A nyugis utas
Majláth Mikes László
2008. 12. 15.
Debreceni otthonában fogadta a Hócipő riporterét, dr. Clausewitz Eduárd, a hírhedten nyugodt utas. Egy hintaszékben ült és viszkit szopogatott, közben agara fejét simogatta. Félve megszólítottam.Hócipő: Úgy tudom, hogy ön utazni készült, most meg itt sziesztázik a kandalló mellett, Mozartot hallgatva.
Utas: Nézze, úgy volt, hogy máma Párizsban kell lennem egy fontos üzleti tárgyaláson. Azért iszogatok itt nyugodtan, jégkocka nélkül, mert én úgy iszom a viszkit.
Hócipő: Ezt nem értem?
Utas: Ezek a riporterek mind retardáltak. Vonattal kellett volna mennem Budapestre, de a vasúti sztrájk miatt az ország keleti részében nem közlekednek a vonatok. Most szitkozódjak és várakozzak odakünn a pályaudvaron.
Hócipő: Ebben van valami sztoikus bölcsesség.
Utas: Aztán átültem volna a párizsi Malév-gépre, amelyet a Budapest Airport sztrájkja miatt már napok óta töröltek. Most ott üljek, és a kufferomra hajtván a fejemet a reptéren aluszikáljak, amikor van nekem pihepuha ágyacskám.
Hócipő: Dehát a fontos párizsi tárgyalás?
Utas: Vis maior!
Hócipő: A jogászok még vitatkoznak rajta, hogy a sztrájk vis maior-e.
Utas: Csak vitatkozzanak. Tölthetek egy pohárkával?
Hócipő: Köszike, szolgálatban soha. De most csak riporton vagyok, akkor lehet.
Utas: Egészségére!
Hócipő: És mit fog csinálni, ha végre vége lesz ennek a hajcihőnek?
Utas: Hogy mit? Beperlem a MÁV-ot és a Budapest Airportot jelentős summára, kártérítés az elmaradt üzletért.
Hócipő: Ön fog perelni személyesen vagy ügyvédet fogad.
Utas: Mit nekem ügyvéd. Magam járok el a magam ügyében a strasbourgi Emberi Jogi Bíróságon.
Hócipő: Mit fog mondani?
Utas: Azt bízza rám. A lényeg az, hogy Strasbourgból átugrom Párizsba, és végre elintézem a fontos üzleti ügyemet.