Csatorna töltelék - 2008/25

Para-Kovács Imre

2008. 12. 03. · Hócipő 2008/25

Te rongyos élet, te humán tőke, te, te aranybarna párzó wombat a lemenő Nap fényében, te, szeretett hazám! Már megint azt hallom, hogy nadrágszíjat kell húzni. Természetesen ettől beindul a nosztalgiaasszociáció a fejemben, és rettenetes emlékek ébrednek fel, mivel már elég régen élek ahhoz, hogy cinikus és lengő paraszt legyek ebben a kérdésben.

Reggel van, a miniszterelnök beszél a televízióban, és közepesen elégedett magával. Most hasadjunk le a valláskárosodott hülyékről, akik alapból hazugnak és elmebetegnek nevezik őt, tegyük partvonalon kívülre az ellenzék vezető erejét, ami hasonló, bár finomabban cizellált modorban mondja ugyanezt, tehát maradjunk a saját kereteink között, legyünk reálisak és liberálisak (én), oszt jó napot, gondoljuk végig, miért is beteg a magyar futball, nézzük meg a nem nemzeti radikális, nem népmesei alapokon nyugvó gazdaságpolitikát hirdető, nem leépült horthysta metodikával operáló, szedált humorista opponens szemszögéből ezt a fergeteges helyzetértékelést, és tekintsünk el a következményektől, hogy hamarosan felharsan Lendvai Ildikó hangja, amitől törnek a kirakatok. Legyünk emberibbek az emberinél, legyünk toleránsabbak Fodor Gábornál, maradjunk magunknak, higgyünk a dalban.

Nadrágszíj.

Direkt megkérdeztem anyámat, aki sokat látott, tapasztalt asszony, 40-ben született, amikor általában inkább haltak, 56-ban volt kamasz, mondhatnók, végigélte ezt a Magyarországnak nevezett kísérletet, megcsinálta általában, amit mondtak, nem ölt, nem halt, csak dolgozott, és várta, hogy történjen végre valami fényes, valami csillogó, amire büszkék lehetünk, amitől gazdagabbak ugyan nem lesznek a szegények, de életük értelmet nyer.

Anyám azt mondta, hogy a nadrágszíjat mindig meg kellett húzni egy kicsit, hogy később majd jobb legyen, mindig egy kurva nadrágszíj lebegett ennek az országnak a légterében, amit éppen húztak, és mindig egy ország húzta, tízmillió szopott, de sohasem lett jobb, sohasem lett értelme a pillanatnyi rossznak, csak újabb átmeneti időszakok jöttek, amikor aztán megint egy kicsit lapítani kellett, egy kicsit húzni a szíjon, aztán már jöttem én is, emlékszem, megint húzni kellett, megint mondták, persze ezúttal mások, akiknek ugyan megint nem hittünk, de nem tehettünk semmit, mert többen voltak, vagy ha többen nem is, de erősebbek, mögöttük a szovjet állam, muhaha.

Egy mocskos és hosszú emberkísérlet szenvedői voltunk, de kárpótlás persze semmi, rendszerváltás az igen, köszönjük, tényleg jobb, most legalább le lehet írni, hogy baszd meg, nem jött össze, beteg az egész, tehetségtelen, ostoba, gőgös tahók lopnak a pénzünkből folyamatosan, rendszeresen, pofátlanul és büszkén, azt hiszik, hogy nekik jár, pedig nem, mert rohadt politikai korcsok, és pozíciójukat arra használják, hogy állami pénzeket tulajdonítsanak el, amiért majd kapnak három évet, aztán a harmadolás, kijönnek holnap, beleröhögnek a légtérbe, és még ha a párt vissza sem fogadja őket, akkor is valahol érvényesítik státusukat.

Nincsenek illúzióim, a baloldali vagy liberális politizálás lejáratta magát, kijutott a szélre, és onnan lezuhant a felejtés megérdemelt semmijébe, tudom, hogy ami jön, a nemzetinek nevezett agyatlanítás semmivel sem lesz jobb, de eddigi tapasztalataim alapján érzem: rosszabb sem lehet.

Idehordják ezek a fáradt nyilas nosztalgiájukat, és akik arra rendeltettek, majd odacsapnak, remélhetőleg, keményen és véglegesen. Jönnek, hazudnak, de talán tesznek. Az életünk unalmas körhinta, mézga, melasz és langyos pokol. Erre kárhoztattunk, erre születtünk, ezt dobta nekünk a gép.

Jönnek a legkisebb fiúk, megnyernek minden háborút - remélem, jól emlékszem, és a Csokonai Vitéz Műhely énekelte meg. Nincs olyan helyzet.

Hiába jön a legkisebb fiú, feladata szörnyű, el kell venni az emberektől, adni meg maximum gyurmakengurukat és fecskendőférgeket. Utóbbiaknak henger alakú, szelvényezetlen testük egy karcsú, gyorsan kiölthető és behúzható ormányra (előtest) és a vastagabb törzsre osztható. Az ormányt horgok vagy tüskék borítják, végén van a szájnyílás, melyet 10-30 csillós tapogató vesz körül. A tapogatók belső oldalán mély, csillós árok húzódik.

A sziklafúró fajok kutikulája vastagabb, a törzs elején meszes anális pajzsot alkot, amely a lakócső bejáratát zárja. Végbélnyílásuk az előtest hátoldalán helyezkedik el.

Én egy gonosz és kicsinyes isten vagyok. Mindent látok és mindent megengedek, de amennyiben lehet, aprókat rontok az általános borzalmakon. Nem jó. Nem kell nekem ez a beteg világ, de nem kell ez senkinek, viszont helyette egyáltalán nem találtunk másikat.

Akkor kuss, és bírni még.