Micsoda pech

Farkasházy Tivadar

2019. 08. 14. · Hócipő 2019/17

Amikor mind a négy kupacsapat túljutott az első fordulón, éreztem, hogy baj lesz, mert jön a második. Méghozzá jóval nehezebb ellenfelekkel. A Fradi a máltai La Valettát kapta, hatezer lakos, tehát nagyobb, mint Szárszó, és a meccsre is kijöttek vagy ötszázan, szerencsére többen Pestről, s bár a visszavágón a hazaiak vezettek, és egy gólra voltak a továbbjutástól, de sikerült a bravúr Tökmagnak, s kiegyenlített, legalábbis így hívja az unokám. A fekete fiú igazából Tokmac Nguen, és norvég. 1961-ben az Újpest a Floriana ellen játszott a Népstadionban, 10:2 lett, előtte az MTK–Strasbourg is, 24 gólt láttam egy háromforintos diákjeggyel.

A Honvédnak két meccsen se sikerült gólt rúgnia a négyszeres bajnok Universitatea Craiovának, igaz, a románoknak se, sőt, mi álltunk továbbjutásra, mert a hosszabbítás utolsó percében hanggránát robbant a bíró mellett, aki ettől megsüketült, s úgy volt, hogy vége. Ám 40 percnyi szünet után a tartalék bíró beugrott, és büntetőkkel kiestünk, mert az UEFA úgy vélte, csupán szórakozott, helyi egyetemi tanárok robbantottak, csak bunkónak voltak öltözve, és ilyeneket ordibáltak: a döglött magyar a jó magyar. A két gránátost egy évre tiltották ki, ha a bíró örökre megsüketül, akkor talán másfélre is.

A Loki szenvedett a Torino ellen, 0:3 kinn, 1:4 itthon, de még ekkor se adtam fel, eszembe jutott az 1962-es MTK–Valencia, akkor is 3:0-ra kaptunk ki ott, a visszavágón pedig 7:3-ra vezettek, a Népstadion első sorában szomorkodtam, amikor a hűvös tavaszi éjszakában egy félmeztelen dagadt pasas az ingét lóbálva ezt kiabálta mellettem: – Nyugalom! Már csak nyolc gólt kell rúgnotok!

Az a csapat képes is lett volna rá, Sipos, Bödör, Szimcsák, Nagy Pista, Sándor Csikar, és mivel Vásári Városok Kupája volt, vendégként a Vasasból Machos és Farkas.

Most hét is elég lett volna, de nem sikerült, talán ha minden kapukirúgás bemegy, mert kis hazánkban már az első passz is egy elég bizonytalan projekt, pláne a második. Azért örömmel olvastam a Magyar Nemzetben az 1:7 után, hogy a Debrecennek nem kell szégyenkeznie.

Igaz, a MOL Fehérvár is kiesett, mivel az itthoni 1:0 után Vaduzban 2:0-ra kikaptak úgy, hogy a 78. percben rúgtak először kapura. A 108. percben kiállítottak egy liechtensteinit, mire a Nemzeti Sport tudósítója megjegyezte: Vaduz, vadúsz? Így utána öt gólhelyzetünk is akadt, de az magyar csatárnak kevés. Mert Orbán tusványosi beszéde után minden légiós a miénk, miként a gól is, ami ezúttal sci-fi volt. Pedig az M4 riportere az ötödik után így fohászkodott: a Fehérvár rászolgált a gólra! De előtte tárgyilagosan elismerte: a liechtensteini sajtó is megírta, hogy van esélyük a továbbjutásra. Még jó, hogy nem birodalmi sajtót mondott. A második gólnál a kamera hat örvendező liechtensteinit mutat, a sajtó se lehet sokkal több. A magyar sportsajtó zászlóshajója, Szöllősi futballnagykövet úr orgánuma a liechtensteini edzőt idézi: Nem láttam még olyan sznob csapatot, mint a Fehérvár. Magyar kollégája (A tusványosi beszéd óta Nikolics is a miénk) hozzáteszi: Az biztos, hogy valamit tennünk kell.

A másik Nikolics tett is, mert Chicagóban gólt rúgott. Ő itthon 2014-ben és 2015-ben, Lengyelben 2016-ban, Amerikában 2017-ben lett gólkirály, ráadásul felvette a magyar állampolgárságot, mire néha leültették a válogatott kispadjára, amiért alkalmanként 15 ezer kilométert utazott. Az egyik Nikolics többese arra utalhat, hogy a tusványosi beszéd óta a vereséget is szét kell majd porciózni tízmillió részre. Én is így vélem, mert ez a Kaposvár ellen kevés lesz. Talán több pénzt kéne nekik adni. Az országnak pedig edzésbe állni, holott még Petrjakot is elcsábították a Fraditól. Igaz, Orbán Tusványoson csak azt mondta, hogy az illiberális vagy nemzeti rendszerben az elismerésre méltó teljesítmény nem magánügy. De lehet, hogy ami a liberálisoknál negatívum, az a nemzeti illiberális rendszerben pozitívum! Elvégre a futballtörténelemben először mi juttattunk harmadik körbe egy liechtensteini csapatot.

Szegény Bicskei Berci barátom az újpesti 0:4-be belebetegedett 2006-ban ellenük, meg se érte, mire kiderült, hogy fogadási csalás lehetett. Már nem kell hozzá, de nem értem a mocskolódó ellenzéki sajtót, akik elmarasztalják a Fehérvárt, amikor az új stadionjuk füvét megtámadta egy Soros-baktérium, így nem lehetett ott játszani. Liechtensteint pedig nem szabad lebecsülni, Monaco még kisebb, mégis játszott már BL-döntőt 2003-ban. Igaz, Vaduznak nincs annyi lakosa, mint Valettának, csak 5400, és abból kinn szurkoltak legalább kétszázan! Viszont ott van a kormány, kétszintes villa, láttam kiírva, hogy Belügyminisztérium: 1. emelet 4.

Bajnokság sincs, ezért a Vaduz a svájci másodosztályban hajt, tavaly tíz közül hatodik, három ponttal előzve a Schaffhausent, amely egy igen híres óra. A hercegségnek meg majdnem 38 ezer lakosa van, mint Bajának, Ceglédnek vagy Dunakeszinek. De a bajnokság helyett ott van nekik a Liechtenstein Kupa, hét csapat indul, mert nincs több és kilenc utánpótlás. A Vaduz az elmúlt 69 évben 46-szor nyerte meg, tehát pont a kétharmadát, mint Orbán szokta a választásokat, így jelenleg ez a két legsikeresebb formáció Európában. Gigászi küzdelmükből – hiszen Vitya a mi fiainkért köpködi hetente Pali exelnök fejére a szotyit – most ők kerültek ki győztesen, de a Fehérvár ne csüggedjen, egy újabb névváltozás simán feledteti ezt a másfél órát, és a Rákóczi elleni siker után bizonyára tovább dől a lé. (Azért a Kaposvár Rákóczi, mert M. Lőrinc még nem vette meg az FC Rodostót.)

Sajnos a gázos Eszéke is kiesett Szófiában, pedig most Kleinheisler is ott magyar, s a Dunaszerdahely is Athénban, a Sportban utóbbi is magyar kupacsapat, mert ez lehet a menekülő útvonal, nem hiába fektet tízmilliárdokat a pénzünkből Viktor és Lőrinc Eszéktől Csíkszeredáig, mert a trianoni határokat Masaryk, Wilson és Clémenceau meg is átkozta, így azon belül egyszerűen nem megy, még a sok drága fekete magyarnak se.