Buenos Dakar
Buzsik Zsolt
2009. 01. 19.
A Dél-Amerikában megrendezett Dakar 2009 elnevezésű tereprali-viadalon a legjobb magyar egység, a Palik-Darázsi páros a 21. helyen végzett. A Hócipő riporterének földrajzi ismereteit a versenyeket egyszer kommentáló, másszor igazgató, ám jelenleg éppen soförködő Palik László frissítette fel.
Hócipő: Lehet, hogy rosszul figyeltem, de végül is mikor értek be Dakarba?
Palik László: Nem Dakarban értünk célba, hanem Buenos Airesben, ugyanis idén Argentínában és Chilében zajlott a verseny.
Hócipő: Nem is érintették Dakart?
Palik László: Mi ez, valami álriport? Hogy lehet ilyen hülyeségeket kérdezni? Dakar Szenegál fővárosa, Afrikában van, Argentína és Chile pedig Dél-Amerikában!
Hócipő: Értem, akkor Dakar tényleg elég nagy kitérő lett volna. De ez nem olyan, mintha a füredi Anna-bált Siófokon tartanák meg, vagy a Bécs-Budapest maratont Tokió és Yokohama között rendeznék?
Palik László: Olyan, de már az olimpiákat sem Olümpiában rendezik.
Hócipő: Milyen igaza van! Visszatérve a Dakar-ralihoz, melyik volt a legnehezebb szakasz?
Palik László: Az elkéredzkedés Anikótól, a feleségemtől. De a viccet félretéve, minden nap pokolian nehéz volt. Az első napon például az irdatlan por nagyon megnehezítette a dolgunkat.
Hócipő: Ne is mondja! Itthon még szmogriadó is volt. Maguknak páros vagy páratlan a rendszámuk?
Palik László: A versenyautókon nincs rendszám.
Hócipő: Ja, úgy könnyű 180-nal száguldozni.
Palik László: Hát, azért nem volt egy leányálom. Olyan meleg volt, hogy...
Hócipő: Bár nálunk lett volna olyan meleg! Képzelje, mínusz 16 fokot is mértek, ráadásul az oroszok elzárták a gázcsapot. Amúgy hogyan védekeztek a hőség ellen?
Palik László: Nagyon kellett figyelni a folyadékbevitelre, még akkor is, ha az ember nem volt szomjas.
Hócipő: Ó, mi ebben profik vagyunk: a magyarok akkor is tudnak vedelni, ha nem szomjasak. Na, de ez eddig nem valami izgalmas: egy kis porban kocsikáznak rendszám nélkül a jó melegben. És mit csináltak, amikor éppen nem ittak?
Palik László: Az ötödik napon például kaptunk két defektet, eltört az egyik féltengelyünk, és egy hatalmas dűnéről lefele menet majdnem fejre állt a kocsi.
Hócipő: Ugyan már, ez is valami? Lettek volna itthon abban az ónos esőben: én is csak tyúklépésben mertem kimenni a buszmegállóba. Szerintem a Dakar egy kéjutazás volt ehhez képest.
Palik László: Hát, azért az Atacama sivatag is autógyilkos terep volt.
Hócipő: Az semmi, Csepelen megint felgyújtottak négy autót. Higgye el, a sivatag biztonságosabb. Köszönöm az interjút.
Palik László: És az nem is érdekli, hogy a végén hogyan csúsztunk vissza a 12. helyről a 21. helyre?
Hócipő: Tudom: a versenybíróság a két órás büntetésüket 12 órásra módosította, ráadásul a büntetés súlyosbítását egy másik magyar egység kezdeményezte. De ebben nincs semmi különös.