Két levél

Kéri László

2018. 01. 17. · Hócipő 2018/02

Most, hogy a hatalmi szféra levelezésével közvetlenül fordul az ő népéhez és az egyoldalú segítségkérés is így divatba jött, az itthoni gyűjteményemben én is találtam két olyan levelet, amelyből kiviláglanak e szokások mintázatai és történelmi előzményei.

Kéri László

Tisztelt Vezérigazgató Úr!

Ha máshonnét nem, akkor a televízió híradójából bizonyára értesült arról, hogy az Ön bankját az éjjel kirabolták. Pontosabban szólva – kiraboltuk. Az Önök széfjeiből elvittünk mindent az utolsó fillérig. És éppen ez az a probléma, ami miatt a segítségét kérnénk. A helyzet ugyanis az, hogy nem számítottunk ekkora zsákmányra, csupán két kocsival érkeztünk a helyszínre, amiket tele is pakoltunk színültig. A zsákmány nagy részét viszont nem tudtuk máshová tenni, csak az Ön hivatali kocsijának csomagtartójába, amely éppen a bank mélygarázsában parkolt. Erről Ön most még nem tudhat.

Sajnos mi nem tudunk visszamenni az Ön autójáért, mert a Teljesen Értelmetlen Központ (TÉK) egyenruhásai légmentesen lezárták az egész környéket. Ezért kérjük Önt arra, hogy szíveskedjék az autójával egy – általunk későbbi telefonhívással megadott – helyre kihozni mindazt, amit kénytelenek voltunk a csomagtartójában hagyni. Belátjuk, első hallásra/olvasásra szokatlannak hat a kérésünk, de higgye el nekünk: mi is sokat törtük a fejünket, és pillanatnyilag nem látunk más megoldást. Ebben a súlyos helyzetben Ön az egyetlen olyan személy, akinek szabad ki- és bejárása lehet a sajnálatos módon lezárt környékre.

Ígérjük, a jövőben kellő diszkrécióval kezeljük az Ön alkalmi segítőkészségét, és ha a későbbiekben újabb bankalapításra szánná magát, nem leszünk hálátlanok.

P.S.: S még valami, majdnem elfeledkeztünk egy fontos mellékkörülményről. A széfek kiürítésekor nem volt módunk a zsákmány tartalmának részletes vizsgálatára, ám az elmúlt egy-két óra során hamar meg tudtuk állapítani, hogy a valuták, aranyrudak, készpénzállomány, kötvények és egyéb javak közé sajnálatosan belekeveredtek az Ön személyes dokumentumai is. Ezek között például az a fényképsorozat is, amelyen Ön meglehetősen érdekes pozitúrákban látható együtt azzal a fiatal hölgygyel, akinél a mostani éjjelen is tartózkodott. Továbbá azok a papírok, amelyekből egyértelműen kideríthetők ama trükkök, amelyekkel az Ön személyes vagyona nyilvánvalóan mások rovására a jelenlegi szintjére duzzadt fel. Mi semmiképpen sem szeretnénk ezeket a papírokat az Állami Szívatószék (ÁSZ) kezeihez eljuttatni. S e vélhetően rosszhiszemű szándék megakadályozásáért e pillanatban éppen Ön tehetné a legtöbbet.

Szíves együttműködéséért előre is köszönettel tartozunk,

NBE
(Nemzeti Bankrabló Egylet)

Tisztelt Szovjet Állampolgárok!
Kedves Elvtársak!
Sztálingrád Hősies Népe!

Az Önök áldozatkész és csodálatra méltó magatartása indított engem arra, hogy ebben a súlyos történelmi helyzetben Önökhöz forduljak segítségért. Én, mint a német nép nagyhatalmú vezetője mindenkinél jobban megértem és átlátom az Önök nehéz helyzetét, és azt is tudom, hogy Önök is mintegy egymilliónyi katonát vesztettek abban az ütközetben, amit még a múlt nyáron kezdeményeztünk az Önök városának elfoglalásáért. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy a mi veszteségeink sem kisebbek az Önökénél. Sőt, a múlt héten, a fegyverletételkor (amellyel én semmiképpen sem értettem egyet) negyedmilliónyi német és egyéb szövetséges katonánk esett fogságba. Azt is tudom, hogy a jelen körülmények között az ő ellátásuk is páratlan nehézségek elé fogja állítani az Önök hazáját.

Éppen e gondokra tekintettel jutottam arra az elhatározásra, hogy e reménytelennek tűnő helyzetben kérjem az Önök segítségét.
Először is, Önöknek is az lenne a legjobb megoldás, ha ezt a negyedmillió hadifoglyot szabadon engednék, mert az Önök csapatai is az éhhalál szintjéig lettek kiéheztetve, és amúgy sem tudnák táplálni ezt a felfoghatatlan méretű fogolyállományt.

Másodszor, Önöknek is az lenne a legjobb, ha fegyvereik, utánpótlási készleteik nagy részét átadnák a szabadon engedetteknek, mert így Önök is könnyebb feltételek mellett tudnának tovább haladni Nyugat felé.
Harmadszor, ez a hosszú és kiszámíthatatlanul véres csata is arról tanúskodott, hogy jobb lenne, ha a német haderő békében és zavartalanul juthatna el a bakui olajmezőkig. Felesleges lenne újabb értelmetlen áldozatokat hozni egy olyan cél megakadályozásáért, melyet úgysem lehet meghiúsítani.

Végül, lenne még egy tiszteletteljes kérésem. Ez a sztálingrádi csata a sikertelen légi felmentési kísérletek és a számtalan repülőgép-veszteség miatt sokkal, de sokkal nagyobb anyagi áldozattal járt annál, mint amivel a háborús költségek előzetes becslése során számoltunk. Az Önök nagylelkűségét megismerve, továbbá szembesülve azzal a mérhetetlen emberi tartalékkal, amelyet eddig ebben a háborúban felmutattak, arra kérném Önöket, hogy egyéni adománygyűjtés útján járuljanak hozzá a német haderő további hadműveleteinek biztonságosabb finanszírozásához.

Ígérem, ha Berlinben járnak, mi sem leszünk hálátlanok, és nem fogjuk elfeledni az önök nagylelkű hozzájárulását a háborús sikereink végső teljesüléséhez.

Adolf Hitler,
Berlin, 1943. február 9.