaptak a karhatalomtól is. Aztán vártam, hogy a köztársasági elnök nem ad engedélyt az ünnepi lobogó felvonására, de azt kell mondanom, csalódtam. Szóval, viszonylag békésen zajlott le az ünnepség, pedig Gyurcsány Ferenc is a 161 évvel ezelőtti forradalomhoz hasonlította a világgazdaság jelenlegi állapotát, igaz csak a határon túli magyarságnak küldött üzenetében. Talán ez lehetett a baj.

Hócipő: A Nemzeti Múzeumnál mit érzett?

Császár Attila: Úgy éreztem, nagyon közel lehet a forradalom, mert ennyi civil ruhás nyomozót már rég láttam elvegyülve az ünneplők között, és reméltem, hogy az egyenruhás rendőrök sem a tilosban parkolókat lesik a kapualjakból. Aztán rendben kezdetét vette az ünnepi műsor, úgyhogy láttam, itt már semmi sem lesz a forradalomból, elindultam hát a Hazatérés templomához.

Hócipő: Találkozott forradalmárokkal út közben?

Császár Attila: Nem, de nagyot dobbant a szívem, amikor a zsebrádiómban meghallottam, hogy Kósa Lajos szerint forradalmat kell csinálni. Már indultam volna Debrecenbe, csak sajnos utána hozzátette, hogy nem olyan forradalomra gondol. De nem volt sok idő a forradalomértelmezésekre, mert a Hazatérés templománál tojásokat osztottak szét az ünneplők közt, és én ekkor már lemondóan legyintettem, mert a tojásokért fizetni kellett, az emberek pedig nem kapkodtak értük.

Hócipő: De a Március 15-e téren már volt némi forradalmi hangulat?

Császár Attila: Igen, ott szintén hatalmas rendőri készültséget tapasztaltam, és feszült hangulat uralkodott, tehát volt némi remény a forradalom kirobbanására, viszont a kordonokat olyan messze állították fel, hogy szinte semmi esélye sem volt a forradalmi ifjaknak, akik így is bátran hangot adtak a nemtetszésüknek.

Hócipő: Ott volt a gárdaavatáson is?

Császár Attila: Igen, de semmi, semmi, semmi. Itt tudtam meg, hogy Budaházyt ismét hatástalanították, és a Parlamentben a díjátadásokon mindenki mindenkivel kezet fogott. Le voltam taglózva, ráadásul a Dísz térre is későn értem, lemaradtam a beszédekről, így csak később tudtam meg, hogy Orbán Viktor szerint a hatalom golyózáporban tartja önbecsülésünket, és hogy döntenünk kell: a tegnap rabjai, vagy a holnap szabadjai akarunk-e lenni.

Hócipő: Akkor már csak a Deák téri Jobbik-rendezvényben lehetett minden forradalmi reménye.

Császár Attila: Őszinte legyek? Itt már feladtam a reményt. Amikor abban nyilvánul meg a forradalmi szellem, hogy Győzike neve hallatán füttykoncertbe kezdenek, akkor egy magamfajta forradalmi tudósító szárnyaszegetté válik. Toroczkait is előállították, a Bazilikától is elszállingóztak a tüntetők, ráadásul sehol egy töltényhüvely vagy egy kis könnygáz.

Hócipő: Ne keseredjen el, holnap is lesz nap, hátha kitör a forradalom.

Császár Attila: Itt már nem. Én szeretem Magyarországot, de úgy érzem, el kell mennem innen.

Hócipő: Hová menne?

Császár Attila: Madagaszkárra, ott az ellenzék vezére most adott az államfőnek négy órás ultimátumot a távozásra.