Aranka, a jósnő
Szabados Gábor
2009. 01. 03.
Első kézből tudhatják meg, hogy mit hoz a jövő Magyarországnak. Vagy majdnem első kézből. A másodikból. Az első Szabados Gáboré, aki Arankát, a jósnőt kérdezte. Van jövője a hazának, ezt mutatja a kártya. Igaz, a kávézacc meg azt mutatja, hogy nincs.Üzenet a nemzetnek...
Hócipő: Üdvözlöm. Hogyan szólíthatom?
Aranka, a jósnő: Azt majd mindjárt megmondom kispofám, de ne mondd, hogy üdvözölsz, mert varjúvá változtatlak és levest főzök belőled. Kezeit csókolom Aranka, drága jósasszony!
Hócipő: Kezeit csókolom Aranka, drága jósasszony! Hogyan szólíthatom?
Aranka, a jósnő: Cseszd meg, te hülye vagy?
Hócipő: Önnek ezt tudnia kell. Azt mondták, akik önt ajánlották, hogy mindent tud.
Aranka, a jósnő: Ez így van. Mindent tudok - a jövőről. Azt nem kell tudnom, hogy e pillanatban hülye vagy-e, édes fiam. Azt viszont tényleg tudom, hogy amíg élsz, az leszel. No, kérdezz!
Hócipő: Azt szeretnénk megtudni - én és a nemzet -, hogy mit hoz a jövő.
Aranka, a jósnő: Megmondhatom, meg is mondom, de azért érdekes, hogy mindenki azt kérdi: mit hoz. És senki nem azt, hogy mit visz.
Hócipő: Megkérdezhetem azt is: mit visz a jövőnk?
Aranka, a jósnő: Eléggé ostoba kérdés. De azért hajszálpontosan megmondom neked: mindent. Azaz: semmit. A változás állandóságában, az örök körforgásban semmi nem új a Nap alatt, legfeljebb mi vagyunk újak, de mi már itt se vagyunk.
Hócipő: Ez fantasztikus. Köszönöm szépen. Akkor búcsúzom is. Már itt se vagyok.
Aranka, a jósnő: Várj! Még nem mondtam semmit. Csak próbára tettelek. Tényleg ostoba vagy. Mi érdekel?
Hócipő: A jövő. A haza jövője.
Aranka, a jósnő: Van jövője a hazának, ezt mutatja a kártya. Igaz, a kávézacc meg azt mutatja, hogy nincs.
Hócipő: Mi a helyzet ilyenkor?
Aranka, a jósnő: Ilyenkor jön a tenyér.
Hócipő: Kinek a tenyere? Az enyém?
Aranka, a jósnő: Nem! Az enyém. Ide beleteszel egy tízezrest... Úgy, ni!... Hol is tartottam?
Hócipő: Hogy a hazának van jövője, illetve, hogy nincs.
Aranka, a jósnő: Igen. Ez így van. Mi érdekel még?
Hócipő: Hogy nehezebben fogunk-e élni mint eddig. Szomorúak avagy boldogok leszünk? Erőt merítünk vagy elgyengülünk? Talpraállunk vagy ülve maradunk? Egymásnak esünk vagy összefogunk?
Aranka, a jósnő: Igen, ez így lesz. Egészen biztosan.
Hócipő: A gazdaság... A válság...
Aranka, a jósnő: Azaz!
Hócipő: De biztos?
Aranka, a jósnő: Csak kérdezz nyugodtan!
Hócipő: Most kérdeztem: „De biztos?”
Aranka, a jósnő: Ne légy arrogáns, mert felcserélem a füleidet...
Hócipő: Észre se vennék...
Aranka, a jósnő: A szemeiddel.
Hócipő: Aranka drága! Minek az a fekete macska ott maga mellett?
Aranka, a jósnő: Jó vele. Élvezem, ahogy dorombol. És, ha visszatenném rá a pontokat, akkor dörömbölne.
Hócipő: Ezt nem értem.
Aranka, a jósnő: Olvasd el még egyszer! Mondtam, hogy buta vagy. Dorombol. Rajta hat pöttyel: dörömböl.
Hócipő: Ha arra kérném, hogy üzenjen a nemzetnek, mi lenne az?
Aranka, a jósnő: Hát ez. Hogy nem kellenek a pöttyök.