Pánk Bán

Varga Ferenc József
2009. 02. 24.
Odabent a magyar arisztokrácia színe-java (Kiszel Tünde, Zámbó Árpy, Franco Nero), kint pedig egy érdekes csapat érdekes zenével, rendőrökkel, és egy kis balhéval. Az Operaház bejáratánál pedig Erkel Ferenc, aki elhűlve bámulta a vadkapitalizmus állatkertjét.

Hócipő:
Ön volt az Operaház első igazgatója...

Erkel: Igen. Akkoriban minden más volt. Nem voltak celebek meg punkok. Sem pedig vállalkozók akik megvették a sétálójegyet, hogy aztán az asztalokról a zsebükbe pakolják a tepertőspogácsát.

Hócipő:
A rélsztvevő celebek közül kiket ismer?

Erkel: Hát... a Medveczky Ilonára biztosan emlékszem...

Hócipő: Honnan?

Erkel: Onnan, hogy ő már az én időmben is táncos volt, csak akkor még nem volt rajta a robotzsarus szemüveg. Aztán akit még ismerek, az a Tünde nevű nő, aki bajuszos parasztember-szobornak nevezett. A Liszt Feri mellettem jobban járt. Amikor a Tünde megérkezett és meglátta, teljesen megörült, hogy „Jéé, a John Lennon is eljött?”

Hócipő: A többi sztárt nem ismeri?

Erkel: Nem, és ahogy így elnéztem, ők se ismernek engem!

Hócipő: És az utcai tömeg?

Erkel: Hát... a márciusi ifjak többen voltak, de biztos azért, mert március volt. Itt most február volt, esett a hó, biztos ezért voltak ilyen kevesen.

Hócipő: De épp elég bajt csináltak...

Erkel: Csak be akartak menni a bálba a hideg elől. Tulajdonképpen a bentlévők is így tettek, csak ők puccosabban.

Hócipő: Melyik zene tetszett jobban, a benti vagy a kinti?

Erkel: Miért? Volt zene?

Hócipő: Hát valamire csak táncoltak odabent, és csak tomboltak idekint...

Erkel: Nézze, én zenét nem hallottam. Hang-kísérletek ugyan történtek, de zene itt nem volt.

Hócipő: Mága Zoltán pl. nagyon szépen hegedül...

Erkel: Asztalnál meghalna!

Hócipő: Milyen asztalnál?

Erkel: Az enyémnél.

Hócipő: Ezek szerint a kinti punk-zene jobban tetszett.

Erkel: Igen, határozottan. Mondtam is itt a fiúknak, a Verdinek meg a Mozartnak, hogy pörögjünk rá egyet. Csodálatos volt, ahogy egy húron játszottak, a dobos a többiektől függetlenül dolgozott, és hát az énekes...! Leginkább az a szám tetszett, ami arról szólt, hogy goaaaarrrhhhh roaaaarrrhhh oooooaaaaahhhrrr. Hogy ez a dallam nekem miért nem jutott eszembe?

Hócipő: Hát a punkok így énekelnek...

Erkel: Ja, ez ének volt? Azt hittem, nekik is jutott a benti kajából és most rosszul vannak tőle. Nagyon jó falatok voltak odabent. Át is írtam a bordalomat: Gondold meg és egyél! De előtte kétszer gondold meg! A legszebb étel az volt, amelyik addigra, hogy kimondtad, már el is fogyott: Vadkapor ecettel marinált füstölt pisztráng mézes chilis mustár coulis-val.

Hócipő: Mi a véleménye a díszvendégről?

Erkel: Jaaaj, a Franco Nero??? Örültem neki. Ő volt ez egyetlen igaz magyar ember a bálon. Azok a hideg kék szemek...! Tipikus honfoglaló!

Hócipő: Jövőre is lesz Operabál, és biztosan lesz ellen-rendezvény. Ön melyiken fog részt venni?

Erkel: Nézze, sztár meg celeb nem vagyok, mert én értéket is közvetítek az embereknek, ellentüntető meg szintén nem vagyok, mert nem őrjöngök majom módjára az utcán, úgyhogy maradok itt a bejáratnál, hátha egyszer újra én lehetek az igazgató!