A tokelaui szigetvilág

Megyesi Gusztáv

2004. 01. 20. · Hócipő 2004/02

Hetek óta izgalomban él az ország a hálapénzek miatt, ideges nőgyógyászok perelik be azt az internetes honlapot, amelyik közzétette a nevüket és a tarifájukat, ám úgy látszik, minden hiába, mert a hálapénznek és a nyilvánosságra hozatalának semmi se állhat az útjába.

Ha jól számolom, eme cikk írásakor öt különböző internetes oldalon lehet olvasni a szülészek munkájáról és a nekik hálaként odaadandó, sokszor már előre rögzített borravalóról, és nem lehet semmit se csinálni, mert az oldalak mögött nincsenek beazonosítható személyek. Ezért az érintettek hiába követelik, hogy levegyék őket, példának okáért, a Tokelau-szigeteken bejegyzett honlapról, semmi se történik. A televízióban nyilatkozott is egy internetes szakértő, és elmondta, hogy az a szegedi szülészorvos, például, aki az első pert indította az ominózus honlap ellen, „maximum csak annyit tud csinálni, hogy megkeresi azt a kis szigetet, aminek tk a rövidítése (ez volna Tokelau-szigetállam a Csendes- óceánban), elmegy az ottani törzsfőnökhöz, lefizeti kaori csigában a megfelelő mennyiségű kauciót, és akkor talán törlik az oldalt”. Ám ez esetben is szinte még aznap megjelenik ugyanaz a honlap másutt, teszem azt, a Karib-tenger térségében; így is kevés Magyarországon a szülészorvos, képzeljük el, ha két ügyelet között mind hajót épít, és föld körüli útra indul harcba szállni a becsületéért.

Tetszik nekem ez a tokelaui megoldás.

Nem is értem, hogy hol van ilyenkor a magyar rendőrség, már rég úton kellene lenniük a Tokelau-szigetek felé, hogy rendet tegyenek. A Tokelau-szigetek, ami most a magyar egészségügy központja lett hirtelen, egyébként 127 szigetből álló óceániai államközösség, mindössze ezerötszázan lakják, ám ezek feltehetően mindannyian arra utaznak, hogy a magyar szülészorvosokat záros határidőn belül kinyírják. Amit feltétlenül meg kell akadályozni, ha kell, erőszakkal is.

Hiszen a magyar társadalom eddig olyan jól elvolt magával és orvosaival, olyanról, hogy hálapénz, soha nem is hallott. Jellemző, hogy amikor a halapenz.hu honlap közölni kezdte a borravalós adatokat a hozzátartozó személyek nevével, aki csak él és mozog a magyar egészségügyben, az mind meglepődött, hogy jé, nálunk borravaló van: legnagyobbat a miniszter csodálkozott (egyik kolléga szerint Kökény miniszter erről a honlapról tudta meg azt is, hogy nem a gólya hozza gyereket), de meglepődött az ombudsman, az orvosi kamara, a szakszervezetről nem is szólva, ami érthető, borravalót ebben az országban soha senki nem adott és pláne nem kapott; ez az ország elérkezett az önbecsapás és hazudozás lehető legmagasabb fokára, nem volna meglepő, ha előbb-utóbb honvédő csapatok indulnának Tokelau szigeteire.

Ahol aztán mindenki alaposan meglepődne. Itt ugyanis, az információk szerint, a helybéli nőgyógyászok, szülészek, ideértve az asszisztenciát is, egyszerűen nem kérnek és nem fogadnak el hálapénzt, s már azt sem értik, hogy miért akarna nekik bárki is hálálkodni. Ám ha valaki mégis megpróbálna borítékot dugni a zsebükbe, nyomban följelentenék, mondván, hogy az államközösség kórházaiban, az államközösség tulajdonát képező eszközökkel és az államközösség adófizetőinek pénzén végzik a munkájukat, milyen dolog volna az, saját zsebre dolgozni, az államközösség vezetőiről nem is szólva, akiket nyomban elzavarna a nép, ha már eleve belekalkulálnák a hálapénzt a szülészek díjazásába.

Persze a Tokelau-szigeteken se fenékig tejfel az élet. Itt tudniillik a röntgenorvosok kaszálnak hatalmasakat, meglehetősen pofátlanul tartják a markukat, és ha valaki nem fizet előre, megnézheti majd, hogyan állnak a csontjai a kópián; legyen elég annyi, hogy amióta bevezették a kötelező tüdőszűrést, röntgenorvosok ezrei építettek maguknak tengerparti luxusvillákat a közeli atollokon. Nem szólva az altatóorvosokról, a gipszelőfiúkról, a laborasszisztensekről, akik magyar pénzben számolva, hatvanezer forint jatt alatt át se veszik az ember vizeletét, náluk már csak a helyi Köjál-orvosok élnek jobban hasmenésjárvány idején, a privát rendelőkben végzett székletvizsgálatokkal.

Ezt csak azért mondom, mert éppen itt az ideje, hogy Magyarországon is közzétegyék a röntgenesek, altatóorvosok, laborosok, sőt a kórházi liftesnénik és mosogatóasszonyok tarifáit, mert tényleg tarthatatlan, hogy mindig a nőgyógyászokra és a sebészekre zúdul a társadalom haragja.