Innováció
Uj Péter
2004. 03. 31. · Hócipő 2004/07
Már épp egy elkeseredett szózatban, esetleg gyújtó hangú, Petőfi Sándor stílusában írott kis versben akartam a magyarokhoz fordulni, hogy amennyiben még egyszer a modernizáció szót hallják kiesni egy szocialista (és/vagy szadeszos) politikus száján, azonnal lépjenek közbe, bántalmazzák tettleg az illetőt, csavarják ki a kezéből a papírjait, és azokkal pofozzák hazáig lehetőleg, mert a modernizációról (információs társadalomról, tudásgazdaságról a meg a többiről) pofázni már tényleg pofátlanság egy olyan országban, ahol - valószínűleg a világon az egyetlen ilyen országként - tizenöt éve monoton csökken az innovációra (kutatás-fejlesztésre) költött állami pénz, miközben persze szájvíz helyett is nagy magyar innovátorok, Neumann János, Wigner Jenő, Gábor Dénes és a többiek neveit gargalizálják.Puskás-szindróma: évtizedeken át emlegette mindenki könnyes szemmel az Aranycsapat szentséges névsorát, szinte föl sem tűnt, hogy a pályán már rég szerencsétlen mozgáskorlátozottak esnek-kelnek. Az utóbbi tíz évben például addig sikerült mantrázni Neumann Jánost, amíg Magyarország a régió internetellátottsági élmezőnyéből a legszakadtabb országok közé csúszott, Szlovákia alá, éppencsak Románia elé. Eközben a közvélemény egy részével sikerült elhitetni, hogy Magyarország valami rejtélyes adottságánál fogva (óh, a torgyáni magyar zsenialitás! A Kárpát-medence szívcsakrája! a szíriuszi kettős spirál!) titkos informatikai szuperhatalom, egy szendergő csodagyerek.
Tehát épp nekikészültem a versnek/szózatnak, amelyben lerántottam volna a leplet a szomorú helyzetről, drámai képekben láttattam volna a nemzetközi versenyben mind inkább lemaradó magyar gazdaság várható szenvedéseit, a jövő nagy albán processzorgyáraiban büfét üzemeltető és tmk-lakatosként bádog öltözőszekrény-ajtót javító magyar gyermekeinket, amikor valami váratlan dolog történt: megcsillant a magyar géniusz. Mégpedig úgy, hogy fölkapta a fejét a globalizált, multinacionális, imperialista izé az egész világon.
Március 21-én az Evening Standard brit lap adott hírt egy háromfős kelet-európai bandáról, amelyik mobiltelefonba épített lézerszkennerrel és egy kis komputerrel számolta ki a rulettkerék forgását és a golyó várható érkezési helyét, így félmilliárd forintot nyert a londoni Ritz hotel kaszinójában. A csalók ellen még eljárás sem indítható, mivel nem sértették meg a kaszinó szabályzatát, nem befolyásolták sem a golyó mozgását, sem a rulettkerék pörgését. A banda tagja egy magyar hölgy is, akit olyan jelzőkkel festett le az Evening Standard bűnügyi tudósítója, hogy még a legedzettebb szerelmesregény-írók is belepirultak volna.
Ez a fölényes gyakorlati-technikai tudás, ez a leleményesség - tipikus magyar munka, a múlt század Nobel-díjas zsenijeinek öröksége, ők is egyszerre voltak nagy teoretikusok és zseniális gyakorlati szakemberek (többnyire mérnök végzettségűek voltak). Dobban a neumanozáson-tellerezésen fölnőtt magyar szíve nagyot.
Egy ilyen feladatra alkalmas lézeres műszer tíz-tizenöt kiló, legalább televíziónyi (oké, Junoszty, de akkor is), kaszinóbeli használata legföljebb akkor maradhat észrevétlen, ha figyelemelterelésnek egy T-72 harckocsi nyit tüzet a rulettasztalnál, akkor pedig már minek bohóckodni a lézerszkennerrel, ugye.
De ezeknek az instant zseniknek sikerült mindezt egy mobiltelefonban megoldaniuk.
Szinte láttuk magunk előtt, ahogy a szívszorítóan gyönyörű magyar hősnő éjszakánként hegeszt egy Budapest-környéki telken, a félbe vágott Roburból készült fészerben, és egy kiszolgált Orion elektroncsöveiből, kidobott ZX Spectrumokból, búcsúkban kapható zseblézerekből, szigszalagból és kilences gömbvasból lézerszkennert barkácsol.
A nemzeti technikai innováció feltámadásának illúziója alig egy napig tartott. A cikk magyarországi ismertetése után nem sokkal kiderült, hogy a lézerszkenner valószínűleg mese (hogy az elkövetőké vagy az újságé, azt nem tudni), a banda valószínűleg csak szemmértékkel dolgozott, vannak ilyen specialisták, állítólag tanítják is valahol a módszert az exjugoszláv hegyek között, szóval jó képességekkel és megfelelő gyakorlattal megsaccolható, hogy körülbelül hova várható a golyó, s ha megfelelően gyorsan tesz a társ és jó szisztémával játszik, elég biztos a nyereség. A megoldandó feladat annyi, hogy a kaszinó éber őrei ne figyeljenek fel a golyófigyelőkre, mert azonnal kidobják őket. A figyelemelterelés többnyire egy csinos hölgy feladata.
A két golyófigyelő férfi meg egyébként is szerb volt.
Tehát az első bekezdésben foglaltakat tekintsék mégis érvényben levőnek.