A majomember elődei
Varga Ferenc József
2009. 02. 11.
A napokban egy 14 éves lány - feltehetőleg társaival - megrongálta hazánk egyik legöregebb lakójának maradványait. A lány minden bizonnyal a homo sapiens eszközt is használó csoportjához tartozik, hiszen egy saját kulcs segítségével jutott be a vértesszőlősi múzeumba. Az esetről az egyik sértettet, Samut, a vértesszőlősi előembert kérdezte a Hócipő.Hócipő: Hogy érzi magát?
Samu: Nosztalgikus érzések keringenek bennem napok óta.
Hócipő: Hogyhogy?
Samu: Ilyet nagyon régen nem láttam. Enyhe félelem is volt bennem, mert azt hittem, hogy egy kardfogú tigris elől menekülnek. De hálistennek csak a horda jött, az is bőven elég volt.
Hócipő: Mit látott pontosan?
Samu: Egy pár fiatal vadászt, akik teljesen úgy élhetnek mint mi.
Hócipő: Miből gondolja, hogy vadászok?
Samu: Abból, hogy telerajzolták a falakat. Talán a sikeres vadászat érdekében. Valami japán szállodába készültek zsákmányt ejteni.
Hócipő: Japán szállodába?
Samu: Igen. Az egyik falra azt írták fel, hogy Tokio Hotel. Gondolom ott él a „Figyuvazze” nevű állat.
Hócipő: Na de ilyen állat nincs is.
Samu: Pedig ők sokszor emlegették. Biztos valami japán mammut-féle.
Hócipő: Higgye el, hogy nem létezik ilyen nevű állat, Japánban sem.
Samu: Nézze, én azt is elhittem, hogy az enyéimből már senki sem él, erre tegnap megjelentek!
Hócipő: Beszéltek? Esetleg énekeltek is?
Samu: Hát... sem beszédnek, sem éneknek nem nevezném... valami „Jajmá” meg „Tökizé”, „Köcsög”... ezeket mondogatták, a többi artikulátlan volt, nem értettem. Mintha minden állat egyszerre beszélt volna belőlük: volt nyávogás, brummogás, brekegés, dinoszaurusz-kérődzés.
Hócipő: Hogy néztek ki?
Samu: Felegyenesedve jártak, furcsa göncök voltak rajtuk, és fémdarabokat hordtak az arcukon. Az orrkarika nekem is megtetszett, biztos szerencsét hoz! Nagyon hangosak voltak, mi sokkal halkabban üvöltöztünk régen. Ügyesen használják az eszközöket és sokkal jobban törik a csontokat mint mi. A nyelőcsövükkel viszont komoly baj lehet, mert már régóta nem bírtak lenyelni valamit. A szájuk végig mozgott. És az agytérfogatuk sem lehet nagyobb 3 köbmilliméternél. Csodálkoztam is, hogy nem fán laknak.
Hócipő: Gondolom, félt tőlük...
Samu: Persze. Örültem is, amikor megúsztam a csetepatét. A szomszédaimat viszont csúnyán elintézték. Azt hiszem a vezetőjük egy nőstény volt, és biztos azért nem bántott engem, mert én is az vagyok.
Hócipő: Ön egy nő? De hiszen Samunak hívják?
Samu: Na és? A Demjén Rózsi meg egy férfi. Mit számít ez? Engem Samu napon találtak meg, ezért hívnak így. De attól én még nő vagyok.
Hócipő: Hát köszönjük, nem is zavarnánk tovább. Van mit kipihennie. Utolsó kérdésem: Mit üzen az utókornak?
Samu: Ne higgyenek az evolúcióban. Évtizedek óta hallgattam, hogy mekkorát fejlődött az ember. A történtek óta tudom, hogy ez samu... bocsánat: kamu.