Mikulás Bálint tudja, mi kell
Szabados Gábor
2009. 02. 14.
Valentin-nap alkalmából olvasóinkat, de nyugodtan mondhatjuk, az egész országot megajándékozzuk egy nagyszerű gondolkodó, egyben csodás üzletember-közgazdának a válságból rohamléptekkel kivezető teóriájával, amely már a gyakorlatban itt dübörög körülöttünk.Hócipő: Jó napot kívánok...
Mikulás Bálint: Tessék, mit parancsol? Úgy látom, uraságod valami egészen különleges ajándékkal szeretné meglepni a párját Valentin-napra.
Hócipő: Ennyire látszik?
Mikulás Bálint: Önre van írva a jó ízlés...
Hócipő: Ahogy itt szétnézek, megmondom őszintén, hogy nekem nem egészen ez az ízlésem...
Mikulás Bálint: Na tűnés innen, apafej! Már megint egy újságíró, aki le akarja leplezni a tutit! Azt gondolja, most megcsinálja a Valentin-napi nagy riportot? Antibulvárkám. Engem nézel hülyének? Mikulás Bálintot?
Hócipő: Bocsánat, nem gondoltam, hogy ilyen hamar oda az inkognitóm...
Mikulás Bálint: Na jó. Mennyit ér meg neked egy vadonatúj, eredeti inkognitó? Van nálam vagy ötféle, különböző méretben, a legprímább minőségben. Tessék, itt van az egyik legszebb...
Hócipő: Ez nem túl rózsaszín?
Mikulás Bálint: Bazmeg, milyen legyen? Fekete? Valentin-napra?
Hócipő: Igaz... Jó, kérek egyet. Mennyi?
Mikulás Bálint: Várj, keresek egy másikat. Kicsit drágább, de nem annyira kínai. Egyébként a kínai is príma, csak mérgező a festéke. Van, aki direkt ezért veszi.
Hócipő: Azt mondja már meg, legyen szíves...
Mikulás Bálint: Hehe... Persze, hogy szíves vagyok. Ilyenkor, Valentinkor. Karácsonykor meg tüskés.
Hócipő: Kérdezhetek? Az újság számára?
Mikulás Bálint: Melyik lap?
Hócipő: Hócipő.
Mikulás Bálint: Rendben, de akkor kérek a szöveghez egy egészoldalas képösszeállítást.
Hócipő: Megígérhetem. Nem fél tőle, hogy épp az ellenkező hatást éri el? Hogy ellenreklámot csinálunk a maga portékáinak?
Mikulás Bálint: Nem félek. Mindegy, hogy miféle az az olvasó. Atomtudóstól a benzinkútrablóig, tanítónőtől a szülői munkaközösség elnökéig, fodrásztól a ketrecharcosig mindenki vevő az ilyen holmikra. Egy az ízlés, egy a zászló. Apropó! Kér? Gondolom, az árpádsávos nem érdekli, de van piros-fehér-zöld, zöld-fehér-piros, uniós, meg mindenféle párté...
Hócipő: Kisgazda? Már csak úgy viccből is...
Mikulás Bálint: Milyet kér? Torgyánnal vagy anélkül?
Hócipő: Mondjuk, legyen rajta Torgyán.
Mikulás Bálint: Nézze ezt itt! Józsi bácsi csókolózik Mariska nénivel, fölöttük galambok turbékolnak, a háttérben őzikék üzekednek. Valódi műselyem, 4500 forint.
Hócipő: Nem sok érte?
Mikulás Bálint: Ne nagyon alkudozzon, mert euróalapon számolok, és lehet, hogy öt perc múlva már 4600.
Hócipő: Megmondom őszintén, nem nagyon fogok vásárolni, viszont nagyon érdekel a vásárlók pszichéje. Az ön kollégái itt az aluljáróban azt mondták, hogy maga a legnagyobb ász. Mikuláskor, anyák napján, halottak napján, augusztus 20-án, mindig tudja, hogy mi kell az embereknek.
Mikulás Bálint: Persze, hogy tudom. Az kell, ami szép, ami szeretetet, békét sugároz, ami az életet hirdeti...
Hócipő: Szépen mondja, az igaz. Halottak napján is az életet kell hirdetni?
Mikulás Bálint: Persze. Azt hirdeti az ünnep, hogy mink élünk. Mink vesszük a gyönyörű mécseseket, csodaszép művirágokat, és nem mink nekünk veszik. Érti?
Hócipő: Biztosan így van...
Mikulás Bálint: Így hát. No, mit akar még tudni?
Hócipő: Augusztus 20-án mi megy?
Mikulás Bálint: Mondom az újdonságot: lesz Székely Himnuszt játszó új kenyér. Nemzeti színű szalaggal átkötve.
Hócipő: Nem fél, hogy ellopják az ötletet?
Mikulás Bálint: Nem félek. Én is loptam. Meg lesz még tucatnyi más, és különben is: mi, a legkomolyabb árusok, egy nagy család vagyunk.
Hócipő: Kartell?
Mikulás Bálint: Szerencséd, hogy nem maffiát mondtál! Ja. Egyeztetünk.
Hócipő: És az emberek csak veszik és veszik a bóvlit?
Mikulás Bálint: Ja. Biztosan ők is egyeztetnek.
Hócipő: Hiába a válság?
Mikulás Bálint: Bazmeg én se értem. Hiába. Ezek csak veszik. Tényleg a piac diktál. De tudod mit? Üzennék én ennek a kormánynak. Hogy hogyan tudnánk kilábalni a bajból. És amit én mondok, hidd el, hiteles, mert én nagyon ki vagyok lábalva, a nagycsaláddal együtt.
Hócipő: Mondja, hallgatom.
Mikulás Bálint: Ugye a termelés felfutása a cél. Az, hogy legyen minél több munkahely. Ehhez kurrens áruféleségek kellenek, meg persze fizetőképes kereslet. A fizetőképes kereslet nő, ha az emberek dolgoznak. És itt van a szolgáltató ágazat, mink, a kereskedők. Érted már?
Hócipő: Azt hiszem, igen.
Mikulás Bálint: Ja. Tessék államilag támogatni ezeknek a szép ünnepeknek a kereskedelmi vonulatát, adjanak uniós pénzt a gyártás felfuttatásához, és az országot elárasztják a műanyag szentkoronás húsvéti nyuszik, a lyukas zászlón át kikukucskáló, csókban összeforrt forradalmár párok, meg nem sorolom, hányféle lufi...
Hócipő: A lufi kipukkad. Úgy kezdődött. A másodlagos jelzálogpiaci hitelválsággal...
Mikulás Bálint: Az külföldről jött. Ez, amit én mondok, az ünnepre való termelés meg innen menne. És ha valamikor valamiért tényleg befulladna, majd kitalálunk valami mást. Lehetne például csinálni mezőgazdaságot. Vagy ipart. De hagyjuk az utópiát. Maradjunk a realitás talaján. No, adok magának egy ajándékot. Itt egy pár szép női mell. Sajnos, ez is kínai. Írja meg, hogy a szívem szakad meg, hogy nem mi gyártjuk.