Kikapcsolt világ

Lengyel László

2009. 01. 14. · Hócipő 2009/01

A 2008. októberi 12-i párizsi döntés, hogy az euróövezet országai és Nagy-Britannia kölcsönösen kimentik egymás pénzügyis szereplőit, de minket nem, az övezeten kívüli európai országokat kizárta, tizedrangúakká degradálta. Pénzintézeteink és országaink kockázata radikálisan megnőtt, minden fundamentalista változás nélkül. Az elemzők szerint Kelet- Európának most évtizedes emelkedése lett a veszte, eddigi előnye hátrányára változott. Ugyanazok a nyugat-európai bankok, amelyek tegnap élen jártak kelet-európai befektetéseikkel és nyereségeikkel, most ezért kerültek bajba. Egy likviditási sivatagba találtuk magunkat, ahol minden korty vízért a sokszorosát kell fizetni. Surányi György elemző mondata mutat rá világosa a helyzetre: „Nyugaton, a válság középpontjában, a pénzügyi válság a mérgezett papírokkal, a rossz eszközökkel kezdődött, és a likviditási válságba torkollott; keleten likviditási válsággal kezdődött, ami magával fogja hozni a rossz eszközök, a bukások sorozatát.”

Bebizonyosodott, hogy nyugat-európai társainkat nyers érdekeik vezetik, s nincs egyetlen európai szereplő, aki a térség országaiért szót emelne, érdekeinket képviselné. Németország, Franciaország és Nagy-Britannia, akár az Európai Központi Bank (ECB), az EU Bizottság a Baltikumtól a Balkánig terjedő területet leírhatónak, érdektelennek s legfeljebb teherviselőnek tekinti. Csak a legvégső esetben és saját befektetéseik érdekében hajlandók mentőkötelet vetni. Egyszerűen lekapcsoltak minket.

Különösen fájdalmas, hogy hagyományos érdekképviselőink, Németország, most a francia és brit nagyhatalmaknál is szigorúbban járt el Kelet-Európával szemben. Így lett Kelet-Európa első „érdekképviselője” a friss Nobel-díjas amerikai Paul Krugman. „A leginkább akkut problémákkal Európa perifériájának számos kisebb gazdasága küzd, amelyek válsága erősen emlékeztet a latin-amerikaira és ázsiaira: Lettország az új Argentína, Ukrajna az új Indonézia. De a fájdalom a nyugat-európai nagygazdaságokból sugárzik tovább: Nagy-Britanniától, Franciaországtól, Olaszországtól, és a legnagyobbtól, Németországtól. Most mindenki úgy látja, hogy egy összeurópai pénzügyi gyorsító programra van szükség. Mindenki, kivéve a németek. Merkel asszony Nein-nem-asszonnyá lett…”

Anélkül, hogy védelmezni kívánnám Merkel „schwabische Hausfrau” - sváb háziasszony - politikáját, óvatosságát több tényező is diktálhatja. Először: a német túlvállalás elkerülése. Kohl kancellár 1989-92-ben Németországra vállalta a német egyesítésnek, a szovjet megbékítésnek, a kelet-európai reformországok felzárkóztatásának az európai közösség motorjának felelősségét és hatalmas költségeit. Ez a túlvállalás a kilencvenes évek második felére lelassította a német növekedést, és buborékként kipukkadt. Másodszor: a keletnémet származású Merkel pontosan érti, hogy egy nép boldogítása önmaga ellenére mennyire nem lehetséges, hogy hiába költött márka-, majd eurómilliárdokat Németország nyugati fele a keletire, ezzel nem baráttá, hanem ellenségé, nem integrált résszé, hanem peremmé tette. A német segítség német gyarmatosítás képzetét fogja kelteni, és ellenségességet szül Csehországban és Lengyelországban, Magyarországon és Szlovákiában. Harmadszor: Merkelt és választóit viszolyogtatja, hogy a keleti politika és az intézményes korrupció mennyire összefonódott, s úgy véli, hogy minden keleti támogatás csak potyautas magatartást és korrupciót szülhet.

Mindezek ellenére igaza van Krugmannek és mindazoknak, akik elítélik Merkel kockázatkerülő, Aussitzen - „kiülő” -magatartását: a válság rendkívüli helyzetet teremtett, amikor annak kell lépnie, akinek módja és lehetősége van rá. Merkel asszonynak és Németországnak saját és Európa érdekében is ki kellett volna és ki kellene mentenie Kelet-Európát egy jelentősebb európai csomaggal. Ekkora költségvetési többlet és ilyen recessziós várakozások mellett elengedhetetlen, hogy Németországban nem fogyasztás, hanem fejlesztési célú nagyobb csomag készüljön és Kelet-Európába ne könyöradomány, hanem likviditási források érkezzenek.

A kelet-közép-európaiak alkalmatlanok érdekeik közös és egyéni képviseletére. Sokkal kisebb és érdektelenebb kérdésekben szembementek, vétóztak, rosszalkodtak az európai nagyhatalmakkal szemben - most rémülten, döbbenten vagy gyengén hallgatnak. Se Európa se a világ csúcsértekezletein, se az ECB előtt nem tették szóvá Európa nagyjainak felelősséghárító és méltatlan magatartását. Egerek a macskák tanácskozásán - és a magyar szürke egér az egerek között. A visegrádiak megkésett tanácskozásán nem tudtak erős határozatokat hozni. A EU Bizottság javaslata egy 200 milliárd eurós, a tagországok GDP-jének 1,5 százalékát kitevő csomagról, illetve az ECB jelentősebb kamatcsökkentése szükséges, de nem elégséges lépések.

Magyarországot végső katasztrófája előtt kimentette a Nemzetközi Valutaalap. De a pénzügyi válságot reálgazdasági válságra váltottuk át. Azzal, hogy az IMF-nek hitelességünk helyreállításáért azt ígértük, hogy tovább csökkentjük a költségvetés hiányát, egyszerre korlátozzuk a monetáris, a költségvetési és a jövedelempolitikai mozgásterünket, tesszük lehetetlenné az anticiklikus gazdaságpolitikát. A gazdaság nem jut forráshoz. A kelet-európai termelés, kereskedelem, szolgáltatás és fogyasztáshitelek nélkül vagy romló hitelfeltételekkel mindenkinél előbb berogy, s vállalatai dominóként dőlnek sorba. Ehhez járul, hogy a leálló konjuktúraérzékeny iparágak, szolgáltatások - autó -, elektronikai ipar, építőipar, kereskedelem, turizmus - a térségben csökkentik először kapacitásaikat, bocsátják el a munkaerőt.

A hitelválság brutálisan sújtott le Oroszországra és Ukrajnára. Mindkettőt ugyanúgy lekapcsolták a nemzetközi pénzügyi hálóról, mint minket. A hrivnyát az IMF az utolsó pillanatban kimentette, de Ukrajna gazdaságilag tetszhalott állapotban van. Oroszországban 450 milliárd dolláros a vállalati adósság, és ebből 100 milliárd a Gazpromé. Az olaj - és a gázárak jelentősen lecsökkentek az elmúlt fél évben. Természetes, hogy ismét vita támadt az orosz gáz fölött: Ukrajnának égetően szüksége van gázra, a Gazpromnak és Oroszországnak dollárra és euróra. Ki zsarol kit? Ki állítja sarokba a gáz hiányával azt az Európát, amelyik nem adott pénzforrást sem Ukrajnának, sem Oroszországnak? Ukrajna? Oroszország? Ketten együtt? A pénzügyileg lekapcsolt visszavág? Lekapcsolja a gázt. Maradnak a balkáni fázók, a rettegő európai milliók. Elkezdődött a boldog kétezer-kilenc.