Párhuzamos
Verebes István
2004. 09. 29. · Hócipő 2004/20
Az alkony...! Nincs nap, hogy ne tűnne fel.Nem érdekel, hogy az MSZP-kongresszuson ki szavazott Kiss Péterre s hogy ki Gyurcsányra...! S hogy emiatt, vagy amiatt ki üti meg a bokáját, vagy ki élvez előnyt a jövőben...!
A völgy, ahová a teraszról lelátok, még kétszer nem volt azonos színű, azonos fényű, azonos árnyalatú.
Unom már, hogy mikor mit mond Demeter Ervin, amikor nem mond semmit.
A mélységes csend a természet méltóságát méltatja. A felhők mikor egységes, mikor drámai elrendeződésének gomolygása az adott pillanatban észrevehetetlen. Látszólag mozdulatlan az égbolt, miközben ha időt szánok rá, hogy figyeljem, észlelhetően tolul, kavarog, áramlik, halad benne minden, és körülötte is.
Hidegen hagy, hogy maradnak-e a miniszterek, vagy mennek, hogy Lamperth Mónika, de lehet, hogy Toller, meg Csillag István, és Burány vagy Szekeres...!
Az enyhe szellő barátságosan hírli: alattam forog a Föld, s anélkül, hogy bármit kellene tennem, magam is része vagyok az egyetemesnek.
Érdektelen számomra, hogy Orbán Viktor otthon hagyja-e az útlevelét, hogy odaér-e a templomavatásra, s ha odaér, akkor azt Kovács Lászlónak köszönheti-e azt, vagy valaki másnak...!
A minap betévedt a kertbe egy őzsuta, és amikor észrevette, hogy nézem, ki akart szaladni, de nem találta a helyet, ahol bejött. Körbe-körberohangált, hirtelen azt se tudta, hol van, szabadságát féltve menekült a semmitől...! Visszamentem a teraszról a lakásba, hogy ne zavarjam. Öt perc múlva már nem volt sehol, nyilván végre megtalálta a rést, amin keresztül elszabadulhatott.
Nem érdekel a "lakiteleki munkacsoport" szarkeverése, teljesen mindegy számomra, hogy Herényi-e a frakcióvezető vagy Font Sándor, nem izgatom magam sem Dávid Ibolyáért, sem Balsaiért, se Lezsákért...! A lombok kerekedéseiben a zöld szín ezernyi tónusa lenyűgöz. A feketébe hajló zöld komorsága, a bágyadó napsugártól megsúrolt sárgászöld tikkadtsága, a zenit kékjétől égő világoszöld pompája, a milliónyi falevéltől megszámlálhatatlanul sok domború, homorú, monokróm folt egysége s egyszersmind tarkasága...!
Unom Áder János dölyfös mosolyát, hogy bármit mond, ugyanúgy mondja, hogy bármit mond, lényegét tekintve ugyanazt mondja, hogy bármit mond, mindig kiderül: ugyanaz a célja vele.
Nálunk tapintatosak még a madarak is. A völgy fái közé még sosem tolakodott be rikoltozó varjú, még sosem hallottam monoton, irritálóan azonos ritmusú zsivajgását a kakukknak, errefelé csak rigók fütyörésznek csöndesen és kedvesen, mint akik élvezik a létezés örömét, s mint akik számára ezenkívül minden más mellékes is volna.
Érdektelen számomra, hogy Demszky Gábor miképp indokol, amikor Horvátország-beli nyaralójának költségeiről, egyébkénti kiadásairól beszél, hogy mennyi a fizetése, hogy abból mennyit vonnak le, hogy abból mennyit fizet tartásdíjakra, és hogy külön költségvetésben él-e negyedik feleségétől, vagy sem. Nem hoz lázba a Weklernek, és családjának juttatott vissza nem térítendő több százmilliós támogatás sem...!
Ágnesnek volt igaza, amikor öt évvel ezelőtt elültette a löszfalra a borostyánunkat, ami azóta beborítja körben a kert meredekebb részeit teljesen, a ház hátába telepített rózsák is dúsan virulnak, a nap minden percében illatot, szépséget és ünnepélyességet árasztanak.
Nem foglalkozom a "Demokrata" című kiadvány jubileumi fiesztájával, érdektelen számomra, hogy Pokorni odament, meg hogy mit beszélt, fel nem csigáz, hogy a kiadványban publikálók mennyire "Fidesz közeliek", és hogy a Fidesz mennyire "Demokrata" közeli...! Simon Frigyes szomszédommal nemes vörösbort kortyolgatva bámulunk a dombtetők felé. Ő elmondja, mit nem engedett belekotyvasztani a marhapörköltbe, mert Zalában az olyan nem megy, és amíg ő a séf, addig ragaszkodik elveihez, én meg arról mesélek neki, hogy Pőthe Pista már most olyan jól játssza Hatzfeldet, a gyáva alkancellárt a "II. József"-ben, ami miatt a nézőtéren többször is hangosan felröhögtem.
Nem foglalkozom a bankok, a brókercégek nyereségadójával, nem izgat föl, hogy a jövő évi költségvetés ide-oda szabdalása mennyiben teszi esélyesebbé a kormánypártokat a 2006-os választások megnyerésére, át nem érzem a tőzsdei árfolyamok csökkenését vagy emelkedését, érdektelen számomra, hogy Járai Zsigmond mit akar, és azt hogyan akarja, hogyan nem akarja, miért akarja, miért nem akarja...!
Amikor megérkezik kisfiam az iskolából, odafut hozzám, illatos fejét a mellkasomra szorítja, átölelem, megcsókolom, és máris van miért élveznem összes hátralévő napomnak minden percét.
Távol tartom magamtól az elkövetkezendő két év várható küzdelmeit, nem csigáz fel, hogy mit üzen Gyurcsány Orbánnak vagy Orbán Gyurcsánynak, hogy melyik alkalmasabb vagy alkalmatlanabb miniszterelnöknek, hogy Kulcsár Attila több MSZP-st vagy több fideszest köp-e be, hogy hány főt építenek le az államigazgatásból s azokon mennyit lehet megtakarítani, hogy hány polgári kör alakul Szabolcsban, hogy Hiller vagy Jánosi lesz-e a pártelnök, hogy miket hord össze Lovas István meg Bayer Zsolt, hogy az újraszerveződött Hungarista Szövetség be van-e jegyezve vagy nincs, hogy Diána elmebeteg-e vagy csak megbaszatlan, hogy Zoltai Gusztáv bocsánatot kér-e Mónus Árontól, hogy csökkentik-e a honvédelmi kiadásokat vagy növelik...!
Ősz van. Épp John Lukacsnak "EGY EREDENDŐ BŰNÖS VALLOMÁSAI" című könyvét olvasom. Letehetetlen.