Bögyös macák a szellemtanyán
Para-Kovács Imre
2009. 02. 11. · Hócipő 2009/03
Nemzedékem bulvárja inkább politikai jellegű volt, mint erotikus, és bár - gondolom, sokan emlékeznek még rá - megadatott nekünk a bikinis Füles-címlapok fülledtsége, valamint az Esti Hírlap visszafogott hatásvadászata, de azért nem voltunk elkényeztetve.Pedig igény lett volna rá akkor is.
Emlékszem például, amikor az Esti Hírlap utcai árusai zseniális költeményekkel dobták fel az eladási statisztikákat, a feldühödött vevők pedig hiába dörgölték az orruk alá a lapot, miszerint nincs is benne semmi a "hasfelmetsző bátaszéki növényrém"-ről, a rikkancsok mindig kimagyarázták magukat.
Mondhatnám tehát, hogy bulvármegvonásban tengettük életünket a roskadozó, de még keménykedő létező szocializmus lyukacsos ernyője alatt, de ez nem volt egészen így, hiszen politikai téren a rendszer és a rendszer sajtója bepótolta azt, amit egyéb területeken mellőzött: olyan hatásvadász és minimális igazságtartalommal bíró címekkel sokkolta a nagyérdeműt, amit bármelyik mai színes és szagos lapocska megirigyelne. "Soha nem látott tempóban fejlődik a szocialista radiátorágazat." Ehhez képest tényleg smafu a "Disznókkal szeretkezett a kunbajai elmebeteg" (köszönet ezért és a többiekért az Antagon blognak).
Amikor váltott a rendszer, hirtelen megjelentek az erőteljes címek, de én nem nagyon eszméltem, emlékszem, sokáig az volt a legsokkolóbb élményem e téren, amikor megpillantottam egy antikvárium polcán az Őrült kísértet címet viselő könyvet, és arra gondoltam, hogy milyen baromság a kulcsszavak ilyetén halmozása, hiszen mindenki számára nyilvánvaló a beetetés szándéka, épeszű ember ilyesmibe bele sem lapoz, hiszen pontosan tudja, mire megy ki a játék.
Mint ebből is kiderül: tudatlan, tapasztalatlan és jóhiszemű voltam akkoriban, még tápláltam némi reményt az emberiség jövőjével kapcsolatban, és olyan elképzeléseim voltak, miszerint az elsöprő többség talán mégsem tufa.
Ez azért már elmúlt.
Amikor a címben idézett film ajánlójába beleszaladtam, idült cinizmusom ellenére is percekig röhögtem, mivel a "Bögyös macák a szellemtanyán" nyilvánvaló magyar találmány. Valahol a tévécsatornák és szinkronstúdiók mélyén üldögél egy csapat magyarító, alig várják, hogy bekerüljön egy új film a rendszerbe, és máris rávetik magukat. Milyen dolog az, hogy hülye rendező azt a címet adja filmjének, hogy "Alien" vagy "Die Hard"?! Majd mi megmutatjuk ezeknek a csökött hollywoodiaknak, milyen is egy rendes cím!
Kétségtelenül sikerült néha meghaladni az eredetit, de túlnyomó többségben kínos és erőltetett idétlenségek születtek, melyek nyilvánvaló csúcsa a "Bögyös macák a szellemtanyán".
A probléma ezzel a címmel az, hogy elbizonytalanítja a leendő nézőt, hiszen aki "bögyös macák"-at akar nézni, az esetleg nem szereti a horrorfilmeket, illetve akit érdekel a "szellemtanya", az nem feltétlenül vágyik "bögyös macák"-ra.
Az interneten persze más a helyzet, kattintani egyszerűbb, mint leülni és végignézni egy filmet, tehát a "Szülés helyett pornózni akar Benkő Dániellel a nekrofil kórboncnok" igazi telitalálat, nincs ember, akit ne érdekelne ez a vidám felvetés, nekem is erőszakkal kellett visszatartanom magam az azonnali olvasástól, de inkább eltettem későbbre, nehogy a tények megzavarják ítéletalkotásomat. A Velvet természetesen - ahol az anyag megjelent - a posztmodern irónia szellemében ad ilyen címeket, alapvető félreértés odasorolni őket a bulvárlapokhoz, ahol maximum a "Majdnem megpofozták Jojó volt barátnőjét" színvonalra képesek, miközben az index bulvármellékletében okos emberek dolgoznak, akik halálra röhögik magukat, miközben egy ilyen egetverő baromságot kitalálnak.
De azért ne érezzük magunkat egyedül, mert Nagy-Britanniában is vannak nagyszerű médiamunkások. Még két gyöngyszem az Antagon blog közvetítésével a Daily Expressből és a Daily Recordból: "Az anyakönyvvezetők menekültjog-kérők tömeges ál-melegesküvőitől tartanak", illetve "Úgy tökönrúgtam a lángoló terroristát, hogy elszakadt az inam".
Címet adni jó.
Tulajdonképpen arról akartam beszélni, hogyan alakul ki a TV Paprika-függőség.
A tematikus ismeretterjesztő csatornákkal az a legnagyobb bajom - úgy általában -, hogy 45 perces filmeket adnak, aztán a 15 percet kitöltik szeméttel, hogy a következő etap megint egészkor kezdődhessen. Ezt a 10-15 percet önreklámokkal rakják tele, de amikor megszakítják a filmeket, akkor is leadják ezeket, úgyhogy egy sonkás-sajtos burek receptjének végignézése közben legalább négyszer látom ugyanazt az ajánlóblokkot, amitől az agyam zöld lesz és apró, amit viszont nem akarok.
Rájöttem viszont, hogy van a beltéri egységemnek egy olyan funkciója, hogy egy sorozat minden részét magától rögzíti, a felvett adásokban aztán át tudom tekerni a reklámperceket, és így megmarad az agyam sárgának és nagynak.
Azóta tévéből főzök, és mániákusan keresem az olyan új sorozatokat, melyekben nem életunt magyar exvendéglátósok utaznak külföldre, hogy ott erőltessék a nem-köszönés enyhén tuskó gyakorlatát.
Vannak természetesen kiváló magyar sorozatok, és vannak ugyancsak kiváló nem magyarok, én pedig finoman elindultam a 90 kiló felé, ami némileg aggaszt, de azzal vigasztalom magam, hogy tavaszig még sok idő van, és különben sem vagyok egy strandra szaladgáló fajta (magamfajta vagyok).