Pánk Bán
Varga Ferenc József
2009. 02. 24.
Odabent a magyar arisztokrácia színe-java (Kiszel Tünde, Zámbó Árpy, Franco Nero), kint pedig egy érdekes csapat érdekes zenével, rendőrökkel, és egy kis balhéval. Az Operaház bejáratánál pedig Erkel Ferenc, aki elhűlve bámulta a vadkapitalizmus állatkertjét.
Hócipő: Ön volt az Operaház első igazgatója...
Erkel: Igen. Akkoriban minden más volt. Nem voltak celebek meg punkok. Sem pedig vállalkozók akik megvették a sétálójegyet, hogy aztán az asztalokról a zsebükbe pakolják a tepertőspogácsát.
Hócipő: A rélsztvevő celebek közül kiket ismer?
Erkel: Hát... a Medveczky Ilonára biztosan emlékszem...
Hócipő: Honnan?
Erkel: Onnan, hogy ő már az én időmben is táncos volt, csak akkor még nem volt rajta a robotzsarus szemüveg. Aztán akit még ismerek, az a Tünde nevű nő, aki bajuszos parasztember-szobornak nevezett. A Liszt Feri mellettem jobban járt. Amikor a Tünde megérkezett és meglátta, teljesen megörült, hogy „Jéé, a John Lennon is eljött?”
Hócipő: A többi sztárt nem ismeri?
Erkel: Nem, és ahogy így elnéztem, ők se ismernek engem!
Hócipő: És az utcai tömeg?
Erkel: Hát... a márciusi ifjak többen voltak, de biztos azért, mert március volt. Itt most február volt, esett a hó, biztos ezért voltak ilyen kevesen.
Hócipő: De épp elég bajt csináltak...
Erkel: Csak be akartak menni a bálba a hideg elől. Tulajdonképpen a bentlévők is így tettek, csak ők puccosabban.
Hócipő: Melyik zene tetszett jobban, a benti vagy a kinti?
Erkel: Miért? Volt zene?
Hócipő: Hát valamire csak táncoltak odabent, és csak tomboltak idekint...
Erkel: Nézze, én zenét nem hallottam. Hang-kísérletek ugyan történtek, de zene itt nem volt.
Hócipő: Mága Zoltán pl. nagyon szépen hegedül...
Erkel: Asztalnál meghalna!
Hócipő: Milyen asztalnál?
Erkel: Az enyémnél.
Hócipő: Ezek szerint a kinti punk-zene jobban tetszett.
Erkel: Igen, határozottan. Mondtam is itt a fiúknak, a Verdinek meg a Mozartnak, hogy pörögjünk rá egyet. Csodálatos volt, ahogy egy húron játszottak, a dobos a többiektől függetlenül dolgozott, és hát az énekes...! Leginkább az a szám tetszett, ami arról szólt, hogy goaaaarrrhhhh roaaaarrrhhh oooooaaaaahhhrrr. Hogy ez a dallam nekem miért nem jutott eszembe?
Hócipő: Hát a punkok így énekelnek...
Erkel: Ja, ez ének volt? Azt hittem, nekik is jutott a benti kajából és most rosszul vannak tőle. Nagyon jó falatok voltak odabent. Át is írtam a bordalomat: Gondold meg és egyél! De előtte kétszer gondold meg! A legszebb étel az volt, amelyik addigra, hogy kimondtad, már el is fogyott: Vadkapor ecettel marinált füstölt pisztráng mézes chilis mustár coulis-val.
Hócipő: Mi a véleménye a díszvendégről?
Erkel: Jaaaj, a Franco Nero??? Örültem neki. Ő volt ez egyetlen igaz magyar ember a bálon. Azok a hideg kék szemek...! Tipikus honfoglaló!
Hócipő: Jövőre is lesz Operabál, és biztosan lesz ellen-rendezvény. Ön melyiken fog részt venni?
Erkel: Nézze, sztár meg celeb nem vagyok, mert én értéket is közvetítek az embereknek, ellentüntető meg szintén nem vagyok, mert nem őrjöngök majom módjára az utcán, úgyhogy maradok itt a bejáratnál, hátha egyszer újra én lehetek az igazgató!