Jézus ökölbe szorított keze vagyok

Para-Kovács Imre

2019. 09. 25. · Hócipő 2019/20

Az az univerzum, ami az egykori Bibó-kollégisták, üzletfeleik, szolgáik és időközben becsatlakozott cinkosaik fejében kereszténydemokrácia néven fut, és a bohócmédia lihegő lelkesedésének következtében hamarosan beteríti a magyar glóbuszt, az az univerzum nem létezik.

Mint amikor a gyerek behunyja a szemét és azt üvölti, hogy láthatatlan, úgy lesz saját pszichózisának rabja mindenki a hatalom közelében, Kövér Lászlótól és Orbán Viktortól kezdve a legutolsó senkiig. Lehunyják a szemüket és azt óbégatják, hogy ők most keresztények, a tömeg pedig velük óbégat, hogy oh igen, mi is keresztények vagyunk, ez a kollektív vakság, ez a nagy sötétség, amit együtt látunk, amikor nem látunk semmit, ez a kereszténység, az igazi kereszténység, a nemzeti magyar kereszténység, és aki nem üvölt velünk, aki nem fogja be a szemét, az hitetlen áruló.

600 gyermek imádkozott az ország vezetőiért a Parlamentben Soltész Miklós államtitkárral közösen, Csaba atya és Sebastian atya vezetésével. Kövér László augusztus végén kifejtette, hogy a lelkészek és a plébánosok felelőssége, hogy a hívek megfelelő irányba szavazzanak, és a lelkészek, plébánosok nem küldték el ugyanazzal a lendülettel a bánatos messzeségbe, hanem szervilisen kuncogtak, majd minden bizonnyal elindultak a dolgukra, ami pedig az, hogy a hívek a megfelelő pártokra szavazzanak a választáson, mert Jézus igéje várhat, Kövér László viszont itt van, és türelmetlen.

Ez így a magyar kereszténydemokrácia, a neofita Kövér blaszfém gyakorlati bibliaértelmezésével, a heherésző egyházfőkkel, a KDNP alulmúlhatatlan elnökével, a némán tűrő, nem létező istennel és sok befogott szemű, óbégató magyarral, akik üdvözült mosollyal tántorognak az emésztőgödör felé. Magyarország a hely, ahol a pápa nem elég keresztény, de a takonygerincű zugpublicista igen.

600 gyerek imádkozik a nemzetért, a kereszténységért és az ország vezetőiért, és ha már úgyis ilyen szépen összegyűltek, fegyverezzük fel őket, és irány a Szentföld! Arrafelé mostanában igen sok a probléma, vigyük el nekik a keresztény szabadságot, tanítsuk meg nekik a kereszténydemokráciát, fojtsuk el csírájukban a migránsokat!

Becsicskul ezeknek mindenki, újságíró, közgazdász, pap, rockzenész és közmunkás, de az utóbbin legalább bátran számonkérjük, hogy miért nem áll ellent, miért nem lép fel az őt megnyomorító rendszer ellen, miért nem buktatja meg a Fideszt, miért gazsulál a helyi párttitkárnak, miért szolgál fogcsikorgatva, miért nem tépi össze a minimálbér felét ha kitevő közmunkabérét, és vágja a megszeppent oligarcha arcába, amit mi persze rögvest megtennénk a helyében, ha a helyében lennénk, de mi persze nem vagyunk a helyében. – Szerencsére! – sóhajtunk fel, amikor nem hallja senki.

A politikus felveszi a bérét, megnyugszik, ha doktor Kövér nem vont le semmit az adott hónapban esetleges ellenzéki tevékenységért, aztán beül a tévéstúdióba, ahol már a segge alakjához igazodott a szék, és elmondja, hogy ez bizony így tarthatatlan, azonnali változásra lenne szükség, és a jövő hónapban, de legkésőbb tavasszal a norvég környezetvédelmi államtitkárhoz fordul, hogy váltsa le Orbán Viktort. Ha ez esetleg nem jön össze, akkor hajlandó a végsőkig elmenni, levelet ír a belga miniszterelnöknek, és létrehoz egy Facebook-csoportot, ahová mindenki feltöltheti a fényképét, amint éppen nem szereti a Fideszt.

Európa szedett-vedett fasisztái a magyar miniszterelnök cipőjére térdelnek, a magyar miniszterelnök Vlagyimir Putyin cipőjére térdel, Vlagyimir Putyin pedig unottan üzemelteti tovább a bolygó legnagyobb börtönét, amit Oroszországnak hívnak, és attól boldog, hogy nem kell senkinek a cipőjére térdelnie.

Kína vasutat épít a Holdra magyar kölcsönből, a Coca-Cola nem reklámozza magát többé a térségben melegekkel, és biztos, ami biztos, kerekesszékesekkel, független civilekkel, filozófusokkal, menekültekkel és környezetvédőkkel sem, mert akkor a magyar kormány megharagszik, és ha a magyar kormány megharagszik, akkor az univerzum kényes egyensúlya megbomolhat, mert a magyar kormány befogott szemmel éppen azt üvölti, hogy ez a kereszténység, és ilyenkor semmiképpen sem szabad kizökkenteni. Lábujjhegyen lopakodik a világ erre hajlamos része, mert Európa-alsón néhány magából kivetkőzött dilettáns vidéki focitudós azt találta ki, hogy kereszténydemokráciát épít, és markos ápolók helyett küldöttségek jönnek, európai bölcsek, tényfeltáró bizottságok, hogy közelebbről is megnézzék azt, ami távolabbról is pontosan látszik.

A klerikálfasiszta skanzenország örök kitörés napját, miközben a szellemi nyomortanya üzemeltetői átlopják magukat és unokáikat is a jövőbe, ami egyébként úgy rettenetes, ahogy van, és semmit sem látok, amitől jobb lehetne.

Az ember, aki lélekben 15 millió közmunkás miniszterelnöke, a karmelita kolostor erkélyéről tartja távol átható tekintetével a láthatatlan migránsokat, az ellenzék pedig egymást tapossa el, hogy színe elé járulhasson és kijelentse, nincs a világegyetemben nagyszerűbb dolog, mint a határon húzódó kerítés, ami nem csak a magyar nagyszerűség ragyogó emlékműve, de egyben a kereszténydemokrata jövő kapuja is, ami látszólag elválaszt, de a valóságban összeköt.

A hegyre épült város mögött lemegy a nap. Nem úgy, mint egy átlagos estén, hanem ezúttal nagyon. Lemegy, és nem jön fel addig, amíg úgy nem tartja kedve, egy hosszú-hosszú éjszaka következik most, amit alig néhányan vesznek észre, mert a többség már rég befogta a szemét és óbégat, hogy milyen szép a reggel, milyen szép az este, és milyen jó a kereszténydemokrácia, milyen csodálatos a mi országunk, ahová nem engedünk be senkit, csak azokat, akik előtte befogják a szemüket és azt üvöltik, hogy Ukrajnából jöttünk, keresztények vagyunk, és a Mészáros és Mészáros Kft. hívott minket vendégmunkásnak.

A határvadász elmosolyodik, Jézus ökölbe szorított keze elernyed.