Krumplifejű palacsinta

Farkasházy Benedek
2008. 12. 16.
Gaskó Istvánt kerestük fel, hogy magyarázza már el a Hócipő korlátolt riporterének, miért járna minden vasutasnak 250 ezer forint a MÁV Cargo eladásából, de elhajtott bennünket. Miután megfenyegettük, hogy mi is csatlakozunk az éppen folyó vasutassztrájkhoz, már előzékenyen fogadott bennünket.

Hócipő: Mielőtt rátérnék a sztrájk ügyes-bajos dolgaira, egyvalami nem hagy nyugodni. Ön ugye Kazincbarcikán is dolgozott...

Gaskó István: Igen, Ormosbánya és a Rákosrendező között egy pár évig. Mi érdekli?

Hócipő: Találkozott a Barcikai Ősanyával?

Gaskó István: Maga viccel velem? Nincs nekem erre időm...

Hócipő: Persze, hogy viccelek. Ez a Hócipő!

Gaskó István: Csak annyit mondhatok, hogy ott akkoriban már nem gőzösök közlekedtek. Na, haladjunk!

Hócipő: Ezt jó néhány ezer hoppon maradt utas is így gondolja. Ha óhajtja, vágjunk is bele a lecsóba. Mit akar?

Gaskó István: Kapjanak a vasutasok fejenként negyedmillió forintot és 10%-os béremelést. Ennyi jár a MÁV Cargo privatizációjából befolyt pénzből.

Hócipő: Ők esetleg a cég részvényesei?

Gaskó István: Nem, dehogy...

Hócipő: Esetleg összeálltak néhány tízezren egy konzorciumba, amely sikeresen lebonyolította a privatizációt, és Tocsik-féle sikerdíjként, vagy értékesítési jutalékként jár a pénz?

Gaskó István: Még csak az kéne...

Hócipő: Akkor talán bemutatóra szóló váltók, netán hitellevelek vannak a birtokukban?

Gaskó István: Áh, ugyan...

Hócipő: Ezek szerint ők nem tulajdonosok, nem hitelezők és nem is jutalékra jogosult üzletszerzők?

Gaskó István: Nem hát!

Hócipő: Akkor kik ők?

Gaskó István: Munkavállaló alkalmazottak.

Hócipő: Akkor ugyan mire járna nekik pénz egy üzletág eladásából? Puszira?

Gaskó István: Például arra. A lényeg, hogy olyat kell kérni, amit nem csak, hogy nem akarnak, de nem is tudnak megadni.

Hócipő: Miért csinálja, ha tudja jól, hogy soha nem fogják megkapni? De jó, tegyük fel, hogy megkapják. Akkor felveszik a munkát?

Gaskó István: Nem, akkor a ferihegyiekkel fogunk szolidarítani.

Hócipő: És ha ők is megkapják amit akarnak?

Gaskó István: Akkor az M0-ás nyomvonala ellen, vagy a 4-es metró színe miatt fogunk tiltakozni. Esetleg a nehéz sorsú mezei pockok közétkeztetéséért fogunk harcolni. Még nem döntöttem.

Hócipő: Bocsásson meg, lehet, hogy az én felfogásom korlátolt, de akkor mi értelme az egész sztrájknak? Mi értelme van lehetetlent követelni?

Gaskó István: Egy jó barátom ajánlotta ezt a megoldást, amikor néhány éve körbekonzultáltuk az országot. Azt mondta, így akár a miniszterségig is vihetem.

Hócipő: Ez nem értem. Ön nem miniszter.

Gaskó István: De még lehetek!