A 22-es csapdája
Trunkó Barnabás
2008. 12. 03. · Hócipő 2008/25
A
22. James Bond-epizód - divatos szóhasználattal élve - megosztó film.
Vannak, akik új korszak nyitányaként emlegetik; a Conneryn és Brosnanon szocializálódott nézőszegmens viszont valóságos csapásnak tartja. Az ugyancsak szokásos közhellyel élve: az igazság valószínűleg a kettő között van.
Egy azonban máris bizonyos: ilyen rossz magyar címet mozinak még nem adtak a „Muhtar, hozzám!” óta. A rosszhiszemű blogozók már azt is feltételezték, hogy a címfordító a Quantum of Solaceből a birtokost silence-nek olvasta, és még a birtokkal is felcserélte.
A mérsékelten életszerű konfliktusból mindenesetre megtudhatjuk, hogy nem az elkúrt jelzáloghitelezési gyakorlatból eredő pénzügyi világválság a legnagyobb baj, hanem az, hogy a bolíviai sivatagban lopják és spájzolják a vizet, pedig a vízéhes indiánok üres edényeikkel ott tolonganak az aligalig csepegő csap környékén. Az ember szinte már azt várná, hogy a bolíviai Vízügyi Szervezetek Állami Felügyelete tíz napra felfüggessze a víz forgalmazását, de csak azért, hogy közben meg lehessen nyugtatni a szomjúhozókat, és a tizenegyedik napon minden bennszülött legyintsen egyet: - Nem is vagyok szomjas!
- Tudtam, hogy fapadosat küldenek!
Nem akarom lelőni a poént, ezt ugyanis James Bond teszi meg szinte az egész szereplőlistával: de kiszivárogtatom, hogy a rosszfiúkat az ügynök válogatás nélkül, mind megöli! A sokáig kedvelt, sármos, elegáns, jó humorú és hódító 007-esünkből egy meggyőző hatékonysággal működő, érzelemmentes gyilkolászógép lett, akinek az akciói már-már demográfiai hatásúak.
Új HR-es működhet az MI6-nál, aki a káderutánpótlást ezekre a Daniel Craig-féle munkavállalókra alapozza, de közben persze a dinamikusan öregecskedő M-et nem képes nyugállományba küldeni, pedig a 13. havi nyugdíja neki is meglenne, csak esetleg limitálva.
Az új James Bond egy kicsit bunkóra sikeredett. Például: soha nem mutatkozik be, pedig annak idején az ötletgazda Ian Flemingnek ez volt az első átütő patentje. Az előző epizódban, a Casino Royale- ban megpróbáltak az új James Bondra ráadni egy szmokingot, de a filmgyári szabó állítólag tökön szúrta magát. A Quantumban már az Öltönyházból hozattak neki jelmezt.
- A nevem VOR.
Vörös Október Ruhagyár!
Az új fazonú 007-től az is énidegen lenne, hogy a bejárati ajtóból a sarokban álló irodai fogasra dobja a kalapját, de úgy, hogy közben Miss Moneypennynek a szeme sem rebben. Apropó! Hova lett Moneypenny? Szinte sejtettem, hogy az államapparátus leépítését az ilyen nélkülözhetetlen alkalmazottakon kezdik. És hol van a minden csodaszerkentyűk jámbor lelkű kreátora, a legendás Q, aki egyszer már a fiának is átadta a tisztes ipart? James Bond a csodaketyerék nélkül csak félkarú óriás, csak egy ócska mobiltelefonja van, de le merném fogadni, hogy az is kártyás.
Nem is igazán Bond-rajongó az, aki nem tudja, hogy mi a különbség a felrázott és a kevert vodka-martini között! A keverés csak összeelegyíti a két alkoholos elemet, míg a rázás az ízek bársonyos harmóniáját garantálja. Daniel Bond egy retro presszókávés üvegpohárból issza a zárjegy nélküli olcsó whiskyt.
James Bond Aston Martinját már a nyitó képsorok alatt jó előre szitává lövik, a későbbiekben már egy lepukkant 125-ös motorral kénytelen ügyetlenkedni, viszont barterügylet kapcsán szerez magának egy csodálatos old timer Dakota repcsit. Remélem, nem esett baja a gépnek, amikor a szakadékba zuhant és felrobbant!
Akkor most nézzünk bele mélyen és őszintén az új Bond savószínű szemeibe, és beszéljünk a nőkről! A statisztika azt mutatja, hogy a 007-es minden epizódban megdugott legalább két jó nőt. Az egyiket általában később már megbánta, de ez valahogy nem látszott rajta.
- Talma, sehol sem vagy!
Az új szériában nincsenek bájosan pikáns erotikus jelenetek, pedig anatómiailag az új Bondlányok is alkalmasak lennének rá. Most (a 007-es helyett) Olga Kurylenkót élvezhettük, aki nem is annyira a szexre, hanem inkább a bosszúra volt éhes. Tövig rágtuk a körmünket, hogy végül sikerül-e lepuffantania a gyűlölt délamerikai diktátort, nem is csigázom tovább az érdeklődésüket: pont beletrafált az alsó széle közepébe! Szerepformálása alkalmas volt bizonyos előítéletek leküzdésére is, például arra, hogy minden ukrán csaj Tyimosenkofrizurát visel. Nagy önmegtartóztatásra vall, hogy Bond a csajjal testileg csak akkor érintkezett, amikor a repülőgépből kiugorva, zuhanás közben a levegőben kapták el egymást. Ugyanis - ahogy ez már lenni szokott - csak az egyiküknek volt ejtőernyője.
A forgatókönyv szerint Bond nemcsak a banditákat irtotta ki a filmből, hanem a humort is. Pedig a 007-esnek ez valaha hatásosabb fegyvere volt, mint a karórába épített lézerflex. Olyan humoréhesen ültük végig a multiplexben azt a 100 percet, hogy már a bőbeszédű taxisofőr figuráját is térdcsapkodásos hahotával jutalmaztuk.
Direkt lemértem: a film pont addig tartott, amíg el nem fogyott a büfében vásárolt vödörnyi popcornom, amihez az egész mozi alatt Colát kortyolgattam.
Felrázva, nem keverve!